Hangoljátok szíveteket Jézus Krisztusra! – Az elemis zene szent ajándéka

Az elemis énekek a tan erőteljes tanítási eszközei lehetnek. Egyes dalok a Szabadító életéről és szolgálattételéről szólnak. Mások a jellemvonásait emelik ki, például a hitét, a reménységét, a jószívűségét. A legszentebb dalok pedig bizonyságot tesznek az Ő végtelen engeszteléséről és a szabadítás e tettéből kiáradó szeretetről.

Az Úr prófétája, Russell M. Nelson, ezt tanította: „[A zene] folyamatos jóravaló hatást fejthet ki jóval a gyermekek kicsi korán túl is. […] [H]atalmában áll lelki táplálékot nyújtani. Hatalma van a gyógyításra. Hatalmában áll hódolatra indítani; lehetővé teszi, hogy elmélkedjünk a [Szabadító] engeszteléséről és az evangélium visszaállításáról, a maga szabadító tantételeivel és felmagasztosító szertartásaival. A zene erőt ad, hogy kifejezésre juttassuk imádságos gondolatainkat és bizonyságot tegyünk szent igazságokról.”

Szülőkként, vezetőkként és tanítókként arra is törekszünk, hogy segítsünk a gyermekeknek hozzáférni ezekhez a megígért áldásokhoz azáltal, hogy tudatosan tanítjuk a zenében található evangéliumi igazságokat. Nelson elnök szavaival: „a gyermekek éppen úgy megtanulhatják a tant egy ének tanulásával, mint ahogyan megtanulhatják a tant egy tanórán”. E dalok hittel teli prédikációk tárházaként szolgálhatnak, melyek a Szabadítóhoz irányítják a gyermekeket, és segítenek nekik odaadást kialakítani az Ő evangéliuma iránt.

A szentírások azt tanítják, hogy a Szabadító örömét leli az igazlelkűek szívből jövő énekében. Még elképzelni is alig tudom, mekkora örömöt nyújthat a Szabadító legifjabb tanítványainak a hangja! Tudom, hogy imádságos dalaik a hit olyan kifejeződéseiként érnek fel a mennybe, amelyek örök igazságok megerősítésére hívják a Szent Lelket, másokat pedig lágyan és gyengéden Szabadítónk azon felkérésének az elfogadására szólítanak, hogy kövessék Őt és térjenek haza. Amint arra Henry B. Eyring elder emlékeztetett minket, éppen azokban a pillanatokban, amikor érezzük a Lélek jelenlétét, kapunk bizonyosságot arról, hogy a Szabadító engesztelése hatással van az életünkre.

Az elemis zene csoda lehet gyermekeink egész életen átívelő tanítványságának az útján. Egy hatévesen tanult ének képes velünk maradni – és visszatérhet évtizedekkel később a döntés, kísértés, gyász vagy öröm pillanataiban. Későbbi éveinkben talán az Isten szent tervét követem című dal szövege lelki horgonyként szolgálhat, Pál apostol tanúságtételét visszhangozva Isten nekünk tett ígéreteinek a bizonyosságáról. Vagy emlékeztethet, hogy mivel Isten betartja az ígéreteit, a szövetségei erőteljes vigaszt és menedéket nyújthatnak, és arra szólíthat minket, hogy reményünket és bizonyosságunkat vessük állhatatosan Jézus Krisztusba és az Ő engesztelő hatalmába.

Felnőtt egyháztagok világszerte gyakorta idézik fel a nehézségek idején a gyermekként tanult elemis dalokat. Sokuk esetében ezen énekek támogatták a Jézus Krisztusba vetett hitük kezdeti építményét vagy jelentették az evangéliumhoz való megtérés első színterét. A szülők, a vezetők és a tanítók táplálták ezt a hitet az évek során azáltal, hogy gondosan tanítottak, énekeltek és bizonyságot tettek a gyermekeknek.

Egy nővér megosztotta velem, mennyire értékeli az elemis zenéket, és 20 év távlatából azoknak tulajdonítja a Jézus Krisztus evangéliumához való folyamatos megtérésének a felgyorsulását. Egy másik egyháztag bizonyságát tette, hogy az Elemi elültetett benne egy mustármagnyi hitet, amikor fiatal volt, és ez volt az oka annak, hogy a 30-as évei végén vissza tudott térni az Úr egyházába. A Szabadító ezt ígérte: „Ama vígasztaló… mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttat…” mindent. Az Elemi zenéje jelentheti eme ígéret egyik beteljesülési módját.

