Lukács 10:25–37
Az irgalmas szamaritánus példázata
Úgy szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat
Egy törvénytudó megkérdezte Jézust, hogy mi módon nyerhet örök életet. Jézus visszakérdezett, hogy mi van megírva a szentírásokban. A törvénytudó azt válaszolta, hogy a szentírások azt mondják, szeressük Istent és szeressük a felebarátainkat. Jézus megerősítette, hogy helyesen válaszolt. Ezután a törvénytudó azt kérdezte: „De ki az én felebarátom?” Jézus egy példázattal, vagyis történettel válaszolt.
Lukács 10:25–29
A példázatban egy zsidó férfi utazott a Jeruzsálemből Jerikóba tartó úton. Hirtelen felbukkant néhány rabló. Elvették a ruháit, súlyosan bántalmazták, majd magára hagyták.
Lukács 10:30
Hamarosan egy pap jött az úton. A pap olyan valaki volt, aki a templomban dolgozott. Látta a férfit az úton, de elment mellette az út túloldalán.
Lukács 10:31
Ezután egy másik férfi jött, egy lévita, aki szintén a templomban dolgozott. Látta a sebesült férfit, de ő is elment mellette az út túloldalán.
Lukács 10:32
Ezután egy szamaritánus, egy szamáriai férfi járt arra. Látta, hogy az úton fekvő férfi nagyon súlyosan megsérült. A szamáriaiak és a zsidók általában nem jöttek ki jól egymással. De ez a szamaritánus mégis segíteni akart a férfin.
Lukács 10:33
A szamaritánus úgy gondoskodott a férfiról, hogy olajjal és borral ápolta a sebeit. A szamarára tette a férfit.
Lukács 10:34
Ezután egy fogadóba vitte a férfit, ahol az megpihenhetett és felépülhetett. Mielőtt a szamaritánus másnap útra kelt volna, pénzt adott a fogadósnak, és azt mondta: „Viselj gondot reá”! A szamariai férfi közölte, hogy néhány nap múlva több pénzzel tér majd vissza.
Lukács 10:34–35
A történet végén Jézus intézett egy kérdést a törvénytudóhoz. Ki volt a megsebesült férfi felebarátja? A pap, a lévita vagy a szamaritánus? A törvénytudó megállapította, hogy az volt az, aki szeretetet tanúsított a férfi irányába – vagyis a szamaritánus. Jézus azt mondta a törvénytudónak, hogy menjen, és legyen olyan, mint a szamaritánus.
Lukács 10:36–37