Poncius Pilátus – „Micsoda az igazság?”

Írta: Alison Wood

Egyházi folyóiratok

Krisztus követésének a fontos része napjainkban az, hogy megkérdezzük: Micsoda az igazság? és igyekezzünk megtalálni azt.

Poncius Pilátus egy olyan ember volt, aki sok kérdést tett fel.

A Szabadítótól azt kérdezte Pilátus:

„Te vagy-é a zsidók királya?” (Máté 27:11).

„Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?” (János 19:10).

Az ünnepre összegyűlt emberektől Pilátus azt kérdezte:

„Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?” (Máté 27:17).

„Mert mi rosszat cselekedett?” (Máté 27:23).

„A ti királyotokat feszítsem meg?” (János 19:15).

Az Újszövetségben való viszonylag kevés említése során Pilátus feljegyzett mondatai között sok a kérdés. Egy olyan ember képe rajzolódik ki, aki nehezen érti, miért akarják a zsidók keresztre feszíteni azt, akiben ő „nem [talál] semmi bűnt” (János 18:38). Miért engednék inkább szabadon Barabást, a tolvajt és gyilkost? És ez a vádlott, Jézus Krisztus, miért nem vonja vissza a szavait vagy legalább miért nem szól a saját védelmében?

Más szavakkal, Pilátus azt kérdezi a Szabadítótól: „Micsoda az igazság?” (János 18:38).

Pilátus döntése

Végül Pilátus úgy dönt, hogy az igazság nem számít annyit, mint a közhangulat. Amikor látja, hogy az érvek nem fognak az embereken, nem tesz fel több kérdést. „[M]egmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!” (Máté 27:24).

Úgy tűnik, Pilátus nem ért egyet a sokaságnak a Szabadítóról alkotott véleményével. Végső próbálkozásként, hogy megmutassa Jeruzsálem népének, hogy nem talál hibát Jézusban, Pilátus még egyszer eléjük viszi Őt. „Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!” (János 19:5).

Pilátus „Názáreti Jézus, a zsidók királya” címet íratta a keresztfára, és nem volt hajlandó megváltoztatni azt (János 19:19–22). Amikor az arimathiai József kikérte Jézus testét, Pilátus megengedte neki, hogy elvigye (lásd Márk 15:43–45).

Nem tudhatjuk, hogy pontosan mik voltak Pilátus indítékai, de úgy tűnik, hitt abban, hogy Jézus nem bűnöző. Tudta, hogy az irigység vezérelte azokat, akik eléje vitték Krisztust (lásd Máté 27:18). Azt sem tudjuk pontosan, hogy mit gondolt Isten Fiáról, de úgy tűnik, Pilátus tudta, hogy valamitől különleges.

Végül mégis eleget tesz a vádlók kérésének és megfeszítteti a Szabadítót.

Mi hogyan válaszolunk majd?

Nagyon sokat tanulhatunk Pilátus vívódásából. Krisztus követésének a fontos része napjainkban az, hogy megkérdezzük: Micsoda az igazság? és igyekezzünk megtalálni azt. Tanítványságunk mindennapi része, hogy megpróbáljuk meghallani az Ő Lelkét a világ harsány hangjai ellenében, amelyek a való világban és az online térben is körülvesznek minket.

Pilátus az igazságot keresi, de nem látja meg, amikor ott áll közvetlenül előtte: Jézus Krisztus, „az út, az igazság és az élet” (János 14:6; kiemelés hozzáadva). Azt mondja: „Ímhol az ember!”, ám mégsem érti, kicsoda Ő valójában.

Dieter F. Uchtdorf elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így tett bizonyságot: „A ti életetek és az én életem legfontosabb napja… az a nap, amikor megtanuljuk meglátni az Embert; amikor a valódi mivoltában látjuk Őt; amikor teljes szívünkkel és elménkkel részesülünk az Ő engesztelő hatalmában; amikor újult lelkesedéssel és erővel elkötelezzük magunkat az Ő követése mellett.”

Poncius Pilátus történetében két felhívást találunk a saját tanítványságunkra vonatkozóan: törekedjünk megismerni Jézus Krisztus isteni mivolta igazságát, és miután rálelünk a válaszra, soha ne hagyjuk el ezt az igazságot.

Amikor ismerjük Jézus Krisztust – amikor igazán látjuk Őt –, akkor „megismer[jük] az igazságot, és az igazság szabadokká tesz [minket]” (János 8:32).