A Heti FF-ből
A történelem legjobb napja az összes legrosszabb napunkat felülmúlja
Jézus Krisztus feltámadása nem csupán egy pillanat a történelemben, hanem a remény mindennapos forrása számomra.
Volt már olyan pillanatod, amely teljesen megváltoztatta az életedet – olyan, amely mintha mindent lerombolna? Nekem volt, és semmit nem tehettem azért, hogy megállítsam.
Az egyik percben a testvéreimmel a nappali kanapéján ültünk, csendben várakozva. A következőben úgy éreztem, mintha az egész világom összeomlott volna.
Édesapám laza magyarázata arról a döntéséről, hogy válópert indított, szembement mindennel, amit tudni véltem. Azt hittem, hogy boldog család vagyunk. Úgy gondoltam, hogy a napi szentírás-tanulmányozásnak és a családi imának össze kell tartania bennünket.
Ettől kezdve sok minden megváltozott. A boldog gyermekkori emlékeim kezdtek megkeseredni. A szüleim mindketten újraházasodtak. A testvéreim elkezdtek az egyikük vagy a másikuk oldalára állni.
Azon tűnődtem, mi történt az életemmel.
A nap, amikor elkötelezzük magunkat Krisztus követése mellett
Olyan igazságtalannak érződött ez – hogy ronthatta el valaki más döntése az életemet?
Vagy mégsem? A szüleim válása egy ideig az életem legfontosabb napjának érződött. Aztán egy beszédnek köszönhetően, amelyet Dieter F. Uchtdorf elder mondott a Tizenkét Apostol Kvórumából, újra átgondoltam ezt.
Azt tanította, hogy „az emberiség történelmének legfontosabb napja az a nap volt, amikor Jézus Krisztus, Isten élő Fia, győzelmet aratott a halál és a bűn felett Isten minden gyermeke számára”.
Majd hozzátette, hogy a mi életünk legfontosabb napja az a nap, amikor elkötelezzük magunkat Jézus Krisztus követése mellett – amely nap a reményei szerint „újra és újra felbukkan az életünkben”.
Vagyis bizony: a szüleim válása megváltoztatta az életemet – csakhogy Jézus Krisztus engesztelése az emberiség történelmének az ívét változtatta meg. És ez még nem minden; megtanultam, hogy a húsvét eseményeinek köszönhetően Krisztus minden egyes nap meg tudja változtatni az én életem ívét.
A remény visszaállítása
Miközben a szüleim válása után megpróbáltam eligazodni az életben, megtanultam, hogy Jézus Krisztus valóban a békesség és a remény legfőbb forrása.
Pál apostol az eljövendő jó dolgok főpapjának nevezte Krisztust (lásd Zsidók 9:11). Őelőtte a főpapok az Ő jövőbeli felajánlásának a hasonlatosságára ajánlottak fel állatáldozatokat. Jézus Krisztus aztán a saját életét ajánlotta fel végtelen engesztelő áldozatként – örökre megváltva minket a bűntől és a haláltól, és a feltámadás, valamint az örök élet reménysége felé fordítva a figyelmünket. Az Ő áldozatának köszönhetően biztosak lehetünk abban, hogy jó dolgok érkeznek hozzánk ebben az életben és a következőben is.
Ez a bizonyosság – hogy a jövőm fényesebb lesz a jelenlegi körülményeimnél – megadta nekem a továbbhaladáshoz szükséges reményt. Számomra a húsvét ennek a reménynek az ünnepe.
Azon a napon, amikor Krisztust keresztre feszítették, mintha tovatűnt volna a remény. Joseph B. Wirthlin elder (1917–2008) a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta: „Úgy gondolom, hogy a világ fennállása óta ez a péntek volt a legsötétebb nap.”
Így folytatta:
„Mindegyikünknek meg lesznek a saját péntekeink – azok a napok, amikor úgy tűnik, hogy az egész világ darabokra tört, és mi ott állunk, körülöttünk a világunk szétszóródott szilánkjaival. […]
Én azonban tanúságomat teszem annak a nevében, aki legyőzte a halált, hogy el fog jönni a vasárnap!”
Bizony eljött az első húsvétvasárnap, maga mögé vetve a korábbi napok sötétségét. Krisztus feltámadása visszaállította a reményt a tanítványainak, bármely korban éljenek is. Ez a remény átszűrődhet a mindennapi életünkbe.
Meggyógyítani, ami eltört
Gerrit W. Gong elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította: „[Jézus Krisztus] él – nemcsak akkor, hanem most is; nem csupán néhányakért, hanem mindenkiért. Ő eljött és eljön, hogy az összetört szívűeket meggyógyítsa, a foglyokat kiszabadítsa, a vakok szemeit megnyissa, és szabadon bocsássa a lesújtottakat. Ez mindegyikünkre vonatkozik. Az Ő megváltó ígéretei mindenkire vonatkoznak, függetlenül a múltunktól, a jelenünktől, és a jövőre vonatkozó aggodalmainktól.”
Krisztus gyógyító ereje valóságos. Éveken át nem beszéltem az apukámmal. Megpróbáltam elfelejteni, amit tett. Könyörögtem Krisztus kegyelméért, hogy segítsen elengednem a haragomat. A Lélek segített megértenem, mit tegyek, és végül képes voltam megbocsátani neki. A kapcsolatunk, bár még lábadozófélben volt, új élettel telt meg.
A húsvét arra emlékeztet, hogy Jézus Krisztus által a remény le fogja győzni a kétségbeesést, az élet le fogja győzni a halált, a világosság pedig le fogja győzni a sötétséget. Ha úgy döntök, hogy követem Őt, akkor ez a döntés fogja alakítani az életemet – nem pedig valaki más döntése.
Egy bizonyos ponton mindannyian szembesülünk majd életeket megváltoztató pillanatokkal. Az evangélium szépsége az a tudat, hogy nem kell ezeknek a napoknak bizonyulniuk a legfontosabbnak. A legfontosabb nap már felvirradt, és minden egyes nap benne élhetünk.