„Eredj el, és te is a képen cselekedjél”
Szeretném kiemelni azokat a misszionáriusokat, akiket szolgálati megbízásokra hívnak el. Példák ők a számunkra.
Míg a Szabadító átutazóban volt Bétszaidában, néhányan eléje vittek egy vak embert. Talán azt remélték, első kézből láthatnak majd egy csodát. A Szabadító „megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül”, hogy a nyilvánosság kizárásával gyógyítsa meg. Eleinte a gyógyítás kevésbé tűnt sikeresnek. A férfi „föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat”. Jézus könyörülettel „ismét ráveté [kezeit] annak szemeire, és feltekintete véle”. A Szabadító kezének e további érintésére a vak most már tisztán látott.
Ez csupán egy példa arra, hogy a Szabadító életét mennyire jellemezték a szolgálat alázatos tettei. Jézus emlékeztet minket, hogy „nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon”, majd pedig példája követésére szólít azzal, hogy megtesszük a második mérföldet, adunk annak, aki kér tőlünk, és szeretjük a felebarátainkat. Amikor azt kérdezték tőle: „[K]i az én felebarátom?”, Krisztus válaszul megosztotta az irgalmas szamaritánus példázatát, ezzel a megbízással: „Eredj el, és te is a képen cselekedjél.”
Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza misszionáriusai napjaink példái az irgalmas szamaritánusra, akivé Krisztus felhívása szerint válnunk kell. Szeretném kiemelni azokat a misszionáriusokat, akiket szolgálati megbízásokra hívnak el. Jól példázzák számunkra, hogy a szolgálat (1) miként nyitja meg a szíveket Jézus Krisztus evangéliuma előtt, (2) teszi lehetővé a szolgálatot mindannyiunknak, körülményeinktől függetlenül, valamint (3) miként hozza el életünkbe Krisztus hatalmát.
Először is: a szolgálat megnyitja a szíveket Jézus Krisztus evangéliuma előtt
Körülbelül Kr. e. 91-ben egy Mormon könyve-beli misszionárius, Ammon e szavakkal mutatkozott be Lamóni királynak: „…szeretnék egy ideig e nép között élni; [és] szolgád leszek”. A királynak nyújtott szolgálatának köszönhetően Ammonnak megadatott, hogy „bátran szól[jon]”, és elmondja Lamóni királynak, „mely hatalom által” hajtotta végre a szolgálatát. Cserébe a király megígérte, hogy bármit kívánjon is Ammon, megadja neki. Ammon csupán annyit kért, hogy a király hallgassa meg Jézus Krisztus evangéliuma üzenetét. Ammon szolgálatának az eredményeként lelkek ezrei vezettettek bűnbánatra.
Napjainkban a szolgálat továbbra is az evangéliumhoz vezeti az embereket. Bevan nővér tanító misszionáriusként szolgált, amikor egészségügyi gondjai támadtak, amelyek kezelése miatt haza kellett térnie. Ahelyett, hogy felmentették volna, otthon tovább tudott szolgálni szolgálati misszionáriusként.
Mialatt Bevan nővér és egy barátja egy parkban jártak, késztetést éreztek arra, hogy beszéljenek egy négygyermekes anyukával, azonban tétováztak, a család pedig autóba szállt és elhajtott. Másnap visszatértek a parkba, azért imádkozva, hogy ott legyen ez a család. Csodával határos módon az édesanya pont ugyanott ült, ahol előző nap. Ez alkalommal Bevan nővér és a társa odamentek hozzá, összeismerkedtek vele, és megtudták, hogy nagy szüksége lenne segítségre. Segítséget nyújtottak neki, majd arra buzdították, hogy ismerje meg az evangéliumot.
E szolgálattétel és felkérés következtében az anya és a legidősebb gyermek megkeresztelkedett, egy évre rá pedig a következő gyermek is. A mai napig tevékeny egyháztagok. Bevan nővér tudta, hogy ezt az élményt a menny sugallta, és bebizonyította számára, hogy pontosan ott van, ahol Istennek szüksége van rá.
