Telve reménnyel és békességgel

Illusztrálta: Elia Sampò. Másolatok készítése tilos!

Miközben a 2025. áprilisi általános konferencián a The Tabernacle Choir elénekelte az It Is Well with My Soul [Rendben van a lelkem] című himnuszt, a Lélek elárasztotta a szívemet. Nem csupán a zene volt az – az ének mély áhítata és őszintesége olyan érzést váltott ki bennem, mintha a Szabadító színe előtt állnék. Könnybe lábadt a szemem a gyönyörű zenétől, mert emlékeztetett arra, hogy Jézus Krisztus és az Ő engesztelése által a küszködéseim ellenére is békességem lehet.

Amikor a himnuszokat játszom az úrvacsorai gyűlésen, gyakran érzem úgy, hogy a zene afféle ima, a Lélek meghívásának és az Istennel való társalgásnak az egyik módja. De amikor hallottam, milyen gyönyörűen énekli ezt a himnuszt a kórus, mélyebb kötődést éreztem ehhez az igazsághoz. Olyan volt, mintha a zene a Lélekkel társulva felemelte volna a lelkemet, és emlékeztetett volna a Szabadító kegyelmének a hatalmára az életemben.

„Mert lelkem gyönyörködik a szív énekében; igen, az igazlelkűek éneke imádság nekem, és áldással válaszoltatik meg a fejükön” (Tan és szövetségek 25:12).

Ez az ígéret valóságosnak érződik számomra. A zene által felajánlhatjuk a szívünket az Úrnak. Cserébe reménnyel és békességgel tölti el a lelkünket. Miközben a himnuszt hallgattam, emlékeztem rá, hogy bármilyen megpróbáltatással is szembesülünk – a magánéletünkben, a kapcsolatainkban vagy a hitbéli küzdelmeinkben –, Krisztus által békességünk lehet. Az ilyen pillanatokban valóban rendben van a lelkünk.

Ez az élmény elmélyítette a himnuszok iránti szeretetemet, és megmutatta, mekkora szerepet játszanak a lelki életünkben. Ezek nem csupán énekek, hanem imák, reményteljes üzenetek és annak a módjai, hogy meghívjuk a szívünkbe a Szabadító szeretetét. Hálás vagyok azért, hogy a zene ereje felemelhet és megerősíthet bennünket, különösen akkor, amikor a leginkább szükségünk van rá.