Békéljetek meg Istennel

A szentírásokat tanulmányozva szoktam olyan szavakkal találkozni, amelyek igazán megragadják a figyelmemet, elsősorban azért, mert az életem során szerzett tapasztalataim miatt különleges jelentéssel bírnak. Pályafutásom során igazságügyi könyvvizsgálóként dolgoztam. Ezzel a háttérrel a megbékél szó felkeltette a figyelmemet a szentírások olvasása közben. Az volt a feladatom, hogy könyvelési, könyvvizsgálati és kutatási készségek alkalmazásával úgymond kibékítsem egymással a jelentett összegeket a pénzügyi feljegyzésekkel. Más szóval az volt a célom, hogy összhangba hozzam a pénzügyi jelentéseket az alapul szolgáló pénzügyi iratokkal, így biztosítva azok pontosságát és érvényességét. Gondosan igyekeztem megfejteni az eltéréseket, és gyakran előfordult, hogy jelentős időt kellett szentelnem még a nagyon apró eltérések feloldására is.

Pál apostol így kérlelte a korinthosziakat: „béküljetek meg az Istennel”. Megbékélni Istennel azt jelenti, hogy újra összhangba kerülünk Ővele, vagy pedig helyrehozzuk azt a kapcsolatot Istennel, amely a bűneink vagy tetteink miatt megromlott vagy megszakadt. Egyszerűen szólva, az Istennel való megbékélés azt jelenti, hogy akaratunkat és tetteinket Isten akaratához igazítjuk, vagy – ahogyan azt Russell M. Nelson elnök tanította – engedjük, hogy Isten uralkodjon az életünkben.

Amint azt a szentírások tanítják, szabadon cselekedhetünk önmagunkért, „hogy az örökkévaló halál útját [válasszuk], vagy az örök élet útját”. Ha azonban nem igyekszünk, akkor az önmagunkért való cselekvés e szabadsága oda vezethet, hogy elveszítjük az Isten akaratához való igazodást.

Jákób próféta azt tanította, hogy amikor nem találjuk a hangot Istennel vagy nem igazodunk Őhozzá, akkor az összehangolódás egyetlen módja az, ha „[megbékélünk Istennel], Krisztusnak, az ő Egyszülött Fiának engesztelése által”. Fel kell ismernünk, hogy a megbékélés az irgalomtól függ, ami arra utal, hogy Jézus Krisztus engesztelésének a könyörületes cselekedete teszi lehetővé azt.

Miközben az életeteken elmélkedtek, gondoljatok egy olyan alkalomra, amikor távol éreztétek magatokat Mennyei Atyától, mert ti eltávolodtatok Őtőle. Előfordulhatott például, hogy kevésbé voltatok szorgalmasak az Őhozzá intézett imáitokban vagy a parancsolatai betartásában. Ahogyan mi választjuk azt, hogy eltávolodunk Istentől, éppen úgy minekünk kell azt is választanunk, hogy erőfeszítéseket kezdeményezünk a megbékélés érdekében. Az Úr hangsúlyozta a mi felelősségünket, amikor ezt mondta: „Közeledjetek hozzám, és én közeledni fogok hozzátok; keressetek engem szorgalmasan, és meg fogtok találni; kérjetek, és adatik nektek; kopogtassatok, és megnyittatik nektek.”

Hogyan segít nekünk a Szabadító visszaállítani és megbékíteni ezt a fontos kapcsolatot? Nekem nagy előrelépést jelent az Istennel való megbékélésem útján, amikor követem a Nelson elnök által tanított tanácsot, és mindennap bűnbánatot tartok. Ennek oka, hogy a megbékélés a megromlott kapcsolat helyreállítását fejezi ki – különösen Isten és az emberiség között – a bűn akadályának az eltávolításával.

Az egyik nagyszerű megbékélés, amelyről a szentírásokban olvashatunk, Énósé. Volt valami az életében, ami nem volt összhangban Istennel. Az ő példája megmutatja, hogyan lehet Jézus Krisztus engesztelésére támaszkodva megbékélni Istennel. Kifejtette a bűnbánat iránti vágyát, az alázatosságát, az elszántságát és azt, hogy mit tart fontosnak. Az Istennel való megbékélése igazolásra került, amikor egy hang szólt hozzá, mondván: „Énós, bűneid megbocsáttattak neked, és áldott leszel.” Énós felismerte, milyen hatással volt rá a bűnbánat és a megbékélés, amikor azt mondta: „És én, Énós, tudtam, hogy Isten nem hazudhat; bűnöm tehát el lett törölve.”

A megbékélés nemcsak megszabadít a bűntudat érzésétől, hanem békét is teremt önmagunkban és másokkal. Meggyógyítja a kapcsolatokat, meglágyítja a szíveket és megerősíti tanítványságunkat, nagyobb magabiztosságot eredményezve Isten színe előtt. Nagy reményt és önbizalmat ad nekem a megbékélés egy másik gyümölcse, melyet Énos írt le, amikor így fogalmazott: „És miután én, Énós, e szavakat hallottam, kezdett megingathatatlanná válni az Úrba vetett hitem”.

Amikor kisfiú voltam, anyai nagyapámnak volt egy nagy cseresznyéskertje. Lehetőségem volt a gyümölcsösben dolgozni, főleg nyáron, a szüret idején. Kisfiúként annyi volt a feladatom, hogy adtak egy vödröt, aztán felküldtek a fára cseresznyét szedni.

