17. fejezet
Dühös emberek Názáretben
Jézus elment Názáretbe, abba a városba, ahol felnőtt.
Lukács 4:16
Jézus bement a zsinagógába, vagyis oda, ahová a zsidók istentiszteletre jártak. Felállt, majd felolvasott a szentírásokból. Ésaiás próféta szavait olvasta fel. Ésaiás azt mondta, hogy a Szabadító eljön a földre, és megsegít minden embert.
Lukács 4:16–19
Miután Jézus becsukta a szentírásokat, leült. Minden ember Őt nézte.
Lukács 4:20
Jézus azt mondta, hogy Ésaiás szavai Róla szóltak, vagyis Ő a Szabadító. Az emberek nagyon elcsodálkoztak a szavain. Azt mondták: „Nem a József fia-é ez?” Nem hitték el, hogy Jézus lenne Isten Fia.
Lukács 4:21–22
A Szabadító ismerte a gondolataikat: azt várták Tőle, hogy tegyen csodákat. Jézus azonban azt mondta nekik, hogy nem tesz nekik csodákat, mivel nem hisznek Benne.
Lukács 4:23–27
Ez nagyon feldühítette az embereket. Felvitték Jézust egy hegy tetejére, hogy letaszítsák a mélybe.
Lukács 4:28–29
Jézus megmenekült tőlük, és elment egy másik városba.
Lukács 4:30–31