Lukács 24:13–25
Jézus megvigasztal két tanítványt
Egy közös séta az Emmauszba vezető úton
Jézus feltámadásának a napján két tanítvány tartott Jeruzsálemből egy Emmausz nevű városba. Jézus követői voltak, és szomorkodtak. Jézus haláláról és a többi, az elmúlt néhány napban történt dologról beszélgettek.
Lukács 24:13–14
Miközben így sétáltak, megjelent Jézus, és velük sétált, de ők nem tudták, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte, hogy miről beszélgetnek, és miért szomorúak.
Lukács 24:15–17
Meglepődtek azon, hogy ez a férfi nem tudja, mi történt. Beszéltek Neki Jézusról, akiről azt hitték, hogy majd a Szabadítójuk lesz, de meghalt.
Lukács 24:18–21
Azt is elmondták, hogy néhány nő elment Jézus sírboltjához, de Jézus teste nem volt ott. Angyalok azt mondták ezeknek a nőknek, hogy Jézus él.
Lukács 24:21–24
Jézus ekkor arról tanította őket, hogy mit mondanak a szentírások a Szabadítóról. Azt mondta, hogy a próféták azt tanították, a Szabadító meg fog halni és újra fel fog támadni.
Lukács 24:25–27
Mire megérkeztek Emmauszba, már későre járt. A két tanítvány meghívta Jézust, hogy maradjon velük. Jézus leült, hogy velük egyen. Magához vette a kenyeret, megáldotta, majd odaadta a tanítványoknak. Abban a pillanatban rájöttek, hogy Jézus az. Ő ekkor hirtelen eltűnt.
Lukács 24:29–31
A két tanítvány arról kezdett el beszélgetni, hogy milyen melegséget éreztek a szívükben, miközben Jézus a szentírásokból tanította őket. Visszasiettek Jeruzsálembe, hogy elmondják a többi tanítványnak, hogy látták Jézust.
Lukács 24:32–35