Ammonhoz és Bevan nővérhez hasonlóan mások szolgálata révén jó példát mutatunk nekik, és ők vágyni fognak arra, hogy megismerjék a bennünk lévő reménység okát.
Jézus ezt kéri tőlünk: „Eredj el, és te is a képen cselekedjél.”
Másodszor: a szolgálat lehetővé teszi a szolgálattételt a körülményeinktől függetlenül
Russell M. Nelson elnök felszólított „minden arra érdemes és alkalmas fiatal férfit… a misszióra való felkészülésre és az abban való szolgálatra”, az arra alkalmas fiatal nővéreket pedig arra, hogy „imádkozz[anak], hogy megtudjá[k], vajon az Úr azt szeretné-e, hogy missziót szolgálja[nak]”. Megígérte, hogy „titeket és még sokakat meg fog áldani az a döntésetek, hogy missziót szolgáltok, legyen szó térítő vagy szolgálati misszióról”. A szolgálati missziók más jelentést adtak az alkalmas szónak. Ma már minden érdemes fiatal férfi és nő, aki teljes idejű missziót kíván szolgálni az Úrért, megteheti, igen kevés kivétellel.
Holgado elder jól példázza a személyes körülményektől független alkalmasságot a szolgálatra. Ritka genetikai rendellenességgel született, amely miatt szóba sem jöhetett számára a tanító misszió. Holgado elder szolgálati misszionáriusi elhívást kapott, és a püspökök tárházában önkénteskedett, ahol segített másoknak hozzájutni a szükséges segítséghez. Polcokat töltött fel, zöldségeket zacskózott be, kartonokat lapított szét.
Amikor a missziója után az úrvacsorai gyűlésen beszélt, Holgado elder ezt mondta: „Istennek szüksége van szolgálati misszionáriusokra. Szüksége van olyanokra, akik szeretnek és szolgálnak másokat. Ezek az emberek utántöltik a vécépapírt, brokkolit zacskóznak be, bútort szerelnek össze, és jól bánnak az emberekkel.”
Nem kell szolgálati megbízás vagy névtábla ahhoz, hogy jót tegyünk. A Szabadító a szolgálat minden cselekedetét méltányolja. Mindannyian alkalmasak vagyunk segíteni másoknak Krisztushoz jönni azáltal, hogy szeretetteljes kedvességgel szolgálunk. Mindannyian nyújthatunk szolgálattételt Krisztus nevében az egyénnek a Szentlélek hatalma által, és élhetünk a Jézus Krisztusba vetett hit példáiként. A szolgálat lehetővé teszi számunkra, hogy Istennek tetsző, élő áldozatul ajánljuk fel magunkat.
Jézus ezt kéri tőlünk: „Eredj el, és te is a képen cselekedjél.”
Harmadszor: a szolgálat elhozza az életünkbe Krisztus hatalmát
Egy fiatal misszionárius, akit egy tanító misszióból áthelyeztek egy szolgálati misszióba, személyes kihívásokkal küzdött, ami miatt szüksége volt Krisztus gyógyító hatalmára. A megszentelt szolgálat elhozta az életébe ezt a hatalmat. Ezt mondta: „Úgy éreztem, hogy amikor küszködtem, Krisztus felemelt engem. Van valami különleges abban, amikor látjuk, amint Ő megáldja az embereket egy ételosztás révén, a templomban, illetve az evangéliuma által.”
Ez az elder mélyebb örömöt kezdett érezni, újonnan meglelt lelkesedése pedig megáldotta őt és az egész családját. A Lélek bőségesebben volt jelen az otthonukban, rendszeresebben jártak együtt a templomba, és Krisztus fontosabb helyre került a családjukban. Ez a misszionárius hiszi, hogy Krisztus megmentette az életét és megáldotta a családját a szolgálat révén.
