Isten munkájából céltudatosság és békesség fakad

Napjainkban az Úr kinyilatkoztatta:

„[Ó], ti, akik Isten szolgálatába léptek, ügyeljetek, hogy teljes szívetekkel, lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szolgáljátok őt…

Ha tehát Istent kívánjátok szolgálni, el vagytok hívva a munkára” (Tan és szövetségek 4:2–3).

Isten azt szeretné, ha teljes szívünkkel, lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel szolgálnánk Őt, és ugyanezzel a buzgalommal szeretnénk is Őt (lásd Tan és szövetségek 59:5). Az Isten iránti szeretetünk képességet, hatalmat és szárnyakat ad a mások szolgálatára irányuló vágyainknak. Amikor pedig cselekszünk is e vágyak szerint, akkor megerősödik az arra való képességünk, hogy szolgáljuk és szeressük Őt és a felebarátainkat. Akkor elérkezik Isten hatalma, és láthatjuk az Ő kezét az életünkben.

Amikor Istent szolgálom – mert szeretem Őt –, akkor érzem az Ő szeretetét és bizonyosságát arról, hogy Ő minden gyermekét szereti, és azt szeretné, hogy hazatérve újra Ővele éljünk. És ezt nem úgy szeretné, hogy egyedül térjünk vissza. Azt szeretné, hogy a családunkat és másokat is az evangéliumhoz hozzunk, miközben az Őiránta és az Ő gyermekei iránti szeretettel szolgálunk.

Eredményesebben veszünk részt Isten munkájában, amikor Ő segít nekünk. Miközben megtesszük a részünket és sugalmazásra törekszünk, a Szentlélek utat tud mutatni nekünk a munkában. Amikor az Úr elhívta Énókot prófétának, ezt mondta neki: „Íme, rajtad van Lelkem, ezért minden szavadat igazolni fogom; és a hegyek menekülni fognak előled, a folyók pedig elfordulnak irányuktól; és te megmaradsz bennem, én pedig tebenned; járj tehát énvelem” (Mózes 6:34).

További segítséget kapunk, amikor részesülünk a templomi szertartásokban, valamint megkötjük és megtartjuk a szövetségeket. Amikor eljutunk oda, hogy nem egyszerűen elmegyünk a templomba, hanem hódolunk az Úr házában, akkor megértjük, hogy a szertartások és szövetségek hatalomteljes és bensőséges módon kötnek minket Mennyei Atyánkhoz és Jézus Krisztushoz.

Nelson elnök azt tanította, hogy ez a szövetséges kapcsolat „mindent megkönnyít az életünkkel kapcsolatban”. Nem teszi könnyűvé az életet, de ha mennyei Atyánkhoz és Jézus Krisztushoz kötjük magunkat, az hozzáférést biztosít számunkra az Ő erejükhöz, ami pedig növeli az arra való képességünket, hogy részt vegyünk a munkájukban. Miközben haladunk előre, Őmellettük járhatunk, és érezhetjük az Ő hatalmukat és hatásukat az életünkben.

Az okokra emlékezve

Isten munkája nem mindig könnyű. Amikor olyan napjaim vannak, hogy csüggedtnek vagy csalódottnak érzem magam, olyankor emlékeztetem magamat az Ő munkája végzésének az okaira, vagyis arra, hogy tudom, miszerint Isten él és Jézus a Krisztus. A Szent Lélek újra és újra tanúsította és megerősítette ezt számomra. Ezt soha nem tudom megtagadni. Mivel szeretem Mennyei Atyát és az Ő Fiát, igyekszem a kedvükben járni azáltal, hogy velük együtt részt veszek az Ő nagyszerű munkájukban.

Ha valaha is azt érzed, hogy kevés vagy ehhez a munkához vagy nincsenek meg a kellő készségeid – üdvözlünk a csapatban! A legtöbben időről időre ugyanezt érezzük. Azokban a pillanatokban olyannak kell lennünk, mint Nefi, hogy „a Lélek veze[ssen], nem tudván előre a dolgokat, amelyeket tenn[ünk] kell” (1 Nefi 4:6). Ha hittel haladunk előre, és megtesszük, amit csak tudunk, akkor az Úr utat fog mutatni nekünk és támogatni fog bennünket, és megsokszorozza erőfeszítéseinket, ahogyan azt az öt kenyérrel és két hallal tette (lásd Márk 6:41–44). Bármit is hozunk az Úr elé, Ő azt a szabadítás és felmagasztosítás munkájának az előmozdítására fogja használni.

Egy másik ok, amiért felkértek minket, hogy vegyünk részt Isten szabadító és felmagasztosító munkájában, az, hogy Ő és a Fia, Jézus Krisztus azt szeretnék, hogy szentté váljunk, mégpedig olyannyira, mint Ők maguk. Miközben Velük vállvetve munkálkodunk, egyre többet tudunk meg arról, hogy miként válhatunk olyanná, mint Ők.

E munka során arra kérünk másokat, hogy váljanak olyanná, mint Jézus Krisztus, azáltal, hogy felfedezik a bűnbánat örömét. Nelson elnök azt mondta, hogy a bűnbánat egy olyan folyamat, mely során „minden egyes nappal egy kicsit jobban teljesítünk és jobbak vagyunk”. Lehetőség ez a változásra, a lelki fejlődésre és arra, hogy „egyre hasonlóbbá vál[j]unk Jézus Krisztushoz”.

Segíthetünk másoknak a mennyországhoz hasonlóvá tenni az otthonukat, hogy egy nap majd otthonosnak érződjön számukra a mennyország és felkészültek lehessenek az eljövendő életre.

Ez a munka örömteli! Nelson elnök azt tanította, miszerint „függetlenül attól, hogy mi történik – vagy mi nem történik – az életünkben”, örömre lelhetünk, amikor Mennyei Atya tervére és Szabadítónkra, Jézus Krisztusra összpontosítunk. Mennyei Atya terve csak az Ő Fia által válhat valóra. Jézus Krisztus hajlandó volt megtenni az Atyja akaratát és mindent feláldozni értünk. Ha nem így lett volna, örökre elvesztünk volna. Tudta, hogy ez az egyetlen módja a hazatérésünknek, hogy ott Mennyei Atyával éljünk és örömre leljünk. Nelson elnök ezt tanította: „Az öröm [Jézus Krisztustól] származik, és Őmiatta van benne részünk. Ő minden öröm forrása.”

Mily csodálatos áldás és lehetőség számunkra, hogy segíthetünk a szabadítás és felmagasztosítás e fontos munkájában, és segíthetünk másoknak biztonságban hazatérni oda, ahol Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus minden vágya szerint lennünk kell!