Jézus Krisztus engesztelő szeretete

Amennyiben komoly bűnöket követtetek el, és elkezdtétek megbánni azokat, vagy vágytok arra, hogy teljes bűnbánatot tartsatok és érezzétek a megbocsátás kimondhatatlan örömét, szeretném, ha tudnátok: vár rátok ez a csoda. A Szabadító folyamatosan hív: „Jőjjetek én hozzám”.

A Szabadító Jézus Krisztusba vetett hitetek felpezsdíti lelketek azon vágyakozását, hogy megismerjétek Őt, higgyetek Őbenne és átengedjétek Neki a szíveteket. Énós ezt kérdezte, amikor megbocsátást nyert: „Uram, hogyan történik ez?” Az Úr így válaszolt: „Hited miatt Krisztusban, akit még soha ezelőtt nem hallottál, és nem is láttál.”

Moróni pedig hozzátette: „[H]a minden istentelenségtől megtartóztatjátok magatokat, és teljes lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szeretitek Istent, akkor elegendő számotokra a kegyelme”.

A bűntól való elfordulás, az Isten felé fordulás, valamint a Jézus Krisztusba vetett hitetek megerősítése egy gyönyörű kezdet. Akaratotok Istennek való alázatos alávetése magában foglalja a komoly bűnök bevallását a püspökötöknek vagy gyülekezeti elnökötöknek, azonban teljes megbocsátást a Szabadítótól kaptok. A megbocsátás egy isteni, Jézus Krisztus kegyelme által felajánlott ajándék.

Az Istenhez való igazi visszatérés iránti vágyhoz társul azon elhatározás is, hogy teljesen őszinték lesztek Mennyei Atyátokkal, magatokkal, azokkal, akiknek kárt okoztatok, valamint a papsági vezetőitekkel. Mennyei Atyátok örvend, amikor úgy döntötök, hogy Őhozzá jöttök megtört szívvel és töredelmes lélekkel. Ha töredelmes a lelketek, alázatosan helyezitek magatokat Isten kezébe; a megtört szív pedig elhozza, amit Pál apostol az „Isten szerint való szomorúság[nak]” nevezett, mely a lélek azon mély vágyódását tükrözi, hogy bármi áron visszatérhessen Őhozzá.

A vágyakozásotok arra indít benneteket, hogy meg akarjátok javítani, amit eltörtetek. Amint ráébredtek, hogy bizonyos dolgok megjavítása nem áll hatalmatokban, buzgón imádkoztok azért, hogy az Úr az Ő kegyelme által segítsen meggyógyítani azokat, akiket a cselekedeteitek következtében bántalom ért.

Egy komoly bűn másokra gyakorolt hatását gyakran fájdalmasan nehéz legyőzni. Követitek-e Móziás fiainak a példáját, akik „buzgón igyekez[tek] mindazt a kárt helyrehozni, amelyet… okoztak”? Beszéljetek azokkal, akiket tiszteltek, arról, hogy mi az, amit talán nem vesztek észre.

A beszédemre készülve kaptam egy váratlan ímélt valakitől, aki a bűnbánat útján halad és szeretne visszatérni az egyházba. A volt felesége továbbra is szenved „örökkévaló házasság[uk] elvesztésétől, [a gyermekekkel járó nehézségektől], az anyagi biztonság megszűnésétől, …attól, hogy nem igazán képes lépést tartani a kiadásokkal, [továbbá] attól az erőteljesen fojtogató érzéstől, hogy elárulták őt”.

Ez a férfi elmesélte, hogy a papsági vezetője „sugalmazást érzett arra, hogy [megkérje őt], imádságosan gondolja át, [mit tehetne még a volt feleségéért és a gyermekeiért]”. Az engedélyével megosztom az ímélje egy részét:

„[Először] azt gondoltam, hogy egy több mint nagyvonalú [összegről] mondtam le a válási határozatban, a gyülekezeti elnököm azonban arra buzdított, hogy böjtöljek és imádkozzak erről. […]

Eleinte húzódoztam a további kártérítés gondolatától. Mivel a bűneim nem anyagi természetűek voltak, eltűnődtem, mit is jelent valójában a nagyvonalú kártérítés…, [de] hamarosan ráébredtem, hogy nemcsak a pénzről van szó.

