Péter – Kijelölve az utat az újkori próféták számára

Jézus Krisztus feltámadásának a szemtanújaként Péter arra törekedett, hogy elültesse másokban a reményt, miközben bizonyságot tett a Szabadító engesztelő áldozatáról és a halál feletti győzelméről. Azt tanította, hogy az Atyaisten „nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a …feltámadása által” (1 Péter 1:3).

Napjainkban Russell M. Nelson elnök (1924–2025) szintén bizonyságot tett arról a reményről, mely Jézus Krisztusból fakad, valamint arról, hogy meg kell osztani ezt az üzenetet másokkal: „Isten minden gyermeke megérdemli annak lehetőségét, hogy hallja és elfogadja Jézus Krisztus gyógyító, megváltó üzenetét. A mostani és az örökkévaló boldogságunk szempontjából nincs ennél fontosabb üzenet. Egyetlen más üzenetet sem jár át jobban a remény.”

Jézus Krisztus üzenete másokkal való megosztásával kapcsolatban gondolj Péter látomására a négy sarkánál felkötött lepedőről, amely tele volt állatokkal, csúszómászókkal és madarakkal. Ebben a látomásban Péter azt a parancsot kapta, hogy ölje meg és egye meg az állatokat. Azonban ez utálatos volt Mózes törvénye szerint (lásd 3 Mózes 11). Péter azt mondta, hogy nem fogja megenni az állatokat, „közönségesnek” és „tisztátalannak” nevezve őket (lásd Apostolok cselekedetei 10:14). Az Úr azonban helyreigazította őt: „A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak” (Apostolok cselekedetei 10:15).

Miközben Péter a látomás jelentésén gondolkodott, három férfi érkezett hozzá. Cornelius, egy hithű nemzsidó küldte őket, akit egy angyal utasított, hogy hívassa magához Pétert (lásd Apostolok cselekedetei 10:3–7). Az előzőekhez hasonlóan, a Lélek azt mondta Péternek, hogy menjen el a férfiakkal minden kételkedés nélkül (lásd Apostolok cselekedetei 10:19–20).

Azzal azonban, hogy Péter belépett egy nemzsidó házába, a zsidó törvények szerint tisztátalanná vált (lásd Apostolok cselekedetei 10:28). Ám ezáltal engedelmeskedett a látomásának és a Léleknek. Azt jelezte ez, hogy Mózes törvénye Krisztus által betötetett, és hogy a megváltás nemcsak az izráeliták, hanem mindenki számára elérhető.

„Péter ezen élménye és a neki adott kinyilatkoztatás által az Úr módosította az egyház gyakorlatát, és kinyilatkoztatás által még teljesebb mértékben megértette tanítványaival a tant – tanította D. Todd Christofferson elnök, az Első Elnökség második tanácsosa. – Így az evangélium prédikálása az egész emberiségre kiterjedt.”

Hasonlóképpen, az utolsó napi próféták is sugalmazott és kinyilatkoztató változtatásokat vezettek be, hogy elvigyék az evangéliumot az egész világnak (lásd Máté 24:14; Tan és szövetségek 112:28). Így tett Thomas S. Monson elnök (1927–2018) is, aki 2012-ben felgyorsította a munkát azáltal, hogy lejjebb vitte a misszionáriusi szolgálat korhatárát. 2023-ban pedig Nelson elnök bejelentette a Prédikáljátok evangéliumomat! új, továbbgondolt változatát, amely jobb iránymutatással szolgál a misszionáriusi munkához.

További sugalmazott előrelépések közé tartozik, hogy 2019-től kezdődően a misszionáriusok a heti felkészülési napjukon beszélhetnek a családjukkal, illetve amikor 2020-ban Nelson elnök jóváhagyta, hogy az egyház minden misszionáriusa rendelkezzen okostelefonnal, segítve a digitális hittérítést a Covid19-járvány világméretű terjedése idején.

Péter tettei a kinyilatkoztatásra szólító látomása beteljesítésére nem maradtak ellenállás nélkül. Amikor a körülmetélés törvényét követő egyházi fivérek meghallották, hogy Péter belépett Cornelius házába, vitába szálltak vele. Péter azonban elmesélte nekik a látomást, és hogy a Szentlélek ugyanúgy szállt rá a nemzsidókra, ahogyan azon zsidókra is, akik befogadták Krisztust (lásd Apostolok cselekedetei 11:2–16).

„Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?” – szegezte nekik a kérdést (Apostolok cselekedetei 11:17).

