52. fejezet
Jézus kihallgatása
A zsidók vezetői karddal és botokkal felfegyverzett férfiakat küldtek a Gecsemáné kertjébe.
Máté 26:47
Iskariótes Júdás is velük volt. A főpapok fizettek Júdásnak, hogy megmutassa nekik, hol van Jézus.
Máté 26:14–16, 47
Júdás úgy mutatta meg, hogy melyikük Jézus, hogy megcsókolta Őt. A férfiak elvezették Jézust. Kicsúfolták és megverték Őt, majd pedig elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz.
Máté 26:48–49, 57; Lukács 22:54, 63–65
A zsidó vezetők kérdéseket tettek fel Jézusnak. Azt mondták, hogy megszegte a törvényt, mert azt állította magáról, hogy Isten Fia. Jézus azt felelte nekik, hogy Ő tényleg Isten Fia. Erre bűnösnek ítélték Jézust, és azt mondták, meg kell halnia.
Lukács 22:66–71
A zsidó vezetőknek nem volt felhatalmazásuk megölni Jézust. Ezért Ponczius Pilátus elé vitték, aki kiszabhatta rá a halálbüntetést. A zsidó vezetők azt mondták Pilátusnak, Jézus azt tanítja a népnek, hogy ne engedelmeskedjenek a római törvényeknek.
Lukács 23:1–2
Pilátus nem hitte, hogy Jézus bármi rosszat tett. El akarta engedni Jézust, de a tömeg azt akarta, hogy feszítsék keresztre.
Lukács 23:14–21
Pilátus ennek ellenére szabadon akarta engedni Jézust, de a papok és az emberek azt kezdték kiabálni, hogy feszítsék meg.
Lukács 23:22–23
Pilátus megmosta a kezét. Azt mondta, hogy nem vállal felelősséget Jézus haláláért. Az emberek azt mondták, hogy majd ők átvállalják a felelősséget. Így Pilátus megparancsolta a katonáknak, hogy feszítsék meg Őt.
Máté 27:24–26