Fogadjuk be az Ő ajándékát

Az ajándékozás kultúrákon, civilizációkon és évezredeken átívelő társadalmi szokás. Az idők során az emberek kapcsolatok megerősítéseként, szeretet és hála kifejezéseként, valamint olyan fontos események jeleként adtak egymásnak ajándékokat, amilyen az esküvő, a születésnap vagy az ünnepnapok. Azonban Isten teremtményei közül nem csupán az emberek adnak egymásnak ajándékokat. Számos egyéb felhozható példa mellett a pingvinekről tudjuk, hogy csillogó kavicsokat adnak a leendő párjuknak, a bonobók (a csimpánz unokatestvérei) pedig egymásnak gyümölcsöt kínálva tágítják a baráti körüket.

Ti milyen ajándékokat adtatok már? Gondoljatok egy olyan alkalomra, amikor megtaláltátok vagy elkészítettétek valakinek – akit szerettek – a tökéletes ajándékot. Tudtátok, hogy az ajándék pontosan az, amit a szeretett személy szeretne és amit becsben fog tartani. Mi volt ez az ajándék? Az édesanyátoknak, egy barátnak, a gyermeketeknek, egy tanárotoknak vagy a nagyapátoknak szántátok? Milyen érzés volt, amikor ráleltetek erre az ajándékra? Milyen érzés volt, amikor a szeretett személyre gondoltatok, ahogy kinyitja az ajándékot? Hasonlóképpen, mikor adott már nektek valaki tökéletes ajándékot, és milyen volt megkapni azt?

Nagyjából hétéves lehettem, és Arábiában laktunk a szüleimmel, amikor Csodakocsi címmel megjelent egy gyerekfilm. Egy olyan csodaautóról szólt, amely önmagát vezeti, lebeg a vízen, és még repülni is tud. Tudtam, hogy odahaza Angliában készítenek egy pont olyan apró játékautót, amilyen a csodakocsi, és jaj, mennyire szerettem volna egyet! Egy kart meghúzva előbukkantak a játékautó szárnyai! Az apukám üzleti útra ment Angliába, és megkérdezte, hogy hozzon-e nekem valamit, mire megmondtam neki, mennyire szeretnék egy ilyen csodakocsit.

Hazajött az útról, de autó sehol. Nagyon szomorú voltam, és azt hittem, elfelejtette. Ám körülbelül 10 nappal később volt a születésnapom, és egy gyönyörűen becsomagolt apró csomag várt rám. Hatalmas várakozással, és félve, hogy túl sokat remélek, kinyitottam az ajándékot, és megtaláltam az autómat. Olyan boldog voltam, hogy sírva fakadtam. Meghúztam a kart, és kiugrottak a szárnyak, pontosan úgy, ahogy a filmben. Ó, mennyire megköszöntem az apukámnak ezt a becses ajándékot! Éveken át játszottam vele, és nagyon sokáig megtartottam. Szerintem az apukám legalább annyira örült, hogy nekem adta ezt a kocsit, mint amennyire én.

Az ajándékozásra gondolhatunk úgy, hogy három részből áll:

1. Az ajándék adása, amikor az ajándékozó kiválasztja, megalkotja vagy elkészíti az ajándékot, majd átadja a szeretett személynek. Az ajándékozó részéről átgondolt szándék rejlik abban, hogy valami jelentőségteljeset adjon.

2. Az ajándék elfogadása és kinyitása, amikor az ajándékozott átveszi az ajándékot attól, aki adja, gyakran meglepetést, hálát és izgatottságot juttatva kifejezésre, mielőtt kinyitná, kibontva a masnit és a csomagolást, hogy felfedezze, mi az ajándék.

3. Aztán jön a talán legfontosabb rész, az ajándék befogadása. Az őszintén adott ajándék befogadása sokkal több, mint annak átvétele, majd kinyitása. Annál is több, hogy felismerjük az ajándék értékét és kifejezzük a hálánkat az ajándékozónak. Az ajándék igazi befogadásakor eljutunk oda, hogy a magunk számára valóban értékesnek tartjuk, teljes mértékben felhasználjuk az életünkben, és hálával emlékezünk az ajándékozóra.

