Próbára téve és megerősödve Krisztusban

Kedves testvéreim! Érzem az Úr szeretetét, amint most összegyűlünk. Alázattal tölt el, hogy szólhatok hozzátok. Azért imádkozom, hogy a Lélek elvigye a szívetekbe azt, amiről az Úr szeretné, ha hallanátok, messze meghaladva az általam elmondott szavakat.

Réges régen, még az egyetemi éveim alatt igyekeztem fizikát és matematikát tanulni. Ez túl sok volt nekem. Kezdtem úgy érezni, hogy olyasvalamit próbálok tanulni, ami meghaladja a képességeimet. Minél inkább nyomasztott ez, annál kevésbé éreztem, hogy lenne erőm folytatni a próbálkozást. A csüggedésem azt az érzést keltette bennem, hogy szinte hiábavalóak az erőfeszítéseim. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy feladom, és valami könnyebbet fogok csinálni.

Gyengének éreztem magam. Amikor imádkoztam, éreztem az Úrtól érkező csendes bizonyosságot. Mintha azt mondta volna az elmémnek: Próbára teszlek, de veled vagyok.

Akkor fel sem fogtam e szavak jelentésének a teljességét. De tudtam, mi a dolgom: munkához láttam.

Az ezt követő évek töprengése és munkája ráébresztett, mit is jelent ez a szentírásokban található bátorító üzenet: „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.”

Rájöttem, hogy a küszködésem a fizikával valójában az Úrtól érkező ajándék. Ezzel arra tanított engem, hogy az Ő segítségével meg tudok tenni lehetetlennek tűnő dolgokat, ha van hitem abban, miszerint Ő ott lesz, hogy segítsen nekem. Ezen az ajándékon keresztül az Úr azon dolgozott, hogy próbára tegyen és megerősítsen.

A próbára tesz szavaknak több jelentése is van. Próbának alávetni valamit nem annyit jelent, hogy pusztán ellenőrizzük, hanem azt, hogy megnöveljük az erejét. Az acélt is terhelési próbának vetik alá; hő, súly és nyomás hatása alatt edzik, míg a valódi tulajdonságai meg nem erősödnek és meg nem mutatkoznak. Az acél nem lesz gyengébb ettől a próbától. Sőt, olyasvalami lesz, ami megbízható, ami elég erős a nagyobb terhek hordozásához.

Az Úr hasonlóképpen tesz próbára minket is, hogy megerősítsen. A próbára tétel nem az ellazulás vagy a kényelem pillanataiban következik be. Azokban a pillanatokban következik be, amikor úgy érezzük, hogy már el sem tudjuk viselni a nyújtást. Az Úr arra tanít minket, hogy folyamatosan fejlődjünk és soha ne fáradjunk bele az erőfeszítéseinkbe, hogy soha ne adjuk fel és mindegyre próbálkozzunk.

Ha kitartunk a Jézus Krisztusba vetett hitben – még ha az adott pillanatban talán lehetetlennek érződnek is a dolgok –, akkor lelkileg megerősödünk. A szent írások feljegyzései kihangsúlyozzák ezt az igazságot.

Moróni próféta például ily módon lett próbára téve és erősödött meg. Az utolsó éveit egyedül élte le. Azt írta, hogy nincsenek barátai, hogy az apját megölték, a népe pedig elpusztult. Vadásztak rá azok, akik az életére törtek.

Ám Moróni nem esett kétségbe. Inkább lemezekre véste a bizonyságát Jézus Krisztusról olyan embereknek, akiknek az eljövetelét nem fogja megérni, ideértve azoknak a leszármazottait is, akik a megölésére áhítoztak. Nekünk írt. Tudta, hogy némelyek gúnyt fognak űzni a szavaiból. Tudta, hogy némelyek el fogják utasítani azokat. Mégis folytatta az írást.

Miközben Móróni próbára volt téve, a hite finomodott és megerősödött. Tisztább lett. A szavai olyan valakinek az erejét hordozzák, aki hithűen mindvégig kitartott. A bizonyságát olvasva érezhetjük ezt az erőt:

„Most én, Moróni, leírok még valamit, amit jónak látok; és testvéreimnek, a lámánitáknak írok; és szeretném, ha tudnák, hogy már több mint négyszázhúsz év telt el azóta, hogy megadatott a jel Krisztus eljöveteléről.

És miután buzdítóan mondok néhány szót, lepecsételem ezeket a feljegyzéseket.

Íme, arra buzdítanálak benneteket, hogy amikor ezeket a dolgokat olvassátok, ha Isten bölcsessége szerint való az, hogy olvassátok őket, akkor emlékezzetek rá, milyen irgalmas volt az Úr az emberek gyermekeihez, Ádám teremtésétől fogva egészen addig, amíg ezeket a dolgokat megkapjátok, és gondolkozzatok el ezen a szívetekben.

