Istenre tekints, és élj

Júniusban szörnyű baleset történt a dél-afrikai Lesothóban. Egy kis busz húsz fiatal nővel és hét vezetőjükkel az egyház Maputsoe Gyülekezetéből a fővárosba, Maseruba tartott a kerületükben lakó fiatal nőknek tartott összejövetelre. Amikor a hajnali órákban a kétsávos autópályán haladtak, egy, az ellenkező irányból közeledő autó egy másik jármű előzésekor áttért a busz által elfoglalt sávba. Nem maradt hely és idő sem arra, hogy elkerüljék a frontális ütközést, így másodperceken belül a járművek összeütköztek, letértek az útról, és lángba borultak.

Összesen tizenöt ember halt meg a balesetben, köztük hat fiatal nő, a Fiatal Nők két vezetője, valamint a gyülekezeti elnök és a felesége. A túlélők, családtagok és barátok sokféle érzelemről számoltak be, köztük a harag, a depresszió, sőt még a bűntudat pillanatairól is. Ezen érzések és a megválaszolatlan kérdések ellenére vigaszt nyújtottak egymásnak, és szent zenén, a szentírásokon és imán keresztül Istenhez fordultak, ahol megnyugvásra leltek. Az egyik tizenhét éves túlélő, Setso’ana Selebeli így tett bizonyságot: „Jézus Krisztus szeret minket és velünk van, még ha fáj is a szívünk.”

Egy fiatal nő és egy vezető, akik égési sérülésekkel kerültek kórházba, közösen tanulmányozták a Mormon könyvét. Egyikük azt mondta: „Mostanában Moróninál járunk, aki pontosan megfogalmazza, amit érzek. […] Amikor beszél, olyan, mintha azt mondaná: Meg kell ismerned ezeket a szavakat, mert neked írattak, hogy segítsenek neked átvészelni ezt.”

Az elhunytak közös temetésén Siyabonga Mkhize elder, területi hetvenes, ezt tanácsolta: „Forduljunk most mindannyian az Úrhoz, és kérjük Őt, hogy vigasztalja meg a szívünket, és… enyhítse az általunk érzett fájdalmat.” Mampho Makura, aki a szomszédos Leribe Gyülekezetben a Fiatal Nők elnöke, így buzdított: „Forduljatok az Úrhoz, és találjátok meg az Ő akaratának az elfogadásához szükséges erőt. Jézus Krisztus a hitünk szerzője és beteljesítője [Zsidók 12:2]. Őrá tekintsetek és ne másra!”

Őrá tekintsetek! Szavai Almának a fiához, Hélamánhoz intézett tanácsát visszhangozzák: „figyelj, hogy Istenre tekints, és élj”. Alma pédaként hozta fel Lehi és népe tapasztalatát a Liahónával kapcsolatban: „Mert íme, ugyanolyan könnyű Krisztus szavát megszívlelni, amely az örök boldogsághoz vezető egyenes utat mutatja nektek, mint amilyen könnyű volt atyáinknak megszívlelni ezen iránytű útmutatását, mely egyenes utat jelölt ki nekik a megígért földre.” Alma azt mondta: „ha hajlandók ránézni, akkor élhetnek…, ha [mi] odanézünk, akkor örökké élhetünk”.

Egy másik alkalommal Alma a rézkígyó példáját idézte fel, amelyet Mózes emelt a magasba, amikor az ősi izráelitákat tüzes kígyók sanyargatták. Az Úr azt mondta Mózesnek, hogy készítse el egy kígyó mását, és emelje fel azt egy póznára, azzal az ígérettel, hogy „ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon”. Alma elmagyarázta, hogy a rézkígyó Krisztust mintázza, az Ő jelképe, akit felemelnek majd a keresztre. Sokan felnéztek és életben maradtak, de Alma szavaival élve mások „annyira makacsak” voltak, hogy egyszerűen nem akartak ránézni és elvesztek.

Alma ezt kérdezte:

„Ó, testvéreim, ha ti meggyógyulhatnátok csupán azáltal, hogy körülnéztek szemeitekkel, hogy meggyógyulhassatok, akkor nem néznétek-e oda gyorsan, hanem inkább hitetlenül megkeményítenétek a szíveteket, és restek lennétek, és így nem néznétek körül szemeitekkel, és elvesznétek?

[A]kkor nézzetek körül, és kezdjetek hinni Isten Fiában, hogy ő el fog jönni megváltani a népét, és hogy szenvedni fog, és meghal, hogy kiengeszteljen a bűneikért; és hogy ismét feltámad a halálból, ami véghez viszi a feltámadást, hogy minden ember előtte álljon majd, hogy cselekedetei szerint megítéltessen az utolsó napon, az ítélet napján.”