Az ajándék befogadása nem tétlen, hanem szándékos és jelentőségteljes folyamat, amely messze túlmutat a csomag puszta kinyitásán. A befogadás azt jelenti, hogy oly módon értékeljük az ajándékot és az ajándékozó szívét, valamint kapcsolódunk hozzájuk, ami megerősíti az ajándékozó és az ajándékozott közötti köteléket. A játékautóra gondolva, amely egy sereg csodás emléket juttat eszembe, újra érzem az apukám irántam való, ebben az ajándékban és számtalan más nagylelkű tettében megnyilvánuló mély szeretetét és törődését.

A mi Mennyei Atyánk a világosság és az igazság számtalan ajándékát készítette elő, hogy kiárassza ezeket mindegyikünkre, az Ő becses gyermekeire. Nagylelkű ajándékozónk jóindulatú szívéből úgy áradnak ezek, akár egy forrás a pusztában. „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá”. Az Atyához fűződő szövetséges kötelékünkben Ő mindig az ajándékozó, mi pedig az alázatos befogadók.

Azonban az Atya ajándékainak legnagyobbika, az Ő szeretett Báránya, Fia, Jézus Krisztus nélkül semmit nem kaphatnánk meg. Atyánk összes ajándékának forrása és megelevenítője a Szabadító készséges felajánlása a Gecsemánéban és a kereszten, valamint az Ő győzedelmes feltámadása. A világosságok Atyjától kapott legfőbb ajándék Jézus Krisztus, a mi irgalmas Megváltónk. „Fiának ajándéka által Isten még különb utat [készített]” nekünk.

Szeretnék szót ejteni az örökkévaló igazságnak egy olyan mindent átfogó ajándékáról, amely elengedhetetlen minden más befogadásához, amit Atyánk ránk szeretne ruházni – olyan létfontosságú ajándék ez, amelynek teljes mértékű el- és befogadása a lelkünk mélyén összefüggésbe helyezi az élet örömeit és nehézségeit, valamint a megválaszolatlan kérdéseinket. Ez pedig az, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ez az igazság lélegzetelállító! Bámulatos! És nem átvitt értelmű.

Képzeljétek el, hogy most halljátok először! Ti tényleg az Ő dédelgetett leányai vagytok. Ti tényleg az Ő becses fiai vagytok. Az út pedig, amelyen jártok, az Ő boldogságterve. Mindentudó szeretetével Ő pontosan tudja, kik voltatok, mielőtt a földre küldettetek volna, mit tapasztaltatok meg eddig a halandó életetekben, és minden holnapotokat irgalmasan eltervezte. És ó, mennyire áhítozik rá, hogy egy napon visszatérjetek Őhozzá és befogadjátok az Ő összes csodálatos ajándékának a legfőbb célját: az örök életet Ővele.

A kérdés nem az, hogy valóságos-e az igazságnak ez az ajándéka, hanem az, hogy felfedezzük- és befogadjuk-e. Az Atya már nekünk adta ezt az ajándékot. A Szabadító már megfizette az ajándék végső céljának az árát. Ám ha már évek óta tanítják nektek ezt az igazságot, mondjátok és éneklitek, talán régen elhalványult a döbbenetes csoda, és már nem érzitek az erejét és a békességét.

De mily rettenetes veszteség számunkra az, ha nem vesszük át, nem nyitjuk ki és nem fogadjuk be a megértés e felbecsülhetetlen ajándékát, és minden ebből áradó jóságot, békességet és reményt. Mily szomorú az ajándékozó számára! „Mert mit használ az embernek az, ha reá ruháztatik egy ajándék, és ő nem fogadja el az ajándékot? Íme, nem örvend annak, ami megadatik neki, és annak sem örvend, aki az ajándékot adja.”

Azt a felhívást intézem hozzátok, hogy akár most először, akár a korábbiaknál nagyobb mértékben, fogadjátok be a pompás felismerést, hogy valóban Isten szeretett gyermekei vagytok. Kell, hogy kibontsátok a masnit, letépjétek a csomagolópapírt, kinyissátok a dobozt, és hálatelt alázattal tevékenyen befogadjátok ezen alapvető igazság valódi, tiszta értelmezését. A Szentlélek tanúságot tehet a szíveteknek arról, hogy bizony a Felségesnek gyermekei vagytok.

