Bevezetés
Most tehát folytatjuk ezt a félévi általános konferenciát, a tervek szerint haladva, valamint a Nelson elnök által, több hónapon át tartó előkészületek után kijelölt beszélőkkel és zenével.
Drága fivéreim és nővéreim! A mi szeretett Russell M. Nelson elnökünk halálát gyászolva találkozunk most. A Tizenkettek Kvórumának az elnökeként szólok hozzátok, mely tisztségben az elmúlt hét és fél évben minden egyes egyházközségi, cöveki és általános konferenciánkon támogatva voltam.
Folytatjuk ezt a félévi általános konferenciát, a tervek szerint haladva, valamint a Nelson elnök által, több hónapon át tartó előkészületek után kijelölt beszélőkkel és zenével. Az egyedüli kiegészítést az én bevezető magyarázatom, és az jelenti, hogy Nelson elnök helyett én szólalok fel a vasárnap délutáni záróülésen.
Mintegy 75 év óta ez az első alkalom, hogy az egyház elnöke néhány nappal egy általános konferencia előtt hunyt el. Ez azt a feladatot rótta ránk, hogy tervezzük el, miként tarthatnánk meg az általános konferenciához kapcsolódó létfontosságú vezetőségi gyűléseket és a konferencia általános üléseit, miközben a temetést is a lehető leghamarabb beütemezzük. Nelson elnök tisztában volt vele, milyen fontos szerepet játszik az általános konferencia abban, hogy iránymutatást nyújtson a szenteknek a következő hónapokra. Azzal tiszteljük meg őt, hogy követjük az általa jóváhagyott eltervezett konferenciai beosztást.
A gyász ezen időszakában már volt egy gyűlésünk az általános konferenciai gyűléseinket megelőzően, amelyen Russell M. Nelson elnök előtt tisztelegtünk, majd pedig beütemeztük a temetését a konferencia utáni lehető leghamarabbi időpontra. Mindez Nelson elnök családjának és a Tizenkettek Kvórumának a jóváhagyásával történt.
Mivel mindannyian, akik ki lettünk jelölve általános konferenciai beszédre, szeretnénk a rendelkezésre álló időnket a Nelson elnök előtti személyes tisztelgésnek szentelni, ezért azt kértük, hogy minden konferenciai beszélőnk a lehető legrövidebb időt fordítsa erre, meghagyva a részletes megemlékezéseket a gyászszertartásra, melyet már elkezdtünk megtervezni.
A saját rövid tisztelgésem – összhangban e konferenciával és a már elhangzott tiszteletadásokkal – így szól: Szerettem Russell M. Nelsont, és hosszú barátságunk és együttműködésünk során többet tanultam az evangéliumról és az evangéliumi vezetésről, mint bárki mástól, akit személyesen ismertem. Ő a mi példánk az Úr Jézus Krisztus szolgájaként és követőjeként. Ezekről teszem bizonyságomat Jézus Krisztus nevében, ámen.