A papsági vezetőim találkoztak [a volt feleségemmel] és a gyermekeimmel, és rájöttek, hogy még mindig küszködnek és még mindig nem gyógyultak meg. […]

Az új célom az volt, hogy hittel haladjak előre. […] Egyszerűen kifejeztem azon vágyamat, hogy feltételek nélkül szeretnék segíteni. […] Elhatároztam, hogy mindegyik fizetésemből [küldök a volt feleségemnek egy meghatározott összeget], ami egy jelentős hányadát képezte a nettó bevételemnek. Közvetlenül az első utalást megelőzően az Úr [azt a gondolatot támasztotta az elmémben, hogy az összeg kétszeresét] kell kifizetnem.

Megtanultam, hogy a kárpótlás nemcsak a pénzről szól, hanem arról, hogy alázatosan az Úrnak szentelem az életemet. […] A pénz arra szolgál, hogy pótolja, amit elvettem a családomtól a rossz döntéseim következtében. Arról szól, hogy ígéreteket teszek és tartok meg anélkül, hogy bármit is várnék ezért cserébe, és segítem [a volt feleségemet] abban, hogy ne kelljen a számlák miatt aggódnia, és így tudja a Lelket keresni.”

Az általatok tönkretett dolgok helyreállítására tett erőfeszítéseiteknek talán egyáltalán semmi köze a pénzhez, amint azonban alázatosan tanácskoztok az Úrral, ráébredhettek, hogy még többet is tehettek.

Amint az Úr megbocsátására törekedtek, türelmesen várjatok az Ő teljes jóváhagyására. Gondolkodjatok el az alábbi szentíráson:

„[M]egalázkodtak, méghozzá az alázatosság mélységeiig; és buzgón fohászkodtak Istenhez; igen, méghozzá egész nap… [Azonban] gonoszságaik miatt az Úr nem sietett meghallgatni a fohászukat”.

„[M]indazonáltal az Úr meghallotta fohászaikat, és kezd[ett…] könnyíteni a terheiken; [és] apránként kezdtek boldogulni”.

Legyetek türelmesek, miközben az Úr fokozatosan megadja nektek az áldásait és a jóváhagyását.

Az Úr időzítése szerint érezni fogjátok, amint a Lélek ezt mondja nektek: „[N]e… enged[d], hogy tovább nyugtalanítsanak téged ezek a dolgok”. Egy nap, amint továbbra is a Szabadítóhoz fordultok, Mennyei Atya „Fiának érdemei által elve[szi majd] szív[etek]ből a bűnt”.

Azokhoz szólva, akiket oly igazságtalanul megsebzett valaki más komoly bűne – szeretném veletek megosztani a Szabadító szeretetét és együttérzését, a vigasztalását és a békességét.

Az általatok megtapasztalt szomorúságban, szívfájdalomban, veszteségben, az árulás fojtogató érzésében, az általatok korábban elképzelt élet megrendülésében is teljes mértékben biztosíthatlak bennetek arról, hogy a Szabadító ismer titeket és szeret titeket. Forduljatok Őhozzá. Ő a vigaszotok és az erőtök; el fogja küldeni az angyalait, hogy hordozzanak benneteket. Mikor ér véget a fájdalmatok, enyhül a gyászotok, s merülnek feledésbe a nemkívánatos emlékek? Nem tudom. Ennyit azonban tudok: Neki hatalmában áll szenvedésetek hamvaiból ékességet előhozni.

Szeretett fivéreink és nővéreink a Michigan állambeli Grand Blancben, a Jézus Krisztusba vetett töretlen hitükkel, a bátorságukkal és önzetlenségükkel részesültek és az elkövetkező hetek és hónapok során bőségesen részesülni fognak a Szabadító páratlan szeretetében és kegyelmében.

Miközben továbbra is Őbelé helyezitek a bizalmatokat, a sötétség felhői, valamint kínzó zokogásotok éjszakánként az öröm és a békesség könnyzuhatagává változik majd a reggel fényében. „[A] ti szomorúságtok örömre fordul. [É]s senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.” Ez a perc el fog jönni. Tanúsítom, hogy el fog jönni.

