35. fejezet
Az irgalmas szamaritánus
Jézus sok történetet, illetve példabeszédet mondott, hogy segítsen az embereknek megtanulni az igazságot.
Egy nap a zsidók egyik vezetője megkérdezte Jézustól, mit kell tennie ahhoz, hogy elnyerje az örök életet. A Szabadító megkérdezte tőle, hogy mit mondanak erről a szentírások. A vezető azt válaszolta, hogy az embernek szeretnie kell Istent, és szeretnie kell a felebarátját is. Jézus azt mondta neki, hogy igaza van. Ezt követően a vezető megkérdezte: „De ki az én felebarátom?”
Lukács 10:25–29
Jézus válaszként elmesélt neki egy történetet. Egy nap egy zsidó ember Jerikó városába tartott. Az úton rablók támadtak rá, kifosztották és megverték. Ott hagyták félholtan az úton.
Lukács 10:30
Nemsokára egy zsidó pap jött arra. Meglátta az embert, de áttért az út túloldalára, és elment mellette. A pap nem segített neki.
Lukács 10:31
Később járt arra egy másik zsidó ember is, aki a templomban szolgált. Ő is meglátta az út szélén fekvő sebesültet. De ő sem segített rajta, hanem átment inkább az út túloldalára, és otthagyta.
Lukács 10:32
Ezután jött egy szamaritánus. A zsidók és a szamaritánusok ellenségei voltak egymásnak. De amikor a szamaritánus meglátta a férfit, nagyon megsajnálta. Ellátta a sebeit, és felöltöztette.
Lukács 10:33–34; János 4:9; Kalauz a szentírásokhoz. Szamaritánusok. 187.
A szamaritánus elvitte az embert egy fogadóba, és másnap reggelig ápolta. Amikor el kellett mennie, pénzt adott a fogadósnak, és megkérte, hogy ápolja tovább helyette.
Lukács 10:34–35
Miután Jézus elmesélte a történetet, megkérdezte a zsidó vezetőtől, hogy a három ember közül, vajon melyik volt a bántalmazott férfi felebarátja.
Lukács 10:36
A vezető azt mondta, hogy a szamaritánus, mert ő volt az, aki segített rajta. Jézus azt mondta a zsidó vezetőnek, hogy legyen olyan, mint a szamaritánus.
Lukács 10:37