Az Úr gyorsítja a munkáját

Charles Dickens híresen azzal a megállapítással kezdte a Két város regénye című klasszikus könyvét, hogy „azok voltak a legjobb idők; azok voltak a legrosszabb idők”. Bizonyos értelemben ez napjainkra is igaz.

Viharos időkben élünk, amikor „az egész földön zűrzavar” uralkodik. Russell M. Nelson elnök intelmét, miszerint Jézus Krisztus követőiként legyünk béketeremtők, gyönyörűen emelte ki a beszédében ma délelőtt Gary E. Stevenson elder. Ez az egyik elengedhetetlen része az egység, béke és gyógyulás elősegítésének a „legrosszabb időkben”.

Azonban a „legjobb időkben” is élünk, és én ezt fogom ma kihangsúlyozni. Az Úr a Tan és szövetségek 1. szakaszában bevezetésként kijelentette, hogy az evangélium teljességét „hirdet[ik majd] a föld széleinek”. Az Úr valóban gyorsítja a munkáját napjainkban. Legyünk mélységesen hálásak ezért a gyorsításért, mely ezen emberpróbáló idők ellenére is végbemegy. Olyan korban élünk, amikor az Úr követőinek a kiváltságukban áll hallani az Ő hangját, és nyitott szívvel és elmével reagálni. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza azon tagjai, akik elkötelezettek a Szabadító és az Ő parancsolatai mellett, célra és mély személyes békességre lelnek.

Az egyház történelmének a különböző időszakaiban jelentősen megnövekedett azoknak a száma, akik ráléptek a szövetség ösvényére. Az egyik ilyen időszak 1837 és 1850 közöttre tehető. Az Úr visszaállított egyházában néhány korai apostol az Egyesült Királyságban szolgált missziót. E missziók következtében ezrek csatlakoztak az egyházhoz, és 1850-re több egyháztag élt az Egyesült Királyságban, mint az Amerikai Egyesült Államokban. Akkoriban az Úr azt az utasítást adta e szenteknek, hogy gyülekezzenek Utah-ban. Tömeges kivándorlás indult, amelyet részben az Állandó Kivándorlási Alapból nyújtott kölcsönök támogattak.

Nagyon szeretem azt a beszámolót, mely arról szól, amikor nagyszámú megtért érkezett 1852-ben Angliából és Walesből a Sóstó-völgybe. Az Első Elnökség fogadta a csoportot a Kivándorlás-szurdok bejáratánál, Pitt százados rezesbandájának a kíséretében. A Deseret News nevű újság így írta le őket: „[Z]arándokok serege, [köztük] nővérek és gyermekek, gyalogszerrel, naptól cserzett bőrrel és viharverten, ám nem csüggedten; a szívük könnyed és vidám volt, ami tisztán sugárzott boldog és örömteli arcukról.”

Amint „elhaladtak a templom telke mellett, …férfiak, nők és gyermekek ezrei gyűltek össze a város különböző részeiből, hogy egyesüljenek a dicsőséges és örömteli fogadtatásban”. Brigham Young elnök így szólt hozzájuk: „Áldjon meg benneteket az Úr, Izráel Istene! […] Szüntelenül imádkoztunk értetek; napról napra imák ezrei hangzottak fel értetek Őhozzá, aki megparancsolta nekünk, hogy gyűjtsük egybe Izráelt, szabadítsuk meg az emberek gyermekeit az evangélium prédikálása által, és készítsük fel őket a Messiás eljövetelére.”

Ezen örömteli esemény lelkületében hadd biztosítsak még egyszer minden új megtértet és az Úr egyházába visszatérőket arról, hogy szeretünk benneteket, szükségünk van rátok, az Úrnak szüksége van rátok. Lehet, hogy nem fogadunk benneteket rezesbandával, azonban imádkozunk, hogy a menny áldásai kísérjék az azért tett erőfeszítéseiteket, hogy előrehaladjatok a szövetség ösvényén, mely az Atyaistenhez és Jézus Krisztushoz vezet a celesztiális királyságban.

Nyilvánvaló bizonyíték van arra, hogy napjainkban egyre növekszik a Jézus Krisztusba vetett hit. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában figyelemre méltó növekedésnek vagyunk a tanúi a megtéréseket és a megtértek részvételét illetően. Az elmúlt 36 hónapban közel 900 000 megtért csatlakozott az egyházhoz. Ezek a megtértek a teljes egyháztagság körülbelül öt százalékát teszik ki. Tárt karokkal és mély nagyrabecsüléssel fogadjuk az új egyháztagokat, amiért ezt az utat választották.

