Krisztusban mind megeleveníttetnek

Korinthosz városában néhány egyháztagnak kérdései voltak arról, hogy mi történik a halálunk után. Nem voltak biztosak abban, hogy Jézus valóban feltámadt. Néhányan azt mondták, hogy nincs feltámadás. Pál hallott erről, és levelet írt a korinthoszi szenteknek.

1 Korinthusbeliek 15:12–14

Pál ismertette, hogy Jézus Krisztus feltámadása fontos része az Ő evangéliumának. „Krisztus meghalt a mi bűneinkért – mondta Pál –, és feltámadott a harmadik napon”. Több mint 500 ember látta Őt a feltámadása után, köztük Pál és a többi apostol is.

1 Korinthusbeliek 15:1–8

Pál azt tanította, hogy ha Krisztus nem támadt volna fel, mindannyian szomorúak és remény nélkül valók lennénk. Ádám bukása miatt mindannyian meg fogunk halni, de Jézus Krisztusnak köszönhetően mindannyian fel is fogunk támadni!

1 Korinthusbeliek 15:17–22

Pál emlékeztette a korinthoszi szenteket, hogy az emberek kereszteléseket végeznek a halottakért. Miért kellene ezt tennünk, ha azok az emberek, akik meghaltak, soha többé nem támadnának fel? Azért keresztelkedünk meg a halottakért, mert tudjuk, hogy fel fognak támadni. Ez lehetőséget ad nekik arra, hogy elnyerjék az Úr áldásait.

1 Korinthusbeliek 15:29

Korinthoszban néhány szent azon töprengett, milyen lesz a testünk, amikor feltámadunk. Pál elmagyarázta, hogy a testünk dicsőséges lesz. Nem lesz gyenge, nem betegszik vagy öregedik meg. Lesznek, akiknek celesztiális testük lesz, a naphoz hasonlóan ragyogó. Mások úgy fénylenek majd, mint a hold, a többiek pedig mint a csillagok.

1 Korinthusbeliek 15:35, 40–43; Tan és szövetségek 76:96–98; 88:20–23