Példázat a megbocsátani nem akaró szolgáról

Egy nap Péter fontos kérdést tett fel Jézusnak. Tudni akarta, hányszor kell megbocsátani az embereknek, amikor bűnt követnek el. „Hétszer?” – kérdezte Péter. Jézus egy történet, vagyis példázat elmondásával válaszolt Péter kérdésére.

Máté 18:15–21

A történetben szerepelt egy király, akinek sok szolgája volt. Az egyik szolga tízezer tálentommal tartozott a királynak. Ez rengeteg pénz volt!

Máté 18:23–24

A szolga soha nem tudta volna visszafizetni azt a királynak. A király azt mondta, hogy eladja a szolgát és a családját, hogy kifizesse az adósságot.

Máté 18:25

Amikor a szolga meghallotta ezt, térdre borult. Könyörgött a királynak, hogy adjon neki több időt. „Légy türelemmel hozzám – mondta –, és mindent megfizetek néked.”

Máté 18:26

A király irgalmas volt a szolgához. Úgy döntött, hogy megbocsát neki. A szolgának nem kellett visszafizetnie a pénzt. Szabadon távozhatott.

Máté 18:27

Ezután a szolga elment, és felkeresett egy férfit, aki tartozott neki egy kevés pénzzel. Megragadta őt, és követelte tőle, hogy fizessen.

Máté 18:28

A férfi térdre borult. „Légy türelemmel hozzám – mondta –, és mindent megfizetek néked.” De a szolga nem bocsátott meg neki. Börtönbe küldte.

Máté 18:29–30

Amikor a király megtudta, hogy mi történt, magához hívatta a szolgát. A király emlékeztette a szolgáját, hogy hatalmas adóssága lett elengedve. Azt mondta a szolgájának, hogy neki is meg kellett volna bocsátania annak a férfinak, aki pénzzel tartozott neki.

Máté 18:31–33

Mindannyiunknak van olyan tartozása, amelyet magunktól soha nem tudunk visszafizetni. Jézus elmagyarázta Péternek, hogy Isten megbocsát nekünk, ezért nekünk is meg kell bocsátanunk másoknak. Sőt, hét alkalom után se álljunk meg, hanem mindig legyünk készek megbocsátani.

Máté 18:22, 34–35; Máté 6:14; Tan és szövetségek 64:9–10