Az Úr azt nézi, mi a szívben van
Ahhoz, hogy megvalósítsa a céljait és segítsen azzá válnunk, akivé Ő szeretné, hogy váljunk, Istennek mindössze arra van szüksége, hogy mindegyikünk teljes mértékben Őfelé fordítsa a szívét.
Midőn Sámuel próféta parancsolatot kapott arra, hogy Isai fiai közül válassza ki Izráel új királyát, Isai legidősebb fiára, Eliábra tekintve lelkesen kiáltott fel: „Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!” Nem Eliáb volt azonban az Úr kiválasztott szolgája. A Szabadító így figyelmeztette Sámuelt: „Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.”
Bár talán nem Dávid volt testileg a legerősebb vagy a legtehetségesebb a fivérei közül, a szíve erős volt Isten szemében. Teljes szívéből szerette Istent, és mélyen vágyott arra, hogy engedelmeskedjen Neki. Megingathatatlan hite volt Isten szeretetében, hatalmában és megígért áldásaiban, amint azt később meg is mutatta, amikor bátran szembeszállt Góliáttal és legyőzte őt az Úr segítségével.
Ebből a történetből megtanulhatjuk, hogy ahhoz, hogy megvalósítsa a céljait és segítsen azzá válnunk, akivé Ő szeretné, hogy váljunk, Istennek mindössze arra van szüksége, hogy mindegyikünk teljes mértékben Őfelé fordítsa a szívét. Egy törvénytudónak ezt parancsolta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Joseph Smith prófétához így szólt: „az Úr a szívet és készséges elmét követeli meg”. A nefitákat pedig a következőre kérte a feltámadt Szabadító: „áldozatul ajánljatok fel nekem megtört szívet és töredelmes lelket”.
Miért tette ezt? A Szabadító azt tanította, hogy ha szívünk teljes mértékben Őhozzá fordul, akkor az Ő engesztelő áldozatának köszönhetően megáldathatunk azzal az erővel és azon lelki ajándékokkal, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy legyőzzük halandó kihívásainkat, ellenálljunk a kísértésnek, útmutatást és megértést kapjunk, valamint örömöt és békességet érezzünk az életünkben. „[K]is dolgokból jő elő az, ami nagy.” Azt mondta, hogy Ő képes erőssé tenni a gyenge dolgokat és megáldani minket mindennel, amire szükségünk van ahhoz, hogy sikerrel járjunk ebben a halandó életben és örök életet nyerjünk. „Boldogok, a kiknek szívök tiszta – mondta –: mert ők az Istent meglátják.”
Úgy hiszem, ez az oka – legalábbis részben – annak, hogy Jézus Krisztus oly gyakran helyreigazította az írástudókat és a farizeusokat a halandó szolgálata során. Bár szorgalmasan betartották az Ő törvényét, rossz okból tették ezt. Így feddte őket: „Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.”
Komoly emlékeztető ez minden tanítványának arra, hogy nem csupán az számít, amit teszünk – a szavaink és a tetteink –, hanem az is, hogy miért tesszük mindazt, amire Jézus Krisztus kért minket – vagyis a vágyaink és az indíttatásunk. Azt mondta: „Mert én, az Úr, minden embert cselekedetei szerint ítélek majd meg, szívük vágya szerint.” Mennyei Atyánk többet kíván a gyermekeitől a gépies engedelmességnél és szolgálatnál. Azt akarja, hogy igaz szándékkal tegyük meg ezeket a dolgokat, mert teljes szívünkből szeretjük Őt. Azt szeretné, ha vágy élne bennünk arra, hogy Őhozzá hasonlóvá váljunk.
Nos, ha a Szabadító számára kiemelten fontos szívünk lelki egészsége – amit Ő egy igaz tanítványban keres –, akkor hogyan vizsgálhatjuk meg a szívünket és tudhatjuk meg, hogy az megfelelő-e Isten szemében?
Nemrégiben, amikor a feleségemmel visszatértünk a portugáliai missziónkról, számos egészségügyi vizsgálaton vettünk részt, hogy felmérjük a testünk állapotát. E vizsgálatok némelyike a szívünk egészségére összpontosított – például a vérvizsgálatok, az EKG és a terheléses vizsgálatok. Úgy vélem, a Szabadító egy sor lelki vizsgálatot is biztosít számunkra, amelyek segítségével felmérhetjük a szívünk lelki állapotát. Íme néhány ezek közül.
