22. fejezet
Az ember, akiben gonosz lélek lakott
Élt a Galileai-tenger partján fekvő temetőben egy ember, akiben gonosz lélek lakott. Ez a gonosz lélek őrjöngővé és vaddá tette. Az emberek megpróbálták lekötözni, de letépte magáról a láncokat.
Márk 5:1–4
A nappalokat és az éjszakákat a hegyekben és a sírboltokban töltötte. Folyton kiáltozott, és kövekkel vagdosta magát.
Márk 5:5
Egy nap Jézus és a tanítványai hajón átkeltek a Galileai-tengeren. Amikor a Szabadító kiszállt a hajóból, a férfi odarohant hozzá.
Márk 5:1–2, 6
Jézus felszólította a gonosz lelket, hogy távozzon az emberből. A gonosz lélek tudta, hogy Jézus Isten Fia. Arra kérte Jézust, hogy ne bántsa őt.
Márk 5:7–8
Amikor a Szabadító megkérdezte a gonosz lélektől, hogy mi a neve, az azt felelte: „Légió a nevem”. Ez azt jelentette, hogy sokan voltak. Nagyon sok gonosz lélek lakott abban az emberben. Arra kérték Jézust, hogy küldje őket a közelben legelésző disznókba.
Márk 5:9–12
Jézus beleegyezett. A gonosz lelkek elhagyták az ember testét, és beköltöztek a disznónyájba, a mintegy 2000 disznó testébe. A disznók pedig a hegyoldalról egyenesen a tengerbe szaladtak, ahol mind megfulladtak.
Márk 5:13
A disznókat őrző férfiak elfutottak a városba, és elmesélték az embereknek, hogy mi történt. Azok pedig kimentek, hogy megnézzék Jézust és az őrjöngő embert. De a férfi többé már nem őrjöngött.
Márk 5:14–15
Az emberek emiatt félni kezdtek Jézustól. Arra kérték, hogy távozzon onnan. Jézus visszament a hajóhoz.
Márk 5:15–18
Az ember, akit meggyógyított, Vele akart menni. A Szabadító azonban arra kérte, hogy inkább menjen haza, és mondja el a barátainak, hogy mi történt vele.
Márk 5:18–19
A férfi elmesélte a barátainak, hogy mi történt. Ők pedig nagyon elcsodálkoztak Jézus nagyszerű hatalmán.
Márk 5:20