Az örömhír receptje

Ha már jártatok valaha az én Louisiana államomban, valószínűleg ismeritek számos finom ételünket – úgy mint a gumbót, a jambalayát, az étouffée-t, és még sorolhatnám.

Időről időre azon kapom magam, hogy elég bátorságot érzek e finom receptek egyikének az elkészítéséhez. Az összes hozzávaló összekeverését és a részletes utasításokat követő, a receptben nem említett utolsó lépés a végső kóstolás, hogy lássuk, hiányzik-e az ételből valami. Ezen a ponton szinte hallom, ahogy a kreol szakácshírességek a fülembe suttogják: Tegyél bele még több Tony’s-t! A Tony’s egy kreol fűszerkeverék, amelyet a szülővárosomban, a louisianai Opelousasban készítenek. Gyakran használják titkos hozzávalóként, hogy ellensúlyozzák a recept követése során elkövetett bakikat.

Feleségemmel, Michelle-lel együtt abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy Louisianában szolgálhattunk misszióvezetőkként. Hagyományunk volt, hogy a családjukhoz való visszatérésük előtt a misszióházban töltött utolsó estén megtanítjuk a misszionáriusoknak, hogyan készítsék el a feleségem különleges jambalaya receptjét. A Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáról való bizonyságuk mellett misszionáriusaink a receptek iránti megbecsüléssel hagyták el a missziót.

Néhány hónappal ezelőtt az Egyházi Médiakönyvtárat böngészve észrevettem egy hivatkozást a Visszaállítási beszélgetések Russell M. Nelson elnökkel címet viselő, rövid videókból álló gyűjteményhez. A felsorolásban szereplő videók egyikének a címe felkeltette a figyelmemet és mosolyra késztetett. Így hangzik: A szentírások receptek Istentől a boldog élethez [Scriptures Are God’s Recipes for Happy Living]. Azon nyomban rákattintottam erre a kétperces videóra, és megnéztem, ahogy Nelson elnök egy egyszerű és erőteljes üzenetet tanít elemis gyermekek egy csoportjának arról, hogy miképpen lehetünk boldogok. Így tanított: „Amikor tortát sütünk, akkor követjük az utasításokat, ugye? És minden alkalommal finom lesz az eredmény, igaz?”

Majd azzal folytatta, hogy hamarosan 95 éves lesz, és az emberek azt kérdezgetik tőle, hogy mit szokott enni, mi a titka. Válasza így hangzott: „A titkot úgy hívják: szentírások. Elolvashatjátok és kipróbálhatjátok őket.”

Nos hát, erről van szó. A boldog élet egyszerű titka abban rejlik, hogy csak követjük Isten receptjét, ahogyan az a szentírásokban részletesen le van írva. Én az örömhír receptjének hívom.

Mit teszel, amikor valami balul sül el a recept követése során? Nos, az örömhír receptjének szerves része a „titkos hozzávaló”, biztosítékként arra, hogy a végére mindig sikerrel járj. A válasz pedig mindig Jézus Krisztus.

Azt hiszem, mindannyiunknak vannak pillanatai, amikor úgy érezzük, hogy nem elég jók a hozzávalóink, vagy küszködünk az útmutatások követésével, esetleg rossz sorrendben végzünk valamit, vagy olyasmi történik, amire nincs ráhatásunk és így tovább.

Mi a megoldás? Egyszerűen még többet kell hozzáadnunk abból, ami meghívja Jézus Krisztust az életünkbe.

Nos, mit jelenthet még többet adni Jézus Krisztusból az életünkhöz?

Amikor misszióelnökként szolgáltam, abban az örömben volt részem, hogy hathetente személyesen találkozhattam minden egyes fiatal misszionáriusunkkal. A négyszemközti találkozók során a misszionáriusok gyakran kértek útmutatást arra vonatkozóan, hogy miként javíthatnának a társukkal való együttműködés eredményességén.

Egy alkalommal egy misszionárius bejött a személyes interjújára, és helyet foglalt. A testbeszéde alapján tudtam, hogy valami nagyon nyomja a lelkét. Megkérdeztem: „Elder, miről szeretnél ma beszélgetni?” Ezután elmesélte, milyen kihívásokkal szembesül a társával kapcsolatban, és hogy ez miként befolyásolja, hogy mennyire képesek misszionáriusi munkát végezni. Könnyes szemmel rám nézett, és megkérdezte: „Amos elnök, mit kellene tennem?”

Őszintén szólva nem tudtam, mit feleljek az adott helyzetben. Egy röpke pillanat múltán megkérdeztem tőle, nem bánná-e, ha együtt letérdelnénk imádkozni a Lélek útmutatásáért. Beleegyezett, és letérdeltünk, hogy sugalmazásért imádkozzunk.