Egy másik kedvelt elemis dal így ragadja meg az egyszerű hit és a maradandó bizonyság erejét:

Éneklés közben a gyermekek egy tanítvány vágyát fejezik ki és megismerik a szövetséges élet mintázatát. A Lélek arra tudja használni a zenét, hogy örök igazságokat véssen gyengéd szívükre. Idővel aztán a gyermekek úgy dönthetnek, hogy szívüket és életüket Jézus Krisztusra hangolják és Őfelé fordítják a Vele kötött és aztán megtartott szent szövetségek révén.

A szent zene segíthet a lélekbe írni Krisztus tanát és felkészíteni minket az Ő szertartásaiban való részvételre. A Szabadító tanát az emlékezetünkhöz kapcsolja, emlékezetünket pedig az Őbenne való tanítványságunkhoz.

Elemis vezetőkként lehetőségünk és szent felelősségünk megbizonyosodni arról, hogy az Elemiben a zenetanítás örömmel, a tan megértésével és a Lélekkel zajlik. Ennek a részeként megkérjük a gyermekeket, figyeljék meg, mit éreznek éneklés közben, és segítünk nekik felismerni, hogy ezek az érzések a Szentlélektől erednek. Mindez segít felkészíteni a gyermekeinket az olyan szent szertartásokra, mint a keresztelés és a konfirmálás, továbbá serkenti szövetséges emlékezetüket, miközben rendszeresen megújítják az Istennek tett ígéreteiket.

Az utolsó vacsora alkalmával, miután a Szabadító bevezette az úrvacsorát, Máté feljegyzése szerint „dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére”. Az Úr visszaállított egyházának a megkeresztelt és konfirmált tagjai – ideértve a legalább nyolcéves, megkeresztelt gyermekeket is – hétről hétre felkészülnek arra, hogy vegyenek az Úrvacsorából. A szent zene éneklése által Isten gyermekeinek a gyülekezetei lehetőséget kapnak arra, hogy felkészítsék szívüket e szent szertartásra, amelyben megígérik, hogy magukra veszik az Ő nevét, mindig emlékeznek Őrá, és betartják a parancsolatait.

Drága barátaim! Bizonyságot teszek arról, hogy az elemis énekek örök igazságokat és tant tanítanak, amelyek Jézus Krisztushoz és az Ő evangéliumához vezetnek minket. Arra kérlek benneteket, gondoljátok át, milyen alapigazságok írattak be a ti szívetekbe e dalok egyszerű tanításai által, és tegyetek bizonyságot róluk a Szabadító legifjabb tanítványainak, miközben énekeken keresztül az evangélium örömhírét tanítjátok nekik.

Tudom, hogy Isten, a mi Atyánk, az Ő végtelen szeretetében a földre küldte Szeretett Fiát, hogy tanítson minket, utat mutasson nekünk és megváltson minket az engesztelése által.

Tudom, hogy a Szabadító élete és szolgálattétele valóságos és személyes. A szentírások tele vannak történetekkel az Ő gyógyításáról, kedvességéről és csodatételeiről.

Tudom, hogy Mennyei Atya hallja és megválaszolja gyermekei őszinte imáit, függetlenül az életkoruktól, a körülményeiktől vagy a nyelvüktől. Meghallgatja szívünk csendes esdekléseit.

Bizonyságomat teszem arról, hogy Jézus Krisztus a Gecsemáné kertjében magára vette bűneink, bánataink és fájdalmaink súlyát. Önként szenvedett az irántunk való szeretete miatt, és lehetővé tette számunkra, hogy bűnbocsánatot nyerjünk és hazatérjünk.

Tudom, hogy Isten szó szerinti gyermekei vagyunk, az Ő képmására teremtettünk, felruháztattunk isteni lehetőséggel, és hazatérhetünk, hogy ismét Ővele éljünk, ha Jézus Krisztus követését választjuk.

Tudom, hogy Jézus Krisztus a mi tökéletes példánk, és napról napra hasonlóbbá válunk Őhozzá, amikor követjük Őt a másoknak nyújtott szolgálat, megbocsátás és szeretet által.

Tudom, hogy az Úr szent templomai az Ő házai itt a földön. Bennük szent szövetségeket kötünk, örök áldásokban részesülünk, jobban megismerjük Őt és erősebben érezzük a jelenlétét. A templom a tanulás, a béke és az életünkre való felkészülés helye.

Bizonyságomat teszem, hogy az arra tett erőfeszítéseink, hogy gyermekeinknek megtanítsuk és énekeljük ezeket az elemis énekeket, nem pusztán a vallási hagyományaink kedves részét képezik. Jézus Krisztus tanítványai számára ezek prédikációk, bizonyságtételek a visszaállított evangélium igazságáról, valamint megzenésített imák. A szent zene beragyoghatja hallgatóját Krisztus világosságával, és eláraszthatja vele az énekes szívét. Drága barátaim! Jézus még mindig azt akarja, hogy legyünk érte napsugarak! Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus szent nevében, ámen.