És amikor ezeket a dolgokat megkapjátok, arra buzdítalak benneteket, hogy Krisztus nevében kérdezzétek meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy nem igazak-e ezek a dolgok; és ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát.

És a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat.”

Moróni bizonyságán finomított a magány, de világosan ragyog, minden nemzedéknek utat mutatva, hogy keressék Mennyei Atyánkat és a Szabadítót, Jézus Krisztust.

A Mormon könyve egy másik prófétája, Jákób, hányattatást és sok bánatot megtapasztaló gyermekként tétetett próbára és erősödött meg. Ám az apja, Lehi megtanította neki, hogy Isten meg fogja áldani őt a próbatételei közepette.

„És íme, gyermekkorodban megpróbáltatásokat és sok bánatot szenvedtél el fivéreid durvasága miatt.

Mindazonáltal, Jákób, elsőszülöttem a vadonban, ismered Isten nagyságát; és ő javadra fogja szentelni megpróbáltatásaidat.

Áldott lesz tehát a lelked, és biztonságban élsz majd fivéreddel, Nefivel; és napjaidat Istened szolgálatában fogod tölteni. Tudom tehát, hogy megváltattál, Megváltód igazlelkűsége miatt; mert láttad, hogy az idő teljességében eljön, hogy szabadítást hozzon az embereknek.”

Joseph Smith próféta akkor tapasztalt meg ilyen próbára tételt és megerősödést, amikor Liberty fogházában volt. Gyötrelmei közepette Joseph próféta így kiáltott fel:

„Ó Isten, hol vagy? […]

Meddig tartod vissza a kezedet…?”

Az Úr látta Joseph szenvedésében annak a megszentelő hatását, hogy jól tartott ki benne, és így felelt:

„Fiam, békesség lelkednek; gyötrelmed és sanyargattatásaid csak egy rövid pillanatnyiak;

És aztán, ha jól kitartasz azokban, Isten fel fog magasztalni téged a magasban; és győzedelmeskedni fogsz minden ellenséged felett.”

A próbára tétel és a megerősödés legnagyobb példája a Szabadító engesztelésében nyilvánult meg. Ő magára vette a világ bűneit. Viselte a fájdalmainkat és a bánatunkat. Kiitta a keserű poharat. Minden pillanatban hithűnek bizonyult.

Dicső engesztelésének köszönhetően Jézus Krisztus meg tud erősíteni minket a próbatételeink idején. Tudja, hogyan támogasson minket, mert az összes olyan kihívást átérezte, amely a halandóságban valaha is ér minket. „[M]agára fogja venni népének fájdalmait és betegségeit…, hogy a test szerint tudhassa, hogyan segítse meg népét a gyengeségeik szerint.”

Tudjuk, hogy a Gecsemáné kertjében a Szabadító megkérdezte az Atyától, vajon elmúlhatna-e tőle a próbatétel – ám ezután a Szabadító azt is mondta, hogy ha ez az Atya akarata, akkor megteszi. Más szavakkal, a Szabadító még a kétséget és a bizonytalanságot is magára vette, de hitt az Ő Mennyei Atyjában.

Testvérek! Lehetséges, hogy a ti próbára tételetek és megerősítésetek nem úgy néz ki, ahogyan Morónié, Jákóbé vagy Joseph prófétáé. De be fog következni. Talán csendben, a családi élet próbatételein keresztül. Talán betegségen vagy csalódáson vagy gyászon vagy magányon keresztül.

Tanúságomat teszem arról, hogy ezek a pillanatok nem azt bizonyítják, hogy az Úr elhagyott volna benneteket. Inkább azt bizonyítják, hogy Ő eléggé szeret titeket ahhoz, hogy finomítson rajtatok és megerősítsen. Elég erőssé tesz titeket az örök élet súlyának az elhordozásához.

Ha hűek maradunk a szolgálatunkban, akkor az Úr finomítani fog minket. Meg fog erősíteni. Aztán egy nap visszatekintünk, és látni fogjuk, hogy pontosan ezek a próbatételek bizonyították a szeretetét. Látni fogjuk, hogy olyanná alakított bennünket, akik meg tudnak állni Ővele a dicsőségben. Amint azt Pál apostol mondta az élete végén: „Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”.

Bizonyságot teszek arról, hogy az Úr ismer titeket. Ismeri azokat a próbatételeket, amelyekkel szembenéztek. Ő veletek van. Nem fog cserben hagyni titeket. Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus Isten Fia. Ő a mi erősségünk, a mi Megváltónk, a mi reménységünk. Ha bízunk Őbenne, akkor Ő minden olyan próbatételhez meg fogja nekünk adni a megfelelő lelki erőt, amelynek a viselésére elhívást kapunk. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus szent nevében, ámen.