Máté 14:22–33
A vízen járva
A hit legyőzi a félelmet
Jézus azt szerette volna, hogy egy kis ideig egyedül imádkozhasson. A tanítványait hajón átküldte a Galileai-tenger túlpartjára. Ezután elment imádkozni egy hegyre.
Máté 14:22–23
Azon az estén erősen fújt a szél és magasra csaptak a hullámok. Jézus tanítványai egész éjszaka keményen dolgoztak azon, hogy a hajót átjuttassák a tenger túlpartjára.
Máté 14:24–25
Amikor az éjszaka már majdnem véget ért, a tanítványok láttak valakit, aki feléjük ment a vízen. Azt hitték, hogy egy kísértet, és megijedtek. De nem kísértet volt – hanem Jézus! Megszólította őket: „Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!”
Máté 14:25–27
Péter arra kérte Jézust, hogy hívja őt magához a vízen. Jézus azt mondta: „Jövel!” Péter kiszállt a hajóból, és elkezdett a vízen járni, pont úgy, mint Jézus!
Máté 14:28–29
Ám az erős szelet és a hatalmas hullámokat látva Péter megijedt. Elkezdett süllyedni a vízben. Odakiáltott Jézusnak: „Uram, tarts meg engem!”
Máté 14:30
Jézus kinyújtotta a kezét, és megragadta Pétert. Megkérdezte Pétert, hogy miért kételkedik ahelyett, hogy még inkább bízna Őbenne.
Máté 14:31
Amikor Jézus és Péter beszállt a hajóba, a szél elült. A tanítványokat lenyűgözték a történtek. Tudták, hogy Jézus valóban Isten Fia, és hódoltak neki.
Máté 14:32–33