A nagypéntek gyászától a húsvét reményéig

Írta: Norman C. Hill, USA, Utah

Jézus Krisztus engesztelésének köszönhetően a feleségemmel való dicsőséges találkozás ígéretét ünnepelem.

Már közel három éve szolgáltunk misszióvezetőként Ghánában a feleségemmel, Ruthszal, és végre kezdtünk belejönni. Minden jól ment.

Aztán váratlanul Ruth szörnyű fájdalmat érzett a dereka tájékán. Miután megállapították, hogy veseköve van, ami túl nagy ahhoz, hogy természetes úton távozzon, átszállították őt Dél-Afrikába, Johannesburgba. A sikeres műtét után azonban szívrohamot kapott, és elhunyt a műtőasztalon.

Hogyan történhetett ez? Mindent beleadtunk a missziónkba.

„Nem haragszol Istenre?” – kérdezte egy volt munkatársam.

„Nem, nem hibáztatom Istent – feleltem. – Nem értem, miért történt ez, de egyikünk sincs védve a szívfájdalomtól, még akkor sem, amikor a Szabadító példáját igyekszünk követni és »széjjeljár[unk] jót tévén« (Apostolok cselekedetei 10:38). A feltámadás reménye most személyesebb és valóságosabb a számomra. A húsvét már soha többé nem lesz a régi.”

Miközben vigaszt és útmutatást kerestem a szentírásokban és az újkori próféták szavaiban, megláttam a kapcsolatot a nagypénteki gyász és a húsvét reménye között. Találtam olyan szavakat, amelyek leírják Jézus Krisztus hatalmát és a feltámadásunk ígéretét – olyan szavakat, amelyek lelkileg tápláltak engem és új értelmet adtak valaminek, ami korábban nagyrészt egy elvont fogalom volt számomra.

Emlékeztettek rá, hogy „vallásunk alapvető tantételei az apostolok és a próféták bizonysága Jézus Krisztusról; az, hogy Ő meghalt, eltemették, és harmadnap feltámadt, és felemelkedett a mennybe”.

Gary E. Stevenson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy Jézus Krisztusnak és az Ő engesztelésének köszönhetően:

„[M]inden megváltozott.
Neki köszönhetően minden jobb.
Neki köszönhetően az élet kezelhető – különösen a fájdalmas pillanatok.
Neki köszönhetően minden lehetséges.”

Ezen a húsvéton – és minden húsvéton – a dicsőséges feltámadás hatalmát és ígéretét fogom ünnepelni magamért, Ruthért, a szeretteimért, sőt, azokért is, akikkel még soha nem találkoztam. Szeretett feleségem váratlan elvesztése ellenére nem vagyok egyedül és nem vagyok magányos.

Újra találkozni fogunk, újramesélünk majd régi történeteket és felidézünk régmúlt emlékeket, félszavakból is megértjük majd egymást, és megosztjuk a másikkal, mi minden történt, amíg távol voltunk. Bőven lesz mesélnivaló.