Természetesen az „Istenre tekints, és élj” tanácsnak nemcsak az örökkévalóságban van jelentősége számunkra, hanem a halandó életünk jellegét és minőségét is gyökeresen megváltoztatja. Emlékezzetek az ifjú Selebeli nővér Lesothóban elhangzott, már említett szavaira: „Jézus Krisztus szeret minket és velünk van, még ha fáj is a szívünk”.

Egy bukott világban – ahol az ördög tombol, és ahol mindenki tökéletlen – annak természeténél fogva lesznek csalódások és sérelmek, szenvedés és bánat, kudarc és veszteség, üldöztetés és igazságtalanság. Az egyének, a családok, sőt még a nemzetek is csakis Istenre tekintve virágozhatnak. Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Mivel a Szabadító az Ő végtelen engesztelése révén mindegyikünket megváltott a gyengeségtől, a hibáktól és a bűntől, s mivel Ő megtapasztalt minden fájdalmat, aggodalmat és terhet, amelyben valaha is részetek volt [lásd Alma 7:11–13], ezért ha valóban bűnbánatot tartotok és az Ő segítségét kéritek, akkor e mostani ingatag világ fölé tudtok emelkedni.”

Nincs olyan ígéret, amely gyakrabban fordulna elő a Mormon könyvében, mint ez: „Amennyiben betartjátok parancsolataimat, boldogulni fogtok a földön; de amennyiben nem tartjátok be parancsolataimat, kivágattok a színem elől.” A Mormon könyve-beli népek évszázadokon át megélt tapasztalata szemlélteti e szavak igaz voltát. Boldogulni annyit jelentett, hogy élvezik a menny útmutatását és áldásait az életükben. A boldogulás a gazdasági jóllét olyan szintjének elérésére utalt, amely lehetővé tette számukra a házasságkötést, a családfenntartást, valamint a mások szükségleteire odafigyelő szolgálattételt. A boldogulás magában foglalta a képességet, hogy felülemelkedjenek a nehézségeken és a megpróbáltatáson. Krisztus kegyelme révén „minden javokra [vált]”, finomította őket, és elmélyítette az Őhozzá fűződő kapcsolatukat.

Alma elmagyarázta, miszerint Istenre tekinteni annyit tesz, hogy betartjuk az Ő parancsolatait, szüntelenül Őhozzá fohászkodunk az Ő támogatásáért, minden dolgunkban tanácskozunk Vele, és szívünk hálával van telve Őiránta éjjel és nappal. Isten parancsolatai és tanácsai a szentírásokban és az Ő szolgáinak szavaiban találhatók. A család: Kiáltvány a világhoz című dokumentumban lefektetett tantételek és eszmények kiváló példák erre. További példa A fiatalság erősségéért füzetben található útmutatás. A Fiatal Férfiak és Fiatal Nők idei mottója, a Tekints Krisztusra!, az Úr vigasztaló útmutatásából merít, melyet Joseph Smith és Oliver Cowdery számára adott: „Minden gondolatban reám tekintsetek, ne féljetek!” A fiatalság erősségéért számosat tárgyal Isten legsürgetőbb parancsolatai és mércéi közül, valamint arról tanít, hogyan tekintsünk az Úrra a jó döntések meghozatala során. Ez nem csupán a fiatalok, hanem mindannyiunk számára útmutatóként szolgál.

Az egyik kiemelt jelentőségű példa erre az, hogy A fiatalság erősségéért létfontosságú útmutatást biztosít A tested szent című fejezetben. Arra int: „Bánj tisztelettel a testeddel – és mások testével is! Amikor döntéseket hozol az öltözködésedről, a hajviseletedről és a megjelenésedről, tedd fel magadnak a kérdést: Vajon Istentől kapott szent ajándékként tisztelem a testemet?”

A fiatalság erősségéért továbbá kijelenti: „A szex és a szexuális érzések szentek, kezeld őket ennek megfelelően. Nem arra szolgálnak, hogy bárki viccelődjön vagy szórakozzon rajtuk. Nem helyes megérinteni egy másik személy testének intim, szent testrészeit, még ruhán keresztül sem, kivéve egy férfi és nő közötti házasságon belül. Amikor eldöntöd, hogy min fogsz gondolkodni, mit fogsz tenni, nézni, olvasni, hallgatni, posztolni vagy üzenni, kerülj el mindent, ami szándékosan azt célozza, hogy buja érzelmeket ébresszen másokban vagy magadban.”

Ez eszünkbe juttatja Nelson elnök nemrég elhangzott intését:

„Kevés dolog van, ami gyorsabban a feje tetejére tudja állítani az életeteket, mint [a nemi erkölcsösség] isteni törvény[ének] megszegése. Azok számára, akik szövetségeket kötöttek az Úrral, az erkölcstelenség a bizonyság elvesztésének az egyik leggyorsabb módja.

