Máté 27; Lukács 23; János 19
Jézus az életét adja értünk
Áldozata megszabadít minket a bűntől és a haláltól
Miután Pilátus úgy döntött, hogy Jézust keresztre feszítik, utasította katonáit, hogy vigyék el Jézust. Megkorbácsolták, leköpték, töviskoronát tettek a fejére, és kigúnyolták.
Márk 15:15–20
A katonák arra kényszerítették Jézust, hogy egy nehéz fakeresztet cipeljen. Egy Golgota nevezetű helyre vitték, nem messze Jeruzsálem városától.
János 19:17
A katonák a kereszthez szögezték Jézus kezét és lábát. Jézus arra kérte Mennyei Atyját, hogy bocsásson meg a katonáknak, mert nem tudják, hogy Isten Fiát feszítik keresztre.
Lukács 23:33–34; lásd még a Lukács 23:35 Joseph Smith-fordítását
Aznap két gonosztevőt feszítettek keresztre Jézussal együtt. Egyikük azt mondta Neki: „Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!”
Lukács 23:39
A másik gonosztevő azt mondta, hogy ők megérdemlik a büntetésüket, de Jézus semmi rosszat nem tett. Arra kérte Jézust, hogy emlékezzen meg róla az Ő királyságában. Jézus azt válaszolta neki, hogy hamarosan együtt lesznek a lélekvilágban.
Lukács 23:40–43
A Jézus Krisztust követő nők közül sokan jöttek a kereszthez, hogy Vele legyenek. Az egyik nő Jézus édesanyja, Mária volt. Jézus látta őt, és megkérte Jánost, az egyik apostolát, hogy gondoskodjon róla.
János 19:25–27; lásd még Lukács 8:1–3; Márk 15:40–41
Három órán keresztül sötétség borította a földet. Jézus nagyon magányosnak érezte magát. Úgy érezte, Mennyei Atyja elhagyta Őt.
Máté 27:45–46
Végül Jézus tudta, hogy bevégezte a szenvedését. Így szólt: Atyám, bevégeztetett, meglett a te akaratod. Ezután Jézus lehajtotta a fejét, és az életét adta. Egy katona dárdával szúrta át az oldalát, hogy megnézze, valóban meghalt-e.
Máté 27:50; János 19:28–30, 34
Amikor Jézus meghalt, megremegett a föld. A sziklák darabokra törtek. A templom kárpitja, a templom legszentségesebb helyét eltakaró függöny, kettéhasadt.
Máté 27:51
A katonák féltek. „Bizony, Istennek Fia vala ez!” – mondták.
Máté 27:54
Jézus tanítványai gyolcsba tekerték a testét, és egy sírba helyezték egy kertben. Később egy nagy követ görgettek a sírbolt bejárata elé.
Máté 27:57–61; János 19:38–41