Ne keményítsétek meg szíveteket

Jézus Krisztus evangéliumának a visszaállítása akkor vette kezdetét, amikor az Atyaisten és az Ő Szeretett Fia megjelentek az ifjú Joseph Smithnek válaszul alázatos imájára. A visszaállítás részeként Joseph Smith Isten ajándéka és hatalma által lefordított egy ősi feljegyzést. Ez a feljegyzés „Isten cselekedeteiről [szól] Amerika egyes őslakóival, és tartalmazza az örökkévaló evangélium teljességét”.

Amikor fiatal fiúként a Mormon könyvét olvastam, gyakran tűnődtem azon, Lámán és Lemuel vajon miért nem hittek a megkapott igazságokban, még akkor sem, amikor az Úr egy angyala megjelent és közvetlenül szólt hozzájuk. Miért nem tudott Lámán és Lemuel alázatosabb és engedelmesebb lenni az apjuk, Lehi, valamint öccsük, Nefi tanításai iránt?

Erre a kérdésre az egyik választ Nefi első könyvében leltem meg, mely kijelenti, hogy Nefi „gyötrőd[ött] szívük keménysége miatt”. Nefi ezt kérdezte bátyjaitól: „hogyan van az, hogy olyan kemény a szívetek és olyan vak az elmétek”?

Mit jelent az, ha kemény a szívünk?

A Mormon könyvében szereplő „keménység” koreai fordítása: 완악 (vanag: 頑惡). Ez a kifejezés két kínai írásjegyen alapszik: az egyik a van (頑), melynek a jelentése makacs, valamint az o (惡), mely azt jelenti, gonosz. Amikor megkeményítjük a szívünket, elvakulunk, és nem férhetnek jó dolgok a szívünkbe vagy az elménkbe. Makaccsá válunk, és elkezdünk egyre inkább a világi vágyakra összpontosítani, bezárva a szívünket Isten dolgai előtt. Úgy döntünk, hogy kizárólag a saját gondolatainkra összpontosítunk, miközben nem fogadjuk el mások véleményét és útmutatását. Azt választjuk, hogy nem nyitjuk meg a szívünket Isten dolgai előtt, hanem inkább a világ dolgai és az ellenség hatása előtt tárjuk ki azt. Amikor megkeményítjük a szívünket, ellenállunk a Szentlélek hatásának. „[L]assúak [leszünk] abban, hogy az Úrra… emlékezz[ün]k” és idővel „már nem érez[zü]k” az Ő szavait.

Alma azt tanította az Ammonihában élőknek, hogy néhányan „szívük keménysége és elméjük vaksága folytán elutasították Isten Lelkét”. Azt is tanította, hogy „azoknak, akik megkeményítik a szívüket, azoknak az ige kisebb része adatik, míg semmit nem tudnak az Ő rejtelmeiről”. Végül a Lélek visszahúzódik, az Úr pedig „el fog[ja] venni… az igé[jé]t” azoktól, akik Lámánhoz és Lemuelhez hasonlóan megkeményítik szívüket. Mivel Lámán és Lemuel folyamatosan megkeményítették a szívüket, ellenálltak a Szentlélek érzéseinek, és úgy döntöttek, hogy nem fogadják el apjuk, valamint Nefi szavait és tanításait, végül elutasították Isten örök igazságait.

Lámánnal és Lemuellel ellentétben Nefi folyamatosan megalázkodott, útmutatást kérve az Úr Lelkétől. Ezért cserébe az Úr meglágyította Nefi szívét. Nefi így mesélte: „fohászkodtam tehát az Úrhoz; és íme, ő meglátogatott engem és meglágyította a szívemet, úgyhogy én mindazokat a szavakat elhittem, amelyeket atyám mondott”. Az Úr segített Nefinek elfogadni, megérteni és elhinni Isten minden rejtelmét és az Ő szavait. Nefi élvezhette a Szentlélek állandó társaságát.

Mit tehetünk azért, hogy ne keményítsük meg a szívünket?

Először is: gyakorolhatjuk a napi szintű bűnbánatot.

A Szabadító kijelentette: „Aki… bűnbánatot tart, és úgy jön hozzám, mint egy kisgyermek, azt befogadom”. Szeretett prófétánk, Russell M. Nelson elnök ezt tanította:

„A bűnbánat a fejlődés kulcsa. A tiszta hit segít előrehaladnunk a szövetség ösvényén.

Kérlek, ne féljétek és ne halogassátok a bűnbánatot! Sátán gyönyörködik a nyomorúságotokban. […] Kezdjétek el már ma megtapasztalni a természetes ember levetkőzésének az örömét. A Szabadító mindig szeret minket, de akkor különösen, amikor bűnbánatot tartunk.”

Amint megtapasztaljuk a szívünk meglágyításából és az Úrhoz fordulásból származó örömöt, olyanokká válunk, „mint egy gyermek, engedékeny, szelíd, alázatos, türelmes, telve szeretettel, aki mindazon dolgoknak hajlandó alávetni magát, melyet az Úr jónak lát kiszabni rá, éppen úgy, ahogy egy gyermek veti alá magát az atyjának”.

Másodszor: alázatosságot gyakorolhatunk.

