Keresztelő János születése

Zakariás és Erzsébet hithű emberek voltak, akik szerették Istent. Azért imádkoztak, hogy legyen kisbabájuk. Egyre öregebbek lettek, és még mindig nem volt gyermekük.

Lukács 1:5–7

Zakariás pap volt, aki a jeruzsálemi templomban szolgált. Az egyik nap ő lett kijelölve, hogy füstölőt égessen a templom egyik szent helyiségében.

Lukács 1:8–10

Hirtelen megjelent egy angyal. Zakariás megijedt. Az angyal megszólította: „Ne félj Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed”. Azt mondta, hogy Zakairásnak és Erzsébetnek fia fog születni, akit majd Jánosnak nevezzenek el. Az angyal elmondása szerint Jánosra fontos munka vár. Ő fog segíteni az embereknek felkészülni arra, hogy befogadják a Szabadítót, amikor majd eljön.

Lukács 1:12–17

Zakariás hitetlenkedve fogadta az angyal szavait. Erzsébettel már mindketten túl idősek voltak ahhoz, hogy gyermekük szülessen. Az angyal azt mondta, hogy mivel Zakariás nem hitt az üzenetének, ezért János születéséig nem fog tudni beszélni.

Lukács 1:18–20

Az emberek nem értették, mit keresett Zakariás ilyen sokáig a templomban. Amikor távozott, nem tudott beszélni. Látták rajta, hogy valami különleges történt.

Lukács 1:21–23

Hónapokkal később Erzsébetnek kisbabája született – pont úgy, ahogyan azt az angyal megígérte! A rokonaik és a barátaik mind nagyon örültek. Eljöttek, hogy lássák a babát.

Lukács 1:57–59

Ők arra gondoltak, hogy a kisbabát Zakariásnak kellene nevezni, mint az édesapját, de Erzsébet azt mondta: „János lesz a neve.” Megkérdezték erről Zakariást is, Ő még mindig nem tudott beszélni, ezért leírta: „János a neve.” Mindenki meglepődött.

Lukács 1:59–63

Hirtelen Zakariás újra tudott beszélni. Köszönetet mondott Istennek, és eltelt a Szentlélekkel. Mindenkinek elmondta, hogy Isten emlékszik a népének tett ígéreteire. Azt mondta, hogy Jánosból próféta lesz. János arra fogja tanítani az embereket, hogy tartsanak bűnbánatot és keresztelkedjenek meg. Segíteni fog nekik felkészülni arra, hogy Jézus Krisztustól tanuljanak.

Lukács 1:64–80