Szívünk felmérése lelki vizsgálatokkal
Először is: mire összpontosítunk, milyen a fontossági sorrendünk, és mi sarkall bennünket?
„Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” – tanította Jézus. A kincs valami számunkra becses dolog, aminek erőfeszítést és figyelmet szentelünk. Rengeteget mond el a szívünkről az, miként töltjük az időnket, mire fordítjuk a figyelmünket, illetve milyen okból tesszük, amit teszünk. A Szabadító figyelmeztetett, hogy bár Ő sokakat elhív, mégis kevesen vannak kiválasztva, „mert szívüket oly nagyon e világ dolgaira helyezték, és [mert] az emberek elismeréseire törekednek”. Elsődleges fontosságúvá teszem a Szabadítót az életemben? Egyedül az Ő dicsőségére tekint a szemem mindenben, amit teszek?
Másodszor: hajlandóak vagyunk-e engedelmeskedni Isten parancsolatainak?
A szentírásokban az Úr és az Ő prófétái a kevélységet és az engedetlenséget a kemény szívvel kapcsolják össze. Nefi így intette fivéreit: „Hogyan van az, hogy nem tartjátok be az Úr parancsolatait? Hogyan van az, hogy elvesztek szívetek keménysége miatt?” Az Úr a Missouri államban élő szenteket is figyelmeztette: „Ám aki semmit nem tesz addig, amíg parancsot nem kap, és a parancsolatot kételkedő szívvel fogadja, és restséggel tartja be azt, az elkárhozik.” Bár a Szabadító nem várja el a tökéletességet a parancsolatai betartásában, azt igenis kéri tőlünk, hogy legyen bennünk vágy erre, és teljes szívünkből igyekezzünk betartani azokat.
Harmadszor: szorgalmasak vagyunk-e a szentírások tanulmányozása és a kinyilatkoztatásra való törekvés terén?
Az Úr arra intette Oliver Cowderyt, hogy „tárold tehát kincsként szívedben ezeket a szavakat”. Szorgalmasan kell kutatnunk a szentírásokat, majd pedig a Szentlélek hatalma által törekednünk, hogy megértsük és tanúságot nyerjünk az evangélium igaz voltáról a szívünkben.
Abinádi próféta megfeddte a gonosz Noé király papjait, amiért nem így tettek, mondván: „Nem törekedtetek szívetekkel arra, hogy értsetek, ezért nem voltatok bölcsek”. Őszinte erőfeszítést teszek-e vajon arra, hogy naponta tanulmányozzam a szentírásokat, és hogy ima segítségével a szívemmel megértsem azokat?
Negyedszer: milyenek a gondolataink és a szavaink?
A Szabadító azt tanította, hogy „a szívből származnak a gonosz gondolatok”, valamint hogy „a szívnek teljességéből szól a száj”. Gondolataink és szavaink minősége jól jelzi szívünk tisztaságát. Vajon nem táplálok túl sok negatív gondolatot mások tetteivel vagy indítékaival, sőt, akár magammal szemben? Túl gyorsan ítélek és kárhoztatok másokat? Igyekszem kifogásokat találni vagy mentegetni a hibáimat? És mi a helyzet a szavaimmal? Felemelően és ösztönzően hatnak a körülöttem lévőkre? Vagy esetleg gyakran okoznak viszályt és neheztelést?
Miután végeztünk a fizikai vizsgálatokkal, az orvosom azt mondta nekem, hogy összességében a szívem egészséges – van azonban néhány dolog, amit most kell kezelni, mielőtt komollyá válna. Ezután előírt néhány életmódbeli változtatást. Hasonlóképpen, amikor a szívetek lelki egészségének a felmérése során néhány kedvezőtlen tünetet találtok, amelyek bekúsztak az életetekbe, ne essetek pánikba! A Szabadító kiváló lelki orvosságot és kezelést biztosított segítségképpen. Még azt is megígérte, hogy új szívet ad nektek! Íme néhány tevékenység, amely javíthat a szívetek lelki erején:
Szívünk lelki egészségének a fejlesztése
Először is: erősítsétek meg a kapcsolatotokat Krisztussal!