Ahogyan Péter megőrizte az Isten előtti feddhetetlenségét, Joseph Smith próféta is ugyanezt tette, amikor külső ellenállással nézett szembe, miután beszélt másoknak az első látomásról. „Mert látomást láttam; tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja, és nem tudtam és nem is mertem megtagadni; legalábbis tudtam, hogy azzal megsérteném Istent, és kárhoztatás alá kerülnék” (Joseph Smith története 1:25).

Jakab, János és Péter apostollal ebben az adományozási korszakban visszaállíttatott a melkisédeki papság Joseph Smith prófétán keresztül (lásd Tan és szövetségek 27:12; 128:20). Ugyanezt az Isten Fiának rendje szerinti papságot ruházzák rá az érdemes férfi egyháztagokra, akik mindegyike közvetlenül Péterhez, végső soron pedig Jézus Krisztushoz vezeti vissza a papsági vonalát.

Ezenkívül Péter szavai hatással voltak a lélekvilágról szóló utolsó napi kinyilatkoztatásra is. 1918-ban az 1 Péter 3. és 4. fejezetének a tanulmányozása során Joseph F. Smith elnök (1838–1918) látomást kapott. Eltűnődött Péter azon leírt szavain, miszerint „Isten Fia prédikált a börtönben lévő lelkeknek” (Tan és szövetségek 138:28). Majd megnyíltak a szemei, és az értelme megelevenedett (lásd Tan és szövetségek 138:29).

Isten által kinyilatkoztatott Smith elnöknek, hogy amíg Krisztus teste három napig a sírboltban feküdt, Ő ellátogatott a lélekvilágba. Ott a Szabadító megszervezte az egyházát az igazlelkű halottak között. Ők pedig tovább folytatják a hittérítést másoknak a lélekvilágban. Így tehát az evangélium prédikáltatik a halottaknak (lásd Tan és szövetségek 138:30), lehetővé téve számukra, hogy elfogadják a Krisztus által felkínált szabadítást és felmagasztosítást. Ezt ma olyan egyháztagok teszik lehetővé, akik helyettesként részesülnek szertartásokban a halottakért az utolsó napi templomokban.

Péter tudatta velünk, hogy miért érhető el mindenki számára ez a nagyszerű munka: „[N]em személyválogató az Isten” (Apostolok cselekedetei 10:34). Kinyilatkozatta azt is, miért kell a holtaknak is hirdetni az evangéliumot: azért, „hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben” (1 Péter 4:6).

Az utolsó napi próféták is tanítanak a halottak megváltásáról és a mi utolsó napi szerepünkről ebben a munkában. „A papsági kulcsok felhatalmazást adnak nekünk arra, hogy az Ábrahámnak megígért összes áldást minden szövetségmegtartó férfire és nőre kiterjesszük. A templomi munka teszi elérhetővé ezeket a rendkívüli áldásokat Isten minden gyermeke számára, függetlenül attól, hogy hol vagy mikor éltek vagy élnek most” – mondta Nelson elnök.

Krisztus visszaállított egyházában Péterhez hasonlóan a próféták is folytatják a változtatások bevezetését az Úr irányítása szerint. Ehhez tartozik az is, amikor Nelson elnök a vonatkozó eljárásrendek megváltoztatásával lehetővé tette a fiatal nők és a fiatal férfiak számára, hogy tanúként szolgáljanak a templomi kereszteldében, valamint hogy nők és férfiak is szolgálhatnak tanúként a templomi pecsételő szertartásokban.

Ebbe a sorba illik az is, amikor 2018-ban Nelson elnök újra kihangsúlyozta az Úr által az Ő egyházának adott nevet: Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza. Vagy az, hogy 2020-tól kezdődően megszűnt az egyházközségi Fiatal Férfiak elnöksége, lehetővé téve, hogy a püspökök – akik az ároni papság hivatalához tartoznak – szorosabban együttműködjenek az ároni papsági hivatalokat viselő és azokban szolgáló fiatal férfiakkal.

Ezek mellett prófétai erőfeszítések gyorsították a további templomok építésének a munkáját, hogy Isten népe a fátyol mindkét oldalán egybegyűjtethessen. Világszerte templomok százai működnek, épülnek vagy állnak tervezés alatt.

Az adományozási korszakokon át, Pétertől Joseph Smithig és Dallin H. Oaks elnökig, Isten prófétái hittel építették az Ő királyságát, tettek tanúságot arról, hogy Jézus a Krisztus, és gyűjtötték egybe Isten minden gyermekét a fátyol mindkét oldalán. Ahogyan Péter tette az ősi időkben, napjaink prófétái és apostolai is követik Jézus Krisztust és kinyilatkoztatás által vezetik az Ő egyházát.