Mennyei Atya isteni terve

Illusztrálta: Agnieszka Więckowska

Misszióvezetőként 2023 vége táján egy hetet töltöttem azzal, hogy interjúkat tartottam a 160 brazíliai misszionáriusunk közül 60-nal. Egyikük, egy zónavezető, arra kért, hogy négyszemközt beszélhessen velem. Amikor találkoztunk, átadott nekem egy cipősdobozt, és elmondta, hogy a szülei vettek még egy pár cipőt arra az esetre, ha valakinek szüksége lenne rá a missziónkban.

Meghatottan köszönetet mondtam neki a szülei nagylelkűségéért és figyelmességéért. Magamban azonban azt kívántam, bárcsak ezek a cipők 39-esnél nagyobbak, a legtöbb misszionáriusunk lábméretének megfelelőek lettek volna. Mindazonáltal hálás voltam, és betettem a cipőt az autómba.

Két nappal később, amikor további misszionáriusokkal tartottam interjúkat, egy mosolygós elderen volt a sor, hogy belépjen az irodámba. Mindössze négy héttel korábban érkezett Guatemalából. Amikor a hogyléte felől érdeklődtem, a mosolyból sírás lett.

Könnyek között mondta el, mennyire szégyellte magát, amikor egy másik misszionárius meggondolatlanul ugratta, amiért nem gombolta be az inge legfelső gombját. Új megtért volt, és egyszülős családban nőtt fel. Édesanyja alig keresett eleget ahhoz, hogy eltartsa őt és a két testvérét. Az ingeit adományként kapta, és mivel azok túl kicsik voltak rá, ezért a viseltes nyakkendője csomójával takarta el a begombolatlan részt.

Adtam neki valamennyi pénzt, amelyet egy egyháztag adományozott olyan misszionáriusok részére, akiknek ruhára volt szükségük, és azt mondtam neki, hogy vegyen új ingeket. Aztán észrevettem, hogy a cipője mindjárt szétesik. Hirtelen eszembe jutott a cipő az autómban! Megkérdeztem tőle, milyen méretű cipőt hord, mert feltűnt, hogy kis lába van.

„39-est hordok” – felelte.

Könnyek szöktek a szemembe, miközben elmondtam, hogy egy másik misszionárius szülei éppen akkor adományoztak egy ilyen méretű cipőt. Közösen készítettünk egy képet, és elküldtük a zónavezetőnek. Édesapja, aki ráadásul szintén guatemalai volt, meghatódott, amikor megtudta, hogy pont egy, a szülőhazájából érkezett misszionáriuson segített.

A missziónkban az efféle áldások naponta történnek. Néhányan talán egyszerű véletlennek mondanák, de jómagam Neal A. Maxwell elderrel (1926–2004) értek egyet, aki egy szerető Mennyei Atya isteni tervének tulajdonította ezeket.