Teljes szemléletváltást eredményez az, ha mélyen a lelketekbe fogadjátok ezt a fenséges valóságot, átérezve, ahogy vigaszt nyújt és egyben fel is villanyoz. Érezni tudjátok az Ő szeretetét, hallani az Ő hangját, és felismerni az Ő kezét, akármi is történik vagy éppen nem történik az életetekben. Átkeretezhetitek, ahogyan magatokat és másokat láttok. Még inkább megerősödik a Szabadítóhoz fűződő szövetséges köteléketek, és ezen drága ajándék lencséin át újfajta ragyogás, szépség és remény költözik az életetekbe.

Kérlek benneteket, imádkozzatok annak megértéséért, hogy lelketek mélyén valóban befogadtátok-e ezt az átalakító tudást! Kérlek titeket, fogadjátok el az ajándékot! Megteszitek minden eddiginél mélyebben, szabadabban és bőségesebben? Ha megteszitek, áradni fog rátok az azzal járó összes többi ajándék.

Talán felmerül bennetek, vajon mit kell tennetek azért, hogy megkapjátok Istentől ezt az ajándékot. Nos, valójában semmit. Ez az Ajándékozó ajándéka. Ez puszta tény. Csak fogadjátok be. Igenis az Ő gyermekei vagytok. Szeret benneteket. Ne bonyolítsátok túl! Ne zárkózzatok el ezen ajándék befogadásától azt gondolva, hogy valamiképp nem érdemlitek meg. Valójában egyikünk sem érdemli meg – az Atya összes ajándékát kizárólag a Szent Messiás érdemei, irgalma és kegyelme által kapjuk, azonban az Ő nagylelkű szíve áhítozik rá, hogy minden egyes gyermeke befogadja ezeket. Aztán, ahogy először vagy ismételten rádöbbentek erre, örvendezve köszönitek meg ezt az ajándékot az Ajándékozónak.

Amióta a 20-as éveim közepén ráleltem a hitemre, ráébredtem annak felismerésére, hogy valóban Isten fia vagyok. Minél teljesebb mértékben magamévá teszem ezt az ajándékot, annál inkább tudom, hogy ki vagyok és milyen maradéktalanul szeretnek engem. Többek között a szentírások szavai, a pátriárkai áldásom, a templomi hódolat, mások szolgálata, valamint az Atyámhoz szóló szent ima segítenek nekem még inkább megérteni ezt. Ámulok azon, hogy ha tudtam volna ezt a gyönyörű igazságot, akkor a korábbi bánat, fájdalom és gyász az életemben új kereteket kapott, enyhült és nagyrészt elmúlt volna.

Moróni arra buzdít minket, hogy ne tagadjuk Isten ajándékait, hanem jöjjünk Krisztushoz és ragadjunk meg minden jó ajándékot. Felemelt fejjel, kitárt karokkal és befogadásra kész nyitott kezekkel jöhettek Krisztushoz, bízva az Ő szerető kedvességében, és befogadva az öröm, a békesség, a remény, a világosság, az igazság, a kinyilatkoztatás, a tudás és a bölcsesség Őtőle érkező összes ajándékát. És azért tudjátok befogadni ezeket az ajándékokat, mert biztos talajon álltok, tudva azt, hogy Isten szeretett leányai, Isten nagyra becsült fiai vagytok, aki az Ő tökéletes, szent Fiát adja ajándékul, hogy megváltson, igazoljon és megszenteljen benneteket.

Igenis Isten gyermekei vagytok. Ez nem csupán egy kedves ének. Kérlek benneteket, vegyétek át, nyissátok ki és fogadjátok be a tudásnak és a megértésnek ezt az Őtőle érkező ajándékát! Szorítsátok magatokhoz becses kincsként, mert az! Fogadjátok be újra, vagy esetleg fogadjátok be most először, és engedjétek, hogy az életetek minden vonatkozását átalakítsa. Ez az a még különb út, amelyet Isten az Ő Fiának ajándéka által elkészített számotokra. Valóban azért vagytok, hogy örömötök lehessen! Jézus Krisztus nevében, ámen.