Isten prófétái

Drága fiatalok! Mily csodás ez a konferenciai ülésünk! Jézus Krisztus három élő apostolát is hallottuk már. Mily csodálatos áldás ez! És hallani fogunk még egyet, Henry B. Eyring eldert. A lelki lakoma folytatódik!

A tavalyi beszédemből Dávid és Góliát történetén keresztül kiderült, hogyan nézzünk szembe ezzel a világgal. Emlékeztek az öt kőre? Ma egy olyan ószövetségi történetet fogok megosztani, amelyet a ti korotokban olvastam, és a hatására olyan szerettem volna lenni, mint a főhőse. A Biblia nem árulja el a nevét, ezért én a lakhelyéből adódóan a súnemi asszonynak fogom nevezni.

Egy nap Elizeus próféta átutazott Súnemen, és azt olvassuk, hogy volt ott „egy gazdag asszony, a ki [meghívta] őt, hogy nála egyék kenyeret. És lőn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.” Úgy gondolom, Elizeus próféta nagyon megörült annak a meghívásnak, hogy nála étkezzen. Miután már több alkalommal is járt ott, egy napon az asszony így szólt a férjéhez: „Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere…, szent ember.”

Az asszony az „ímé úgy veszem észre” szavakat használja. Úgy tűnik, hogy amikor Elizeust a házába hívta, még nem tudta, hogy ő próféta; a Szentlélek által kapott bizonyságot oly módon, hogy gondosan odafigyelt arra, mit mond és tanít Elizeus. (Ne feledjétek, akkoriban még nem voltak fényképek! Ezért csupán arcról nehéz volt felismerni a prófétát.)

Ezzel azonban még nincs vége a történetnek. Egy nap az asszony így szólt a férjéhez: „Csináljunk… egy kicsiny fel[ső szobát], és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.”

Ez a hithű asszony hajlandó volt megtoldani egy szobával a házát, hogy a prófétának, amikor a városban jár, legyen hol megszállnia.

Ma erőteljes tanulságot vonhatunk le ebből az élményből.

Az Úr bizonyságot tett a súnemi asszonynak arról, hogy Elizeus Isten prófétája, ő pedig azzal a cselekedettel válaszolt, hogy megnyitotta előtte a házát.

Mi is kaphatunk személyes bizonyságot Isten prófétáiról napjainkban, és megnyithatjuk a szívünket és az elménket – a házunkat – azon üzenet előtt, amelyet Mennyei Atyánk ezekben az utolsó napokban nekünk tartogat.

Drága fiatalok! Arra kérlek benneteket, hogy tegyétek fel magatoknak ezt a kérdést: Van személyes bizonyságom Isten élő prófétáiról?

De kezdjük az elején!

Ki is az a próféta? A próféta olyan férfi, akit Isten arra hívott el, hogy az Ő nevében szóljon. Éppen úgy vannak ma a földön próféták, ahogyan az ősi időkben is voltak.

A próféták látnokok és kinyilatkoztatók. Ez azt jelenti, hogy képesek látni azt, amit mások nem, és megjövendölhetnek jövőbeli eseményeket. Emellett fel tudnak készíteni minket a viszontagságokra. A próféták parancsolatokat és kinyilatkoztatásokat kapnak az Úrtól. A kilencedik hittételben szó van a folyamatos kinyilatkoztatásról ezekben az utolsó napokban. Ez áll benne: „Hiszünk mindabban, amit Isten kinyilatkoztatott, mindabban, amit most nyilatkoztat ki, és hisszük, hogy ezután is ki fog nyilatkoztatni sok nagy és fontos dolgot Isten királyságát illetően.”

Gary E. Stevenson elder ezt mondta: „Az Úr ma is kinyilatkoztatja parancsolatait és akaratát a prófétáinak, mert szeretne boldogsághoz vezetni minket ebben az életben, valamint celesztiális dicsőséghez a következőben.”

A próféták hirdetik továbbá az evangéliumot, és a földön mindenkinek sugalmazott tanítói és Isten hírvivői.

Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma minden egyes tagja próféta, látnok és kinyilatkoztató. Az Úr irányítása alatt tanácsot alkotva felhatalmazásuk van tan kijelentésére és értelmezésére, valamint az Ő egyházára vonatkozó eljárásrendek megszabására. Gondosan imádkoznak és mérlegelnek, mivel e kvórumok döntéseinek egyhangúnak kell lenniük. Az Úr ily módon biztosít minket arról, hogy teljesülni fog az Ő akarata.

A próféták bizonyságot tesznek Krisztusról – az Ő létezéséről, szolgálattételéről és isteni mivoltáról.

Olvassunk el néhány bizonyságot a Mormon könyve prófétáitól.