Jézus Krisztus engesztelő szeretete még a legnehezebb helyzetekben is megtalálható, de mindannyiunknak folyamatosan szükségünk van Szabadítónk engesztelő kegyelmére. Dallin H. Oaks elnök ezt tanította: „A halandóságban átélt engesztelése következtében a Szabadítónk képes minden férfit és nőt megvigasztalni, meggyógyítani és megerősíteni, bárhol legyenek is, de úgy hiszem, hogy csak azokkal teszi, akik keresik Őt, és a segítségét kérik. Jakab apostol ezt tanította: »Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket« (Jakab 4:10). Akkor válunk alkalmassá erre az áldásra, amikor hiszünk Őbenne, és a segítségéért imádkozunk.”

Engedélyt kaptam drága barátomtól, a most 97 éves, nyugalmazott hetvenes Robert E. Wells eldertől, hogy megosszam egy több mint 60 évvel ezelőtti élményét.

Mialatt 1960-ban Paraguayban élt és nemzetközi bankárként dolgozott, az akkor 32 éves Robert Wells és a felesége, Meryl, két külön repülőgépet vezettek hazafelé Uruguayból Paraguayba. Sűrű felhőrétegbe érve Robert és Meryl szem elől tévesztették egymást, és a rádiókapcsolat is megszűnt közöttük. Robert gyorsan leszállt a géppel, ahol arról értesült, hogy a felesége repülője lezuhant. Sem a felesége, sem a vele utazó két barátjuk nem élte túl. A gyermekeik otthon, Asunciónban hét-, öt- és kétévesek voltak.

Wells elder így nyilatkozott a gyászáról:

„Örökre képtelenség lesz szavakkal kifejezni a bennem duzzadó fájdalmat, mely felemésztette az érzelmeimet és megbénította az érzékeimet. Egyszerűen nem szűntem ontani a bánat mélyről fakadó könnyeit. Az is rontott a helyzeten, hogy amint az elmém megkísérelt megküzdeni a feleségem elvesztésének a lesújtó felismerésével, szörnyű bűntudatom támadt, mert úgy éreztem, én vagyok a felelős a balesetért.”

Robert saját magát okolta, amiért nem vizsgáltatta meg alaposabban a repülőgépet, és mert nem látta el a feleségét jobb utasításokkal a műszeres repülést illetően. A hanyagság vétkével vádolta magát.

Ezt mondta:

„Az elmém sötét kábaságba borult. […] Csak léteztem – [a gyermekeim végett], de ennyi.

Megszűnt bennem a vágy arra, hogy folytassam az életemet.”

Idővel Robert megáldatott egy mély lelki élménnyel. Így idézte fel:

„Egy este, nagyjából egy évvel később, amint letérdelve imádkoztam, csoda történt. Miközben Mennyei Atyámhoz imádkoztam és könyörögtem, éreztem, amint a Szabadító odaáll mellém, és hallható hangon e szavakat szólja a lelkembe és fülembe: »Robert! Az engesztelő áldozatom megfizetett a bűneidért és a hibáidért. A feleséged megbocsát neked. A barátaid megbocsátanak neked. Leveszem rólad a terhedet. […]«

Attól a perctől fogva a bűntudat [és kétségbeesés] terhe bámulatos módon levétetett rólam. Meg lettem menekítve! Azonnal megértettem a Szabadító engesztelésének a mindent felölelő hatalmát, valamint… azt, hogy az közvetlenül rám is vonatkozik. […] Olyan világosságot és örömöt éltem át, amelyben korábban soha nem volt még részem. […] Olyan ajándékot kaptam, amelyre nem szolgáltam rá – az Úr kegyelmének az ajándékát. […] Nem érdemeltem ki – semmit nem tettem érte, Ő mégis megadta nekem.”

Fivérek és nővérek! Szenteltessen meg mindegyikünk „Krisztusban, Isten kegyelme által, Krisztus vérének ontásán keresztül, …hogy szentekké válj[unk], szeplőtlenné”.

Bizonyságomat teszem Szabadítónk és Megváltónk szeretetéről, irgalmáról és kegyelméről. Ő él. Az Övéi vagyunk; a szövetség gyermekei vagyunk. Amint hiszünk Őbenne, követjük Őt és bízunk Őbenne, Ő fel fog emelni minket a bánatainkból és a bűneinkből. Azután pedig e halandó életen túl az Ő Atyja házában Ővele fogunk élni örökkön örökké. Jézus Krisztus nevében, ámen.