A cseresznyeszüret jelentősen megváltozott, amikor nagyapám vásárolt egy rázógépet. Ez a gép megragadja a fa törzsét, és megrázza azt, amitől a cseresznyék egy ponyvára hullanak, melyet a gyümölcs összegyűjtésére használnak. Észrevettem, hogy amikor a gép rázni kezdte a fát, szinte az összes cseresznye másodpercek alatt leesett a fáról. Azt is észrevettem, nem számított az, hogy a fát tíz másodpercig vagy egy teljes percig rázták, néhány cseresznye nem esett le. Valóban megingathatatlanok voltak.

A cseresznyék fáról való lerázása az etilén felszabadulása miatt lehetséges. Ez a hormon gyengíti a cseresznye szára és a faág közötti sejtrétegeket. A meggyengült kapcsolat miatt az érett cseresznye szára könnyebben elválik a fától.

A szentírásokból megtudjuk, hogy Isai törzse a Messiást, Jézus Krisztust jelképezi, akiről megjövendölték, hogy Isai, Dávid király atyja leszármazási ágáról származik majd. Ahogy az etilén gyengíti az érett cseresznye szárának a kapcsolódását, éppen úgy az engedetlenség, a kételyek és a félelmek is gyengíthetik az Isai törzsével, vagyis Jézus Krisztussal való kapcsolatunkat, ami miatt könnyen meginoghatunk és elválhatunk Őtőle. Bármily hűségesek is vagyunk, védekeznünk kell a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk meggyengülése ellen.

A Tan és szövetségekben még a hithűek is figyelmeztetést kapnak: „Megtörténhet azonban, hogy az ember elesik a kegyelemtől, és eltávolodik az élő Istentől”. Így folytatja az Úr: „Igen, …még azok is vigyázzanak, akik megszenteltettek!” Az elbukás elkerüléséhez pedig ezt tanácsolja: „Vigyázzon tehát az egyház, és mindig imádkozzon, nehogy kísértésbe essen!”

A könnyen megingatható állapot azonosítható azzal, amit a szentírások a pusztulásra érett állapotként írnak le, a tettekért járó közelgő következményekkel. A kifejezés tágabb értelemben is használható a bomlás vagy romlás állapotának a jelzésére, illetve olyan hanyatlásra, mely összeomláshoz vagy romba dőléshez vezet.

Mit jelképez ez az érettség? Azt jelenti, hogy elérhetünk egy olyan pontot, amikor nem vagyunk képesek megváltozni? Nem, szerintem azt jelenti, hogy eljuthatunk egy olyan pontra, amikor már nem vagyunk hajlandóak megváltozni. A pusztulásra való érettség ellenszere az, ha megtesszük azokat a dolgokat, amelyek megerősítik a Jézus Krisztussal való kapcsolatunkat. Már említettem, hogy a bűnbánat megingathatatlan hithez vezette Énóst. Erő rejlik a bűnbánatban – a rendszeres, haladéktalan és gyakori bűnbánatban. Amint Nelson elnök tanította: „Nincs semmi, ami felszabadítóbb, nemesítőbb vagy létfontosságúbb lenne egyéni fejlődésünk szempontjából, mint a bűnbánatnak szentelt rendszeres, napi figyelem.”

A bűnbánat prédikálása mellett Jákób próféta azt tanította, hogy ha felismerjük Isten kezét az életünkben, ha kinyilatkoztatásra törekszünk és elnyerjük azt, valamint hallgatunk Istenre, amikor Ő szól, az segít nekünk abban, hogy ne inogjunk meg. Jákób továbbá így tanított: „Kutatjuk tehát a próféták írásait, és sok kinyilatkoztatást és a prófétálás lelkét kapjuk; és mindezen bizonyítékokkal rendelkezvén reményt nyerünk, és rendíthetetlenné válik a hitünk”. Ha hallgatunk a próféták és apostolok szavaira és felhívásaira, és azok szerint cselekszünk, az reménységgel, magabiztossággal és erővel tölthet el bennünket, ami rendíthetetlenné teheti a hitünket.

Megtanultam, hogy az Istennel való megbékélés vágyát a bűnbánat vágyának kell kísérnie. A bűnbánat és Jézus Krisztus engesztelése áldásainak a megtapasztalása rendíthetetlen hithez vezet. A rendíthetetlen hit vágyat ébreszt arra, hogy mindig megbékéljünk Istennel. Ez egy körkörös, vagyis ismétlődő minta.

Testvérek! Arra kérlek benneteket, hogy béküljetek meg Istennel Jézus Krisztus engesztelése által. Tanúsítom, hogy a szövetségek megkötése és megtartása erőssé teszi a Szabadítóval való kapcsolatunkat, így elkerülve azt, hogy megérjünk a pusztulásra. Tanúsítom, hogy ez az Istennel való megbékélés Jézus Krisztus engesztelése révén megingathatatlan hithez vezet.

Tudom, hogy Mennyei Atya szeret titeket és engem, és elküldte szeretett Fiát, Jézus Krisztust, hogy a Szabadítónk, Megváltónk és a mi nagyszerű Békéltetőnk legyen. Tanúskodom Jézus Krisztusról, és ezt Jézus Krisztus nevében teszem, ámen.