Lelkileg épen Őbenne

Tíz leprás így kiáltott a Szabadítóhoz: „Könyörülj rajtunk!” Jézus pedig megtette. Majd azt mondta nekik, mutassák meg magukat a papoknak; és míg odamentek, megtisztultak a kórtól.

Egyikük pedig, látva, hogy meggyógyult, Istent dicsőítve kiáltott fel. Visszatért a Szabadítóhoz, a lába elé borult, és hálát adott neki.

A Szabadító pedig így szólt a hálás férfihoz: „A te hited éppé tett téged.”

Jézus Krisztus tíz leprást gyógyított meg. De az az egy, amelyik visszatért a Szabadítóhoz, kapott valamit ráadásként: éppé tétetett.

Kilenc leprás testileg gyógyult meg.

Egy pedig meggyógyult testileg, és lelkileg is éppé tétetett.

E történeten eltűnődve kíváncsi lettem, vajon igaz-e az ellentéte is. Ha a gyógyulás és az ép állapot nem ugyanaz, akkor vajon lelkileg éppé tétethet-e valaki Őáltala úgy, hogy közben testileg és érzelmileg még nem gyógyult meg?

A Gyógyítómester minden nyomorúságunkat – legyen az testi vagy érzelmi – a Maga idejében meg fogja gyógyítani. De a gyógyulásra várva vajon lehet-e valaki ép?

Mit jelent lelkileg épnek lenni?

Jézus Krisztusban akkor vagyunk épek, amikor önrendelkezésünket gyakorolva hittel követjük Őt; felajánljuk Neki a szívünket, hogy megváltoztassa azt; betartjuk a parancsolatait és szövetséges kapcsolatra lépünk Vele; szelíden kitartunk és tanulunk e földi állapot kihívásaiból egészen addig, míg vissza nem térünk az Ő színe elé, és minden tekintetben meg nem gyógyíttatunk. Ép lehetek, miközben gyógyulásra várok, ha teljes szívvel jelen vagyok a Vele való kapcsolatomban.

A Jézus Krisztusba vetett hit reményt szül. Reményt találok az épség állapotára való törekvésben – a Jézus Krisztusba vetett hitből eredő teljességben. A Benne való hit gyarapítja reményemet a gyógyulásban, ez a remény pedig megerősíti a hitemet Jézus Krisztusban. Ez egy erőteljes körforgás.

Az Úr azt mondta Énósnak, hogy a hite „éppé” tette őt. Ez az ép állapot akkor érkezett el, amikor Énós – eltöprengve atyja, Jákób próféta szavain, és éhezve arra, hogy megértse az örök élet lehetőségét – erős imával Istenhez fohászkodott. A vágynak és az alázatnak ebben az állapotában volt, amikor az Úr hangja szólt hozzá, kijelentvén, hogy a bűnei bocsánatot nyertek. Énós pedig megkérdezte az Urat: „[H]ogyan történik ez?” Az Úr pedig így felelt: „Hited miatt Krisztusban, …hited éppé tett téged.”

A Jézus Krisztusba vetett hitünk által törekedhetünk a lelki épség állapotára, miközben testi és érzelmi gyógyulásra várunk, és ezekben reménykedünk.

Engesztelő áldozata révén, amikor őszinte bűnbánatot tartunk, a Szabadító meggyógyít minket a bűntől, ahogy azt Énóssal is tette. Végtelen engesztelése kiterjed a gyötrelmeinkre és fájdalmainkra is.

Azonban előfordulhat, hogy Ő nem gyógyít ki olyan betegségekből és kórokból, mint a krónikus fájdalom, az autoimmun rendellenességek (mint a szklerózis multiplex), a rák, a szorongás, a depresszió és hasonlók. Az ilyen gyógyulás az Úr időzítésétől függ. Addig is mi választhatjuk azt, hogy éppé tétessünk a Belé vetett hitünk gyakorlása által!

Épnek lenni annyit tesz, hogy teljesek és egészek vagyunk. Nagyon hasonlóan ahhoz az öt eszes szűzhöz, akiknek a lámpása a vőlegény érkezésekor tele volt olajjal, mi is épek lehetünk Jézus Krisztusban, amint feltöltjük lámpásainkat az Őhozzá való megtérés tápláló olajával. Ily módon felkészültek vagyunk a jelképes menyegzői vacsorára, az Ő második eljövetelére.

A példázatban mind a tíz szűz a megfelelő helyen várt a vőlegényre. Mindegyikük lámpással érkezett.

Amikor azonban a vőlegény abban a váratlan éjféli órában megérkezett, az öt balgának nem volt elegendő olaja a lámpásában. Nem gonosznak, hanem inkább balgának nevezték őket. A balgák elmulasztották megfelelően előkészíteni lámpásaikat, hogy azok folyamatosan világíthassanak a megtérés olajával.

És így kérésükre, miszerint engedjék be őket a menyegzői vacsorára, a vőlegény ezt felelte: „Ti nem ismertek engem.”

Arra utalva ezzel, hogy az öt eszes szűz viszont ismerte Őt. Azok a szüzek épek voltak Őbenne.

Lámpásaik tele voltak a megtérés becses olajával, amely lehetővé tette az eszes szüzek számára, hogy bemenjenek a menyegzőre, és a vőlegény jobb keze felől foglaljanak helyet.

A Szabadító világossá tette: „Legyetek tehát hűségesek, mindig imádkozzatok, lámpásotok legyen rendben és égjen, és legyen nálatok olaj, hogy készen állhassatok a Vőlegény jövetelekor”

Five Wise Virgins [Öt eszes szűz]. Készítette: Ben Hammond

Nemrégiben egy pompás szobrot helyeztek el a Templom téren, közvetlenül a Segítőegylet épületének a bejárata előtt, a Salt Lake templom árnyékában, amely az öt eszes szüzet ábrázolja.