Az ima után egy rövid ideig még térdeltünk, majd visszaültünk a székünkre egymással szemben. Megkérdeztem, hogy elolvashatnánk-e együtt egy szentírást. Amint kinyitottuk a szentírásainkat, szünetet tartottam, majd ezt mondtam neki: „Elder, miközben ezt a szentírást olvassuk, tedd fel magadnak a következő kérdést: Ha elsajátítom e tulajdonságokat, akkor attól javulni fog-e a társammal a kapcsolatunk és a misszionáriusi munkánk?”

Majd fellapoztuk és felolvastuk a Moróni 7:45-öt: „És a jószívűség hosszan tűrő és kedves, és nem irigykedik, és nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem könnyű felingerelni, nem gondol gonoszságra, és nem örvend a gonoszságnak, hanem az igazságnak örvend, minden dolgot elbír, minden dologban hisz, minden dolgot remél és minden dolgot elvisel.”

Az elder ekkor könnyes szemmel rám nézett, és ezt mondta: „Igen, elnök úr, de ezt nehéz megtenni.” Egyetértettem vele, és emlékeztettem rá, hogy ő Isten fia, aki azzal az isteni lehetőséggel bír, hogy ezt megtegye az Úrral együtt.

Ezután röviden beszélgettünk a meredekségről szóló példázatról, amelyről Clark G. Gilbert elder tanított a Hetvenektől, és ami arra emlékeztetett minket, hogy onnét kell indulnunk, ahol éppen vagyunk, majd az Úrral együtt kell haladnunk előre és felfelé a helyes irányba. Láthatóan még mindig kissé nyomasztották az ezt követő lépések, ezért megkértem, mondja el, mit jelent számára a szentírásban az, hogy „kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagy dolgokat”. Ezután körülírta az elképzelést, miszerint a kis és egyszerű dolgok megtétele nagy dolgokat eredményezhet. Megkértem, szánjon egy percet arra, hogy meghatároz két olyan kis és egyszerű dolgot, amelyet megtehet, hogy kedves legyen a társához.

Néhány pillanattal később megosztotta a gondolatait. Aztán megkértem, szánjon egy percet arra, hogy találjon két kis és egyszerű dolgot, amelyet megtehet, hogy türelmes legyen a társával. Szinte azonnal megosztotta két gondolatát. Világosan látszott, hogy már a beszélgetésünk előtt elgondolkodott ezen. Megkértem, imádkozzon Istenhez e pár dologgal kapcsolatban, és kérjen megerősítést, útmutatást és sugalmazást arra vonatkozóan, hogy miként valósítsa meg a tervét igaz szándékkal. Beleegyezett. A beszélgetésünk végén megkértem, hogy a heti leveleiben röviden tájékoztasson a fejleményekről.

A következő néhány hét folyamán a heti leveleiből láttam, hogy javulnak a dolgok. Nemcsak az ő heti leveleiből láttam ezt a fejlődést, hanem a társa leveleiből is. A következő négyszemközti interjúnkon ég és föld volt a különbség az arckifejezésében és a lelkületében. Megkérdeztem tőle: „Nos, elder, igaz, hogy a jószívűség soha el nem múlik?” Széles mosollyal felelte: „Igen, és kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagy dolgokat.”

Miközben követjük az örömhír receptjét a boldog élethez, emlékezzünk Nelson elnök tanítására: „Bármilyen kérdéseitek vagy gondjaitok legyenek is, a válasz mindig Jézus Krisztus életében és tanításaiban található meg. Tudjatok meg többet az Ő engeszteléséről, szeretetéről, irgalmáról, tanáról és visszaállított evangéliumáról, melyet a gyógyulás és a fejlődés jellemez. Forduljatok Őhozzá! Kövessétek Őt!”

Amikor hallanunk kell Őt, vagy tudnunk, miképpen hívjuk meg Jézus Krisztust az életünkbe, akkor követhetjük azokat a lépéseket, amelyekről Nelson elnök tanított nekünk a személyes kinyilatkoztatással kapcsolatban:

„Keressetek egy csendes helyet, ahová rendszeresen elvonulhattok! Alázkodjatok meg Isten előtt! Öntsétek ki szíveteket Mennyei Atyátoknak! Forduljatok Őhozzá válaszokért és vigaszért!

Jézus Krisztus nevében imádkozzatok az aggodalmaitok, a félelmeitek, a gyengeségeitek – igen, szívetek hő vágyai felől! Aztán pedig figyeljetek! Írjátok le az elmétekbe érkező gondolatokat! Jegyezzétek fel az érzéseiteket, és hajtsátok végre a tetteket, melyekre késztetést éreztek! Ezt a folyamatot napról napra, hónapról hónapra, évről évre ismételve »belenőhettek a kinyilatkoztatás tantételébe«”.

Bizonyságomat teszem, hogy Jézus Krisztus a Szabadítónk és a Megváltónk. Ő mindent véghez vitt, amire szükségünk van ahhoz, hogy visszatérhessünk Mennyei Atyánkhoz. Jézus Krisztus nevében, ámen.