Ez a 900 000 megtért az elmúlt 36 hónap alatt meghaladja számban az egyház 110. évfordulóján, 1940-ben számlált teljes tagságot, mely akkor kicsit több mint 860 000 egyháztagot jelentett. Abban az évben született Jeffrey R. Holland elder, Dieter F. Uchtdorf elder és jómagam is.

E csodálatos új megtértek a világ minden tájáról származnak. Az idei év első hat hónapjában a megtérések több mint 20 százalékkal nőttek az előző évhez képest Európában, Afrikában, Ázsiában, Óceániában és Latin-Amerikában. Észak-Amerikában 17%-os növekedést tapasztaltunk. Az Úr munkája erőteljes módokon halad tovább előre. Ezek az emelkedő számok egyértelmű tanúságot tesznek arról, hogy az evangélium mindenhol megérinti a szíveket és megváltoztatja az életeket.

Napjainkban e becses megtértek már nem egy központi helyre gyülekeznek. Az egyháztagok hitének és felajánlásainak köszönhetően rendelkezésre állnak források arra, hogy az egyházközösségeket kápolnák és templomok építésével támogassuk az egész világon. A szükséges papsági kulcsokkal, valamint a meglévő forrásokkal a szabadító szertartások már a világ legtöbb részén elérhetőek.

Függetlenül attól, hogy hol élünk, a jelenlegi egyháztagoknak új egyháztagok százezreit kell úgy üdvözölniük, ahogyan azokat az angliai és walesi szenteket üdvözöltük, akiket a korai történelmünkből megemlítettem. Nagyon tetszett Gerrit W. Gong elder ezen az ülésen elhangzott beszéde, melyben arról tanított nekünk, hogy senkinek nem szabadna egyedül ülnie, sem érzelmileg sem lelkileg.

Szent kötelességünk, hogy elfogadjuk és befogadjuk az új és visszatérő egyháztagokat. Miközben az Úr meggyorsítja a munkáját, szeretnünk, táplálnunk és szolgálnunk kell azokat, akik elfogadják az Ő evangéliumát. Segíthetünk felépíteni egy sioni népet, ahol „egy szív… és egy elme [vagyunk], és igazlelkűségben él[ünk]”. Ahhoz, hogy egyek legyünk az Úrral, egynek kell lennünk az Úr előtt. A keresztelési dátumától függetlenül minden egyháztag osztozik abban a felelősségben, hogy befogadjon másokat.

Azt tanácsolom az egyház tagjainak, hogy zárjuk karjainkba ezeket a becses, kiválasztott embereket, akik elfogadták Jézus Krisztus evangéliumát.

Gordon B. Hinckley elnök azt tanította nekünk, hogy egy új megtértnek szüksége van egy barátra, egy feladatra és arra, hogy „Isten jó szavával táplálják (Moróni 6:4)”. Ott lehetünk azok között a barátok között, akik biztosítják az új megtérteket arról, hogy idetartoznak, és nem csupán vendégek itt. Segíthetünk nekik megérteni, hogy ők Jézus Krisztus tanítványai, akik szolgálattételt nyújthatnak másoknak, és elfogadhatnak szolgálatra szóló elhívásokat. A fiatal megtértek vegyék fontolóra a teljes idejű missziós szolgálatot. Mindannyian eltökélten törekedjenek arra, hogy krisztusi életet éljenek.

Sokan óriási személyes áldozatok árán csatlakoznak az egyházhoz, és kétségbeesetten szükségük van szenttársaik szeretetére és támogatására.

Azokhoz szólva, akik újak köztetek, vagy épp visszatérnek a hithez: lehet, hogy kihívásokkal kell szembenéznetek. Legyetek türelmesek magatokkal. A misszionáriusok megtanították nektek az alapvető tant, és elmagyarázták a királyság szövetségeit és szertartásait, amelyek a szentírásokban, valamint a Prédikáljátok evangéliumomat! című könyvben vannak lefektetve.

A szertartások és szövetségek elnyerése, valamint a parancsolatok szerinti élet elengedhetetlen. Összpontosítsatok a felmagasztosuláshoz szükséges szövetségekre. Az evangélium lehetővé teszi a felmagasztosulást, mely megköveteli, hogy szent szövetségeket kössünk Istennel, és meg is tartsuk azokat. A keresztelést, konfirmálást, valamint a melkisédeki papság férfiakra történő ráruházását leszámítva, a templomban kerül sor a szövetségeink megkötésére. A halottak számára e szabadító szertartások mindegyikét kizárólag a templomban végezzük el. Ennek megfelelően, a templomra való felkészülésetek az egyik sürgető célkitűzésetek legyen.

