Jézus bizonyságot tesz a küldetéséről

Jézus Názáretbe ment, ahol a családja és a barátai éltek. Ez volt az a hely, ahol felnőtt. A sabbat napján elment a zsinagógába, ahova az emberek azért jártak, hogy tanulmányozzák a szentírásokat és hódoljanak Istennek.

Lukács 4:16–17

A zsinagógában Jézus felállt, és felolvasott egy szentírásrészt Ésaiás prófétától. A versek arról szóltak, hogy egy nap el fog jönni egy Szabadító. Prédikálni fogja az evangéliumot a szegényeknek, és meggyógyítja a megtört szíveket. Segíteni fog a vakoknak és a szenvedőknek.

Ésaiás 61:1–2; Lukács 4:17–19

Jézus befejezte az olvasást, és leült. Minden ember Őt nézte. Elmondta nekik, hogy amit felolvasott a szentírásból, az éppen aznap vált valóra: Ő a Szabadító.

Lukács 4:21

A názáretiek nagyon meglepődtek azon, amit Jézus mondott. Hogyan lehet Jézus a Szabadító? Azt hitték, hogy Ő csupán Mária és József fia, nem pedig Isten Fia. Számukra hétköznapi embernek tűnt.

Lukács 4:22

Jézus tudta, az emberek azt akarják, hogy csodát tegyen, ezzel bizonyítva, hogy Ő a Szabadító. Azt tanította, hogy a csodák azok számára vannak, akik hisznek, és mert több hitük volt, olykor Isten csodákat vitt véghez azok számára is, akik nem tartoztak Izráelhez. A zsinagógában néhányan megharagudtak Jézusra.

Lukács 4:23–28

Kiűzték a városból, egy domb tetejére. Le akarták dobni arról a dombról.

Lukács 4:28–29

Jézus azonban távozott a dühös emberektől.

Lukács 4:30

Mivel Názáretben nem látták Őt szívesen, Jézus egy másik városba ment tanítani.

Lukács 4:31–32