Amikor mindennap időt szentelünk arra, hogy közelebb kerüljünk Krisztushoz, megváltozik a szívünk. A szentírások mindennapos tanulmányozása, melyet őszinte ima és rendszeres böjt kísér, növeli a Szabadító iránti szereteteteket, valamint megerősíti a hiteteket és a vágyatokat arra, hogy bűnbánatot tartsatok és alázatosan átengedjétek a szíveteket Istennek. Fontoljátok meg ezt a példát Nefitől: „…fohászkodtam tehát az Úrhoz; és íme, ő meglátogatott engem és meglágyította a szívemet, úgyhogy én mindazokat a szavakat elhittem, amelyeket atyám mondott”.
Amint továbbra is tápláljuk a hit magját az igazlelkű vágyaink és cselekedeteink által, szívünk ugyanolyan megszentelődését fogjuk megtapasztalni, mint a nefiták: „gyakran böjtöltek és imádkoztak, és alázatosságukban egyre erősebbekké és erősebbekké váltak, és egyre szilárdabbakká és szilárdabbakká Krisztus hitében, mígnem örömmel és vigasztalással telt meg a lelkük, igen, és megtisztult és megszentelődött a szívük, mely megszentelődés abból ered, hogy átengedték a szívüket Istennek”.
Másodszor: igazítsátok akaratotokat az Ő akaratához!
A Szabadító ezt tanította: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok”. Arra kér minket, hogy mutassuk ki a szeretetünket azáltal, hogy szövetségeket kötünk Ővele és megtartjuk azokat. Amint naponta igyekszünk betartani a parancsolatait, őszinte bűnbánatot tartani és állhatatosan magunkra venni az Ő nevét, valamint akaratunkat összhangba hozni az Ő akaratával, akkor megáldathatunk a Szentlélek állandó társaságával.
Nefi így tette bizonyságát: „tudom, hogy ha követitek a Fiút, szívetek minden szándékával, nem cselekedvén képmutatást és megtévesztést Isten előtt, hanem igaz szándékkal, bűneiteket megbánva, bizonyítva az Atyának, hogy hajlandók vagytok Krisztus nevét a keresztség által magatokra venni…, akkor elnyeritek majd a Szentlelket”. A Szentlélek vezetni fog benneteket, és segíteni fog nektek megismerni az Úr akaratát és jó döntéseket hozni.
Végül pedig: teljes szívetekkel szolgáljátok Istent és másokat!
A Szabadító mindenkit hív, hogy „teljes szívetekkel… szolgáljátok őt”. Amikor úgy döntünk, hogy őszinte szívvel és igaz szándékkal megteszünk minden olyan dolgot, amit az Úr kért tőlünk – például betartjuk a parancsolatokat, részesülünk az úrvacsorából, hódolunk a templomban és szolgálunk másokat –, akkor a szolgálat és a hódolat minden egyes cselekedete erőteljes lelki élménnyé válik, amely megerősíti a hitünket és a bizonyságunkat, valamint örömmel és szeretettel tölti el szívünket Isten és embertársaink iránt.
Alma próféta kérdése napjainkig visszhangzik: „[M]egszülettetek-e már Istentől lelkileg? Átvettétek-e az ő képmását az ábrázatotokra? Megtapasztaltátok-e ezt a hatalmas változást a szívetekben?”
Fivérek és nővérek! Felkérlek benneteket, hogy teljes szíveteket adjátok még ma a Szabadítónak. A hódolat és a szolgálat minden egyes cselekedete legyen őszinte és tudatos. Tegyétek félre a világ figyelemelterelő dolgait, és igyekezzetek életetek minden napján tartalmas időt szánni az Úrra. Tartsatok bűnbánatot és térjetek meg Őhozzá teljes szívetekkel, Ő pedig megbocsát nektek, és szeretetének karjaiba zár titeket. Ne e világ dolgaira törekedjetek, hanem tudatosan döntsetek úgy, hogy a szemetek egyedül az Ő dicsőségére tekint, és egy jobb világ dolgait keresi. Ismeri gondolataitokat és szívetek vágyait, és amikor Őhozzá jöttök, akkor erővel, magabiztossággal, békességgel és örömmel fog megáldani benneteket ebben az életben, valamint hellyel az Ő celesztiális királyságában az egész örökkévalóságra.
Tudom, hogy Jézus Krisztus él. Ő a mi Megváltónk. És Ő teljes szívéből szeret titeket és engem. Jézus Krisztus nevében, ámen.