A mindennapos bűnbánat alázatot fog hozni a szívünkbe. Alázatossá szeretnénk válni az Úr előtt, mint egy kisgyermek, aki engedelmeskedik az édesapjának. Így a Szent Lélek mindig velünk lesz és meglágyul a szívünk.

A feleségemmel, Sue-val négy éve megismertünk egy csodálatos párt. Amikor először találkoztunk velük, a férj új egyháztag volt, a felesége pedig rendszeresen találkozott a misszionáriusokkal, hogy tanulmányozzák az evangéliumot. Sok misszionárius találkozott vele, hogy segítsen Krisztushoz jönnie. Úgy éreztük, élénk bizonysága van az evangéliumról, és tudja, hogy az egyház igaz. Gyakran érezte a Lelket a látogatásaink során, és tevékenyen részt vett az összes gyűlésen. Szeretett beszélgetni az egyházközség nagyszerű tagjaival. Azonban nehezére esett elköteleznie magát a keresztelővízbe való belépésre. Egy nap a Moróni 7:43–44-et olvasta, mely így szól:

„Továbbá íme, azt mondom nektek, hogy csak akkor lehet hite és reménysége, ha szelíd és alázatos szívű.

És ha nem így van, akkor hiábavaló a hite[d] és a reménysége[d], mert csak a szelíd és az alázatos szívű embert fogadja el Isten”.

Miután elolvasta ezeket a verseket, ráébredt, mit kell tennie. Korábban úgy gondolta, megértette, mit jelent szelídnek és alázatosnak lenni. Azonban a tudása nem volt elég ahhoz, hogy hite és reménye legyen az Isten parancsolatainak való engedelmességhez. El kellett engednie a makacsságát és saját bölcsességét. Őszinte bűnbánat által elkezdett megalázkodni. Isten szemszögéből szemlélve kezdte megérteni az alázatosságot. Mennyei Atyára támaszkodott, és imádkozott azért, hogy Ő meglágyítsa a szívét. Ezen imák által érezte, amint a Lélek tanúságot tesz neki arról, hogy Mennyei Atya azt szeretné, keresztelkedjen meg.

Mind a férj, mind a feleség megosztotta, hogy minél inkább alázatossá váltak, annál jobban megértették Isten szavait, és meglágyult a szívük, hogy kövessék Urunk, Jézus Krisztus tanításait.

Harmadszor: bízhatunk a Szabadítónkban és támaszkodhatunk Őrá.

Nefi nagyszerű példa volt arra, hogy az Úrba vetett bizalom révén utat engedett szíve meglágyulására. Így tanított: „[T]ebenned bíztam, és tebenned bízom örökre. Nem test karjába helyezem bizalmamat”. Hasonlóképpen egy Joseph Smith prófétának adott kinyilatkoztatásban az Úr ezt mondta: „helyezd bizalmadat abba a Lélekbe, amely a jó megtételére vezet – igen, hogy igazságosan tegyél, hogy alázatosan járj”. Amikor az Úrba helyezzük a bizalmunkat és Őrá támaszkodunk, Ő meg fogja lágyítani a szívünket, és támogatást kapunk a próbatételeinkben, bajainkban és megpróbáltatásainkban.

Ha őszintén bűnbánatot tartunk, megalázkodunk, bízunk az Úrban és támaszkodunk Őrá, akkor meglágyul a szívünk. Ezután kitölti majd a Lelkét, és megmutatja nekünk a menny rejtelmeit. El fogunk hinni minden szót, melyet Ő tanított, és a megértésünk elmélyül.

A Szabadítónk, Jézus Krisztus volt az alázatosság legfőbb példája. A 2 Nefi 31:7-ben ezt olvashatjuk: „De annak ellenére, hogy szent, megmutatja az emberek gyermekeinek, hogy a test szerint megalázkodik az Atya előtt, és bizonyítja az Atyának, hogy engedelmeskedik neki parancsolatainak betartásában.” Bár Ő szent és tökéletes volt, megalázkodott az Atya előtt, és a megkeresztelkedése által engedelmeskedett Neki.

Halandó élete végén Jézus Krisztus úgy rendelte alá saját akaratát az Atyjának, hogy kiitta a keserű poharat. E szenvedés miatt „reszke[tett] a fájdalomtól, és minden pórusból vér[zett], és testben és lélekben is szenved[ett]”. A Szabadító azt kérte, hogy „ne igya… ki a keserű poharat, és visszarettenje[n]”. Ám hozzátette: „Mindazonáltal, dicsőség legyen az Atyának, én ittam, és befejeztem előkészületeimet az emberek gyermekeiért”.

Fivérek és nővérek! Erkölcsi önrendelkezést kaptunk. Választhatjuk azt, hogy megkeményítjük a szívünket, vagy választhatjuk azt, hogy meglágyítjuk a szívünket. A mindennapi életünkben választhatjuk azt, hogy megtesszük azokat a dolgokat, amelyek meghívják az Úr Lelkét, hogy jöjjön és lakozzon a szívünkben. Tudom, hogy e választásokban békesség és öröm rejlik.

Kövessük a Szabadítónk, Jézus Krisztus példáját, aki az Atya akaratát követte! Amikor így teszünk, az Úr ezt ígérte nekünk: „Mert íme, ha nem keményítik meg a szívüket, akkor egybegyűjtöm őket, miként a tyúk szárnyai alá gyűjti csibéit”. Jézus Krisztus nevében, ámen.