Egy elveszett juh, egy elveszett pénzérme és egy elveszett fiú

Néhány zsidó vezető látta, hogy Jézus olyan emberekkel beszélget és eszik, akikről ők azt gondolták, hogy bűnösök. A vezetők úgy vélték, helytelen az, hogy Jézus bűnösökkel eszik. Jézus három történetet, vagyis példázatot mondott el a vezetőknek, hogy segítsen nekik megérteni, hogy Ő mindenkinek segíteni akar bűnbánatot tartani, és milyen boldog, amikor az emberek így tesznek.

Lukács 15:1–3

Az első példázat egy olyan emberről szólt, akinek száz juha volt. Az egyik juha elveszett.

Lukács 15:4

A férfi otthagyta a másik 99 juhot, és elment megkeresni az elveszettet. Addig kereste, amíg meg nem találta.

Lukács 15:4

Amikor végre rátalált az elveszett juhára, nagyon boldog volt! A vállán vitte haza a juhot, és azt mondta a barátainak és a szomszédainak, hogy örvendezzenek vele. Jézus szerint így érez Mennyei Atya, amikor valaki megbánja a bűneit, és visszatér Őhozzá.

Lukács 15:5–7

A második példázat egy nőről szólt, akinek volt tíz ezüst pénzérméje. Amikor elvesztette az egyiket, gyertyát gyújtott, és felsöpörte a házát, keresve az elveszett pénzérmét. Addig kereste, amíg meg nem találta.

Lukács 15:8

Amikor végre rátalált az elveszett pénzérméjére, nagyon boldog volt! Azt mondta a barátainak és a szomszédainak, hogy örvendezzenek vele. Jézus szerint így éreznek a menny angyalai, amikor valaki megbánja a bűneit.

Lukács 15:9–10

A harmadik példázat egy férfiról szólt, akinek két fia volt. A fiatalabb fiú már nem akart az apjával élni. Megkérte az apját, hogy adja oda neki a részét az örökségből. Aztán a fiú elhagyta az otthonát, és egy messzi országba ment.

Lukács 15:11–13

A fiú hozott néhány nagyon rossz döntést. Elpazarolta a pénzt, amit az apjától kapott.

Lukács 15:13

Miután elfogyott a pénze, nagyon éhes volt. Senki nem adott neki semmit enni. Végül talált egy munkát, ahol a disznókat kellett etetnie. A fiú annyira éhes volt, hogy azt kívánta, bárcsak megehetné a disznók ételét. Tudta, hogy vissza kell térnie az apjához.

Lukács 15:14–18

A fiú azonban nem volt benne biztos, hogy az apja vissza fogja fogadni. Úgy döntött, megkérdezi tőle, lehet-e az egyik szolgája.

Lukács 15:17–19

Amikor a fiú hazafelé tartott, édesapja már messziről látta, hogy jön. Az apa annyira boldog volt, hogy a fiához futott.

Lukács 15:20

Az apa átölelte a fiát, és megpuszilgatta. Azt mondta a szolgáinak, hogy hozzák a legjobb ruhákat a fiának, és készítsenek lakomát. Azt akarta, hogy mindenki ünnepeljen és legyen boldog, mert a fia hazatért.

Lukács 15:20–24

Az idősebb fiú ezalatt a mezőn dolgozott. Amikor visszatért a házba, zenét és táncot hallott. Megkérdezte az egyik szolgát, hogy mi történik. A szolga elmondta neki, hogy az öccse hazatért, ezért ünnepi lakomát tartanak.

Lukács 15:25–27

Az idősebb testvér dühös volt. Édesapja meghívta a lakomára, de ő nem volt hajlandó elmenni. Elpanaszolta az apjának, hogy ő már sok éve szolgálja őt, de soha senki nem rendezett számára lakomát. Apja így felelt: „[M]indenem a tiéd”, ugyanakkor jó dolog örvendezni, ha valaki bűnbánatot tart és hazatér.

Lukács 15:28–32