Abinádi kijelentette:

„Isten maga fog lejönni az emberek gyermekei közé, és fogja megváltani a népét.

És mivel testben lakozik, Isten Fiának fogják hívni”.

A lámánita Sámuel is bizonyságot tett arról, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, „az ég és a föld Atyja, minden dolog Teremtője a kezdettől fogva”.

Moróni próféta pedig azt mondta, hogy „láttam Jézust, és szemtől szembe beszélt velem”.

Amikor Krisztus ellátogatott a nefitákhoz, az egyik első dolga volt elhívni tizenkét apostolt. A népnek pedig ezt mondta: „Áldottak vagytok, ha megszívlelitek ezen tizenkettő szavait, akiket [ki]választottam”.

Most hadd szóljak pár szót a szülőkhöz vagy gyermekeket nevelő egyéb családtagokhoz. Ádámnak és Évának maga az Úr tanította meg a szabadítás terve igazságait. Aztán azt mondta nekik: „Parancsolatot adok tehát neked, hogy tanítsd ezeket a dolgokat szabadon a gyermekeidnek”.

Mit jelent szabadon tanítani? Az evangélium igazságainak a megismerését jelenti, az azokról kapott személyes bizonyság meglétét, valamint e tudás megosztását a gyermekeinkkel. A kötött és az alkalom szülte tanítási pillanatok elősegítését jelenti. Az ezen tudás és bizonyság szerinti életet jelenti.

A Mormon könyvében szó van 2060 ifjú harcosról, akik „igaz és józan emberek voltak, mert megtanították őket arra, hogy tartsák be Isten parancsolatait, és járjanak egyenes derékkal őelőtte”. Ezek a fiatalemberek hithűen engedelmeskedtek Hélamánnak, aki akkoriban a katonai vezetőjük volt, valamint a prófétájuk is, és felismerték, hogy anyáik igazsággal és hittel töltötték meg a szívüket.

Szülők! Ezen a világon, ahol oly sok hang, és időnként oly sok sötétség van, maga Isten parancsolta meg nekünk azt, hogy világosságban és igazságban neveljük fel a gyermekeinket. Ránk bízta annak a felelősségét, hogy megtanítsuk a gyermekeinknek az evangélium szabadító igazságait. Ha ezt mi nem tesszük meg, akkor a világ bizony nem fogja megtenni.

Drága fiatal barátaim! Felhívást intézek hozzátok: Arra kérlek titeket, hogy az eljövendő napokban térdeljetek le, nyissátok meg a szíveteket, és hittel Mennyei Atyához imádkozva kérjétek meg Őt, erősítse meg számotokra azt, hogy az Őáltala választott próféta és apostolok ma az Ő hangját jelentik itt a földön.

A súnemi asszony megtanította nekünk, hogy a Szentlélek által rendelkezhetünk ezzel a bizonysággal. Megígérem nektek, hogy ha egyszer már tudjuk, hogy ők Isten felkentjei, akkor a folyamatos kihívások ellenére könnyebb lesz az életünk, midőn bizalommal, hittel és reménnyel engedelmeskedünk a hangjuknak. A próféta hangjának a meghallása és az annak történő engedelmeskedés elengedhetetlen ahhoz, hogy minden jó dolgot megragadjunk a Szabadítónk második eljöveteléig.

A világ egyre gonoszabbá válik, de Jézus Krisztus egyháza és királysága minden eddiginél erősebb. Sion felölti ékessége ruháit, és Krisztus trónja nem fog elbukni. Az Úr elvárja tőlünk, hogy legyünk erősek a bizonyságunkban, legyünk tele hittel, és tartsunk naponta bűnbánatot. A Szabadítónk, Jézus Krisztus mindegyikőnkre számít, hogy továbbra is végezzük az Ő munkáját.

Joseph Smith próféta egyszer ezt kérdezte: „Testvérek, ne haladjunk tovább ily nagy ügyben?” Ám mivel az én üzenetem elsősorban nektek, fiataloknak szól, ezért a testvérek szó helyett inkább a fiatalok szót használnám. Készen álltok?

„[Fiatalok], ne haladjunk tovább ily nagy ügyben? Menjetek előre, ne hátra! Bátorság, [fiatalok], és tovább, tovább a győzelemig! Örvendjen a szívetek, és legyetek rendkívül örömteliek.”

Hálás vagyok az élő próféták útmutatásáért és megszentelt erőfeszítéseiért. Ünnepélyes bizonyságomat teszem nektek arról, hogy Isten hívta el őket az Ő a királysága előhozatalára, megalapítására és vezetésére ma a földön. És ez mindig is így lesz. Mindig is az Úr lesz az, aki kiválasztja az Ő szolgáit. Jézus Krisztus nevében, ámen.