Időnként kevésnek fogjátok érezni a tudásotokat. Az evangéliumi tudás nagyszerű áldás, mely idővel és fokozatosan nyerhető el, azonban nem egy szabadító szertartás. Az evangélium nem a tudás próbája. Azonban ahogyan azt Russell M. Nelson elnök ígérte: „[H]a mindennap imádságosan tanulmányozzátok a Mormon könyvét, akkor mindennap jobb döntéseket fogtok hozni. […] [H]a átgondoljátok, amit tanulmányoztok, akkor meg fognak nyílni a menny ablakai, és válaszokat fogtok kapni a saját kérdéseitekre, valamint útmutatást a saját életetekre vonatkozóan.”

Ezenkívül az egyházi tananyag a vasárnapi gyűléseken minden egyes évben felváltva veszi át az Ószövetséget, az Újszövetséget, a Mormon könyvét, valamint a Tan és szövetségeket. Idővel magabiztosabbak lesztek, amint gyarapszik az evangéliumi tudásotok. A szentírások rendszeres tanulmányozása megáldja és gazdagítja majd az életeteket azáltal, hogy elmélyíti a Jézus Krisztus evangéliumához való megtéréseteket.

Jézus Krisztus tiszta tanának a tanulása egy élethosszig tartó törekvés, mind a tan megértése, mind pedig a krisztusi életvitel terén. Az alapvető szövetségek egy keretet nyújtanak, melyet a szövetség ösvényeként jellemzünk. E tantételekről erőteljes tanításokat kaptunk Nelson elnöktől. Minden egyháztag – különösen az újak és a visszatérők – áldásban részesül, ha tanulmányozza és befogadja prófétai üzeneteit a szövetségekről és a szövetség ösvényéről.

Ha célul tűzitek ki, hogy érdemesen elnyeritek a felmagasztosuláshoz szükséges valamennyi szövetséget, akkor a celesztiális királyságba vezető ösvényen fogtok járni. Összpontosítsunk a templomra és a templomi szertartásokra. A legtöbb szövetség minden egyes ember számára elérhető. Egyetlen olyan szövetség van – az örök házasság –, amelyhez egy társsal kell egyesítenetek az erőfeszítéseiteket. Tűzzük ki célul, hogy megtaláljuk ezt az örök társat.

Ne keseredjetek el azonban, ha jelenleg nem lehetséges számotokra az örök házasság! A próféták azt tanították, hogy semmilyen áldás nem tartatik vissza azoktól a hithű egyháztagoktól, akik betartják a parancsolatokat. Egy Mormon könyve-beli próféta, Benjámin király gyönyörűen fogalmazott: „…akik betartják Isten parancsolatait…, áldottak… minden dologban…; és ha mindvégig hűségesen kitartanak, …Istennel lakozha[tnak] a boldogság egy soha véget nem érő állapotában”.

Rá fogtok jönni, ha eddig még nem jöttetek volna rá, hogy az egyháztagok nem tökéletesek. A kinyilatkoztatott tan világossá teszi, hogy e földi utazásunk során hibákat fogunk elkövetni. Tökéletlen és bukott világban élünk, nem pedig egy celesztiális világban. Ez az élet a megmérettetés ideje, állandó lehetőségekkel arra, hogy bűnbánatot tartsunk és bizonyítsunk.

Mindannyian kevésnek érezzük magunkat, miközben igyekszünk olyanná válni, mint Jézus Krisztus. Engesztelése lehetővé teszi számunkra, hogy naponta bűnbánatot tartsunk, amikor hibázunk. Amint azt Nefi, egy másik Mormon könyve-beli próféta mondta: „Krisztusba vetett állhatatossággal kell tehát törekedn[ünk] előre, tökéletesen ragyogó reménységgel, és Isten és minden ember szeretetével. Ha tehát előre törekedtek, Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitartotok, íme, ezt mondja az Atya: Örök életetek lesz.”

Miközben napjaink kihívásain elmélkedünk, emlékeznünk kell arra, hogy a Szabadító a földi szolgálata során szintén viharos és erőszakos időkben élt. Nem az akkori politikai kihívásokra összpontosított, hanem a szentek tökéletesítésére.

A Szabadítónak, valamint az Ő tanának és tanításainak a követése soha nem volt könnyű egy olyan világban, ahol folytonos zűrzavar van. A Szabadítónak sem volt könnyű e bizonytalan világban a saját halandó utazása során, a korai vezetőinknek és egyháztagjainknak sem volt könnyű, és nekünk sem az. Szerencsére az élő próféták megadják nekünk azt az útmutatást, amelyre kifejezetten szükségünk van napjainkban. Dallin H. Oaks elnök is továbbviszi majd ezt a lelkileg erőteljes örökséget.

Tanúsítom, hogy Jézus Krisztus egyházának a tana örökkévaló és igaz. Biztos tanúságomat teszem arról, hogy Jézus Krisztus él, és az Ő engesztelésének köszönhetően egyek lehetünk Ővele. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.