Védve voltam

Illusztrálta: Agnieszka Więckowska

Amikor egy este az egyik barátom szülinapi bulijára tartottam autóval, rákanyarodtam egy félreeső, sötét, kétsávos útra. Hirtelen szörnyű érzés fogott el. Az a gondolatom támadt, hogy vissza kell fordulnom. Bemagyaráztam magamnak, hogy csak ideges vagyok.

A késztetés azonban még két alkalommal érkezett. „Mennyei Atyám! – mondtam ki fennhangon. – Nincs hol megfordulnom. Ha ezt kell tennem, akkor arra kérlek, mutasd meg, hogy hol.”

Azonnal megpillantottam egy betorkolló földutat, melyet azelőtt soha nem vettem észre, pedig már jó párszor vezettem arrafelé. Ott gyorsan meg is fordultam, és hazamentem.

A barátaim csalódottak voltak, amikor közöltem velük, hogy nem jövök a buliba. Azt gondolták, azért fordultam vissza, mert nem akartam egyedül vezetni, ezért azt javasolták, hogy a férjem vigyen el hozzájuk. A férjem beleegyezett. Elvitt, kiszálltam, ő pedig elindult haza.

Később a felhívott, és idegesnek tűnt. Elmondta, hogy amikor hazafelé tartott, rendőrök állították meg, hogy megkérdezzék, látott-e bármi gyanúsat. Közölték vele, hogy bandatagok leszorítottak az útról egy teherautót, azután megverték és kirabolták a sofőrt. A rendőrség azt gyanította, hogy a banda azért vette célba a teherautót, mert abban az időben nem járt arrafelé más autó.

Megdöbbentem! Korábban pont az én kocsim volt az egyetlen jármű ugyanazon az úton. Rájöttem, hogy a késztetésem a Szentlélektől eredt, és hogy a menny hatalmai védelmeztek engem. Miközben a történteken töprengtem, eszembe jutottak életem egyéb eseményei is. Ráébredtem, hogy amit annak idején pusztán véletleneknek véltem, valójában a Szentlélek késztetései voltak.

Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Az eljövendő napokat nem lehet majd lelkileg túlélni a Szentlélek útmutató, irányító, vigasztaló és állandó hatása nélkül.”

Aznap a Szentlélek hatása nemcsak lelkileg tartott meg engem, hanem fizikailag is megvédett. Tudom, hogy Isten figyel ránk, és ha hallgatunk Őrá, akkor vezetni fogja a lépteinket.