[…] Az élet teremtésének a hatalma az isteniség egyetlen kiváltsága, amelynek a gyakorlását Mennyei Atya engedélyezi halandó gyermekei számára. Ennélfogva Isten világos irányelveket szabott ezen élő, isteni hatalom használatára. Testi intimitás kizárólag olyan férfi és nő között jöhet létre, akik egymás házastársai.

A világ nagy része nem hisz ebben, de nem a közvélekedés határozza meg az igazságot. Az Úr kijelentette, hogy egyetlen tisztátalan ember sem fog a celesztiális királyságba jutni. Ha erkölcstelenségbe estetek, arra kérlek, hogy tartsatok bűnbánatot. Jöjjetek Krisztushoz, és részesüljetek a teljes megbocsátásra vonatkozó ígéretéből, amikor maradéktalanul megbánjátok a bűneiteket [lásd Ésaiás 1:16–18; Tan és szövetségek 58:42–43].”

Ne feledjétek, hogy a Mormon könyve-beli ígéretben a boldogulás ellentéte nem a szegénység – hanem az, hogy kivágatunk az Úr színe elől. Az Ő színe az Ő Lelkének a hatására utal az életünkben. Mindannyiunkat eltölt Krisztus világossága, amikor a világra jövünk. Emellett némelyek úgy döntenek, hogy megkeresztelkednek, és befogadják a Szentlélek ajándékát és további világosságát. Ő sugalmazást és útmutatást nyújt, gazdagítja és finomítja a velünk született ajándékokat és képességeket, valamint segít elkerülni a gonosz hatásokat, a rossz döntéseket és a zsákutcákat.

Hozzátok hasonlóan én is ismerek olyanokat, akik egykor élvezték a Szentlélek ajándékát, de mivel elmulasztották betartani Isten parancsolatait, elveszítették ezt az áldást. Egy konkrét személy is eszembe jut, akinek az egyháztagsága vétek miatt visszavonásra került. Elmondta, hogy első reakciója a sértettség volt. Úgy érezte, hogy tökéletlen vezetők ítélkeznek felette. Tudta, hogy a viselkedése helytelen volt, mégis mások hibáira és kudarcaira mutatva igyekezett kimagyarázni azt. Egy idő után megszokta az egyházon kívüli életvitelt, ahol nem voltak kötelezettségek az elhívások miatt, ahol senki sem várta tőle, hogy istentiszteletre járjon vagy szolgálattételt nyújtson másoknak.

Ez egy ideig így is maradt, azonban egyre élénkebben kezdte érezni a Szent Lélek – Isten jelenlétének – hiányát az életében. Tapasztalatból tudta, milyen érzés nap mint nap élvezni a Lélektől kapott vigaszt, útmutatást és magabiztosságot, ez pedig hiányzott neki. Végül megtette mindazt, amire szükség volt a bűnbánathoz, és ismét jogosulttá vált a víz és a Lélek általi keresztségre.

Úgy tűnik, se szeri se száma a különböző forrásoknak, amelyekhez az emberek fordulnak azért, hogy értelmet, boldogságot és segítséget találjanak. A legtöbben „a célon túl tekinte[nek]”. Nem kell azonban gyermekeknek lennünk, „kiket ide s tova hány… a tanításnak [vagy divatnak] akármi szele”; Istenre tekintve békességre lelhetünk a nehézségekben, hitünk pedig tovább növekedhet még a kétely és a lelki kihívás idején is. Erőre tehetünk szert az ellenállás és az elszigeteltség közepette. Összebékíthetjük az eszményit a jelen valóságával. Valóban nincs más út, csak amit Isten maga rendelt el: „Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!”

Istenre tekinteni azt jelenti, hogy Ő nem csupán az egyik prioritásunk; hanem Ő az egyetlen és legfontosabb számunkra. Újra eszembe jut a júniusi szörnyű baleset Lesothóban. A kórházi ágyában a Fiatal Nők egyik életben maradt vezetője, aki nem hitt Istenben, mielőtt csatlakozott volna az egyházhoz, azt mondta, most az a célja, hogy kiderítse, miért maradt életben. „Isten folyamatos szolgálata az, ahogyan választ fogok kapni, ha választ kapok – jelentette ki. – Régebben azt gondoltam, hogy szeretem Istent, viszont most már tényleg, igazán, valóban szeretem Őt. Ma már Ő a legfontosabb az életemben.”

Bizonyságot teszek az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről, akik a szó, a gondolat, a cél és a tett tökéletes egységében az egyetlen Isten, akire minden jó dologért tekinthetünk. Bizonyságot teszek Jézus Krisztus engeszteléséről, amelyből a hatalom származik e csodálatos ígéret beteljesítéséhez: „Tekintsetek rám, és tartsatok ki mindvégig, és akkor élni fogtok; mert aki mindvégig kitart, annak örök életet fogok adni”. Jézus Krisztus nevében, ámen.