A helyszín jól illik a példázatban foglaltakhoz. Ugyanis, amikor szövetségeket kötünk és tartunk meg – különösképp az Úr házában elérhető szövetségekről szólva –, lámpásainkat a megtérés olajával töltjük meg.

Bár az öt eszes szűzként bemutatott nők nem osztoznak másokkal a megtérésük olaján, ám osztoznak a világosságukon, amikor feltartják az olajjal teli és fényesen égő lámpásukat. Lényeges, hogy úgy vannak ábrázolva, amint támogatják egymást: vállvetve, karöltve, egymás szemébe nézve, valamint hívva másokat, hogy jöjjenek a világosság felé.

Valóban, „[mi] vagy[un]k a világ világossága”. A Szabadító kijelentette:

„[R]eátok bízom, hogy ti legyetek e nép világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.

Íme, ha gyertyát gyújt az ember, akkor véka alá teszi azt? Nem, hanem gyertyatartóra, és az világosságot ad mindenkinek, aki a házban van;

Engedjétek tehát, hogy úgy ragyogjon világosságotok ezen nép előtt, hogy láthassák a jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti Atyátokat, aki a mennyben van.”

Azt a parancsolatot kaptuk, hogy osszuk meg az Ő világosságát. Lámpásunk legyen tehát teli a Jézus Krisztushoz való megtérés olajával, és felkészülten ügyeljünk rá, hogy legyen rendben és fényesen égjen. Aztán pedig hadd ragyogjon ez a világosság! Amikor megosztjuk a világosságunkat, akkor elhozzuk másoknak a Jézus Krisztus által nyújtott enyhülést, elmélyül az Őhozzá való megtérésünk, és éppé tétethetünk még akkor is, miközben a gyógyulásra várunk. Amikor pedig engedjük, hogy világosságunk fényesen ragyogjon, még a várakozás is örömteli lehet.

Egy szentírásból vett példa segít megerősíteni a tantételt, miszerint akár a gyógyulásra várakozva is épek lehetünk, amint megtérünk Jézus Krisztushoz és erőt merítünk Belőle.

Pál apostolnak valamilyen sanyargattatásban volt része, amelyet úgy írt le, mint „tövis… a testembe[n]”, és melynek az eltávolítását három ízben is kérte az Úrtól. Az Úr pedig ezt mondta Pálnak: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” Pál erre kijelentette:

„Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

Annakokáért gyönyörködöm az erőtelenségekben, …szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.”

Pál példája azt sugallja, hogy a Jézus Krisztusban lévő erőnk még a saját gyengeségünk idején is tökéletessé – vagyis teljessé és éppé – tétethet. Azok, akik halandó küzdelmekkel viaskodnak, és Pálhoz hasonlóan hittel fordulnak Istenhez, elnyerhetik az Istennel való ismeretség áldásait.

Pál nem gyógyult ki a sanyargattatásából, azonban lelkileg ép volt Jézus Krisztusban. Még hányattatásai során is ragyogott a Jézus Krisztushoz való megtérésének és a Tőle származó erőnek a világossága, ő pedig örvendezett. A filippiekhez írt levelében így kiáltott fel: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!”

Nővérek és fivérek! A válasz: igen, lelkileg éppé válhatunk, akár még aközben is, hogy testi és érzelmi gyógyulásra várunk. Az épség állapota nem szükségszerűen jelent testi és érzelmi helyreállítást ebben az életben. Ez a fajta teljesség a Jézus Krisztusba vetett hitből és az Őhozzá való megtérésből születik, valamint abból, hogy engedjük ragyogni e megtérés világosságát.

„Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen [választják azt, hogy] választottak” legyenek.

A feltámadás során mindenki meggyógyul testileg és érzelmileg is. De vajon most azt választod-e, hogy ép leszel Őbenne?

Örömmel jelentem ki, hogy megtértem az Úr Jézus Krisztushoz. Igyekszem épnek lenni Őbenne. Biztos vagyok abban, hogy mert Ő él, minden dolog visszaállíttatik, és a gyógyulás az Ő idejében be fog következni.

Mária Magdolna egy olyan nő volt, akit Jézus Krisztus gyógyított meg. És ő egy olyan nő volt, aki éppé lett Jézus Krisztusban. Tanítványaként Galilea-szerte követte a Szabadítót, és szolgált Neki.

Az Ő halálának a tanújaként ott volt a kereszt tövében.

A temetési előkészületek befejezése céljából elment a sírkamrához, és felfedezte, hogy a sír bejáratánál lévő követ elmozdították, az Úr teste pedig eltűnt. Mária ott sírt, amikor először az angyalok kérdezték, majd maga a Szabadító: „Asszony, mit sírsz? kit keres[el]?”

Mária így felelt: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.”

Jézus pedig gyengéden a nevén szólította: „Mária!” Ő pedig felismerve Őt, így felelt: „Rabboni! […] Mester!”

A Szabadítóról jövendölve Ésaiás ezt mondta: „Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könnyhullatást minden orczáról”.

Feltámadása letörölte Mária könnyeit. Ő bizonyára letörli majd a tiéteket is.

Mária volt a feltámadt Szabadító első tanúja. És ő volt az, aki elsőként tanúskodott másoknak a látottakról.

Mária bizonyságához alázattal teszem hozzá az enyémet. Ő feltámadt. Jézus Krisztus él. Végül mindenki gyógyulásra talál Őbenne, testileg és érzelmileg is. És miközben e gyógyulásra várunk, a Gyógyítómesterbe vetett hit lelkileg éppé tesz minket. Jézus Krisztus nevében, ámen.