A templomok Sion menedékei. Liahóna, 2025. jún.
Történelmi nézőpontok az Úr házáról
A templomok Sion menedékei
Összegyűlünk a templomokban, és menedékre lelünk az élet viharai elől.
Fényképek: Gillian Needham, Martin Hunter és Cameron Spencer/Getty Images
2011. február 22-én, 12:51-kor egy 6,3-as erősségű földrengés súlyos károkat okozott az új-zélandi Christchurchben. Száznyolcvanöt ember vesztette életét, és több ezren megsérültek. Tapintható volt a félelem és a zűrzavar a városban. Több órán át kellett autóznom a romok között, hogy összeszedjem a gyerekeimet az iskoláikból és megkeressem a férjemet, aki a városnak abban a részében volt, ahol a károk a legnagyobbak voltak.
Amint hazaértünk, el kellett döntenünk, hogy mit tegyünk. Nem volt biztonságos ott maradni, így aznap délután sietve becsomagoltunk néhány holmit, kocsiba ültünk, és elindultunk észak felé. Nem is sejtettük, hogy sok csodát fogunk megtapasztalni útközben.
Amikor elhagytuk a várost, a furgonunkból már majdnem kifogyott az üzemanyag, de az egyik, elsőként újranyitó benzinkútnál sikerült megtankolnunk. A furgonunkkal műszaki gondok is voltak, így aztán leraktuk egy műhelyben javításra. Amikor visszamentünk érte, a szerelő nem kért semmit, mondván, hogy segíteni akar azoknak, akiket a földrengés sújtott. A barátaink és a családtagjaink is kedvesek voltak velünk, és segítettek lenyugtatni minket és a gyerekeket.
Végül több mint 800 kilométert vezettünk, hogy eljussunk Hamiltonba, Christchurchtől északra. Fiatal családunk az Új-zélandi Hamilton templom mellett, egy megszűnt iskola kollégiumában tudott megszállni. Ott, a templom tőszomszédságában igyekeztünk segíteni a gyermekeinknek kiheverni azt a megrázkódtatást, hogy a földrengés miatt menekülnünk kellett.
Emlékszem, amint felnéztem a templom tornyára, és mély levegőt vettem, mielőtt beléptem volna, mert bátorság kellett ahhoz, hogy meggyőzzem magamat arról, hogy nem fog ez is úgy leomlani, mint az a sok épület, amely a mi városunkban omlott össze. A templom előterében a Lélek békességet hozott nekünk a következő lépéseink megtervezéséhez: hogyan kezdjünk rendet teremteni a zűrzavarból és továbblépni az életünkben.
A szerző és családja az Új-zélandi Hamilton templom előtt
Menedék a vihar elől
A visszaállítás korai szakaszában az Úr kijelentette: „Azt parancsolom tehát nektek, hogy építsetek házat nekem, szentjeim összegyűjtésére, hogy hódolhassanak nekem” (Tan és szövetségek 115:8). Az Úr azzal indokolta a szentek ezen összegyűjtését, hogy az „védelemmé lehessen, és menedékké a zivatar elől” (Tan és szövetségek 115:6). E földrengés után a Hamilton templom a családom számára az összegyűjtés helye és menedék volt.
A Hamilton templomot 1954-ben jelentették be, amit egy felhívás követett az építkezésben nyújtandó segítséget illetően. Az új-zélandi szentek azonnal reagáltak. Néhány fiatal férfit, fiatal nőt és házaspárt hivatalosan is elhívtak munkás misszionáriusnak. Másokat a családtagjaik és barátaik szerveztek be. Néhányan egyszerűen csak arra éreztek sugalmazást, hogy odajőve étellel vagy anyagi támogatással szolgálják az építkezésben részt vevőket.
Miután a templomot 1958-ban felszentelték, sok szent gyűlt ott össze Új-Zéland és az Óceániai Terület minden szegletéből, hogy részesüljenek a felruházásukban és a pecsételésükben. Amikor például a Tongán élő Vaha’i és Sela Tonga meghallotta, hogy templom fog épülni Új-Zélandon, elkezdték megtervezni a részvételüket a felszentelésen. Az utazás anyagi nehézségei ellenére Vaha’i és Sela volt az első házaspár, akiket egymáshoz pecsételtek a Hamilton templomban.
Az Új-zélandi Hamilton templom fényképét készítette: Brent Thomson
Menedék a világ elől
A Fidzsi-szigeteki Suva templom szintén menedéket nyújtott azoknak az óceániai szenteknek, akik ott összegyűltek. Amikor a templomot 2000. június 18-án felszentelték, éppen zavargások zajlottak az országban. A felszentelési imában Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) így imádkozott: „Templomot kegyeskedtél adni nekünk ebben a szigetországban. Nem kell többé messzire utaznunk, keresztül a tengereken, hogy elvégezzük azt a munkát, melyet szentségesként és szükségesként Te fektettél le szentjeid számára ebben az utolsó napi adományozási korszakban. Meghallottad az imáinkat, és hallgattál a könyörgéseinkre, hogy ez az áldás eljöhessen hozzánk.” Egy feszült időszakban a fidzsi-szigeteki szentek békére leltek a templom falai között, szó szerint menedékként az összetűzések elől.
2016. február 20-án a Winston ciklon otthonok ezreit pusztította el. Ez volt a legnagyobb feljegyzett vihar, amely valaha is lecsapott a Fidzsi-szigetekre. Másnap Henry B. Eyring elnök, aki akkor első tanácsos volt az Első Elnökségben, újraszentelte a Fidzsi-szigeteki Suva templomot, amely egy 16 hónapos felújításon esett át. Így imádkozott: „Köszönetet mondunk Neked hithű szentjeidért ezen a gyönyörű földön. Áldásaidat hívjuk rájuk, hogy szeretettel és békességgel áldathassanak meg, hogy földjeik gyümölcsözőek legyenek, és hogy boldoguljanak és védve legyenek igazlelkű vállalkozásaikban. Azt kérjük, hogy védve legyenek a természet viharaitól és az emberi viszályoktól, amikor parancsolataidnak engedelmeskedve járnak.”
A templomok lelki menedéket nyújtanak azáltal, hogy Jézus Krisztushoz irányítanak. Ha a szövetségeinken keresztül kapcsolatban maradunk Vele, az segíthet nekünk kiállni az olyan lelki viharokat, mint amilyenek a próbatételek és a kísértések. Russell M. Nelson elnök megígérte: „Semmi sem fog jobban segíteni nektek szilárdan a vasrúdba kapaszkodni, mint az olyan rendszeres templomi hódolat, amelyet a körülményeitek csak megengednek. Semmi sem fog jobban megvédeni benneteket, amint szembekerültök a világban a sötétség ködeivel.”
Mostanra még sokkal több templom került bejelentésre, áll építés alatt vagy már működik is világszerte, ezáltal pedig egyre könnyebbé válik a szentek számára, hogy összegyűljenek és menedékre leljenek a templomokban. A távolságtól függetlenül az Úr követői az Ő házához sereglenek, amikor arra a menedékre van szükségük, melyet Ő a szövetséges népének ígért. Ha hűek vagyunk az Úr házában kötött szövetségeinkhez, akkor mindig megleljük majd a legnagyobb békességet és menedéket a Szabadítónk, Jézus Krisztus által.