Nelson elnök így tanított: „A mások szolgálatára és megerősítésére való hajlandóságunk jelképezi azt, mennyire állunk készen rá, hogy meggyógyuljunk” a Szabadító megváltó hatalma által.
Jézus ezt kéri tőlünk: „Eredj el, és te is a képen cselekedjél.”
A szolgálati misszionáriusok Jézus Krisztus megszentelt tanítványait példázzák
Amikor ti vagy egy családtagotok abban az áldásban részesül, hogy szolgálati misszionáriusi elhívást kap, az ünneplésre ad okot. Családotokban és az otthonotokban mostantól ott lesz az Úr Jézus Krisztus egyik elválasztott képviselője. Ez mindannyiótokat jó irányban fogja megváltoztatni. Semmilyen szolgálatra hívó elhívást ne kísérjen csalódottság! Így énekelünk: „megyek, ahová Te vezetsz, Uram”, és „mit Te kívánsz, én az leszek”. Itt a lehetőség megmutatni, hogy komolyan gondoljuk, amit mondunk.
Ti mind, akik szolgáltok, különösen pedig a több mint 4000 fiatal szolgálati misszionárius – szeretünk titeket! Ha a tanító misszionáriusok az Úr szája, akkor a szolgálati misszionáriusok az Úr kezei, és nem vagytok másodrangú misszionáriusok! Mindegyikőtök létfontosságú Izráel egybegyűjtéséhez. Nelson elnök azt tanította, hogy „ha bármikor bármi olyat teszünk, amivel hozzásegítünk bárkit… ahhoz, hogy szövetségeket kössön Istennel és megtartsa azokat, akkor Izráel egybegyűjtésében segítünk”.
Ti, szolgálati misszionáriusok, oly sok módon gyűjtitek egybe Izráelt, a szolgálatotok pedig életeket változtat meg. Gyakran nem is tudjátok, kinek válik a javára a szolgálatotok, Isten azonban tudja. Mindig emlékezzetek, hogy „a mennyiben… egy[et szolgáltok] a… legkisebb[ek] közül, [Őt szolgáljátok]”. Halljuk a hangotokat, amikor az egyház ügyfélszolgálatain önkénteskedtek; látjuk a mosolyotokat, amikor közösségi szervezetekben segédkeztek; és érezzük a világosságotokat, amikor a templomokban szolgáltok. Tápláljátok az éhezőket, felruházzátok a mezíteleneket, inni adtok a szomjúhozóknak.
Mindannyiunknak mennünk kell és „a képen [kell] cseleked[nünk]”.
Krisztus tanítványainak meghatározó jellemvonása a szolgálat
A szolgálatnak hatalma van megnyitni a szíveket az evangélium előtt, és lehetővé teszi mindannyiunk számára, hogy teljes lelkünket átadjuk Krisztusnak. Átformálja a szívünket, hogy hasonlóbbá váljunk Őhozzá, eközben pedig felemelünk másokat. Nelson elnök egyszer feltette a kérdést: „E lelki hanyatlással sújtott világban vajon számít-e, amit az egyén tesz?” Majd meg is válaszolta: „Igen! […] »Az Úr szövetséges nép[e] Isten hatalmával… felfegyverkezve, nagy dicsőségben« az egész emberiség életét képes felemelni.” Szolgálat révén meg tudjuk változtatni a szíveket – és a világot.
Krisztus „széjjeljárt jót tévén”. Szolgálattételt nyújtott a betegeknek, visszaadta a vakok látását, és meglátogatta az elnyomottakat. Ételt készített, segédkezett esküvői lakomákon, és enni adott több ezernyi éhezőnek. Amikor Krisztus nevében nyújtunk szolgálatot az egyénnek, fokozottabban szentté válunk és érdemessé az örök élet ajándékára. Jézus Krisztus él. Ő az én Szabadítóm és a tiétek is. Ő a mi Megváltónk. Nagy példánk Ő a szolgálattételre. Arra kérem mindannyiunkat, hogy menjünk és cselekedjünk eképpen. Jézus Krisztus nevében, ámen.