Mária készséges szíve – Hogyan lesz hit által lehetséges a lehetetlen. Liahóna, 2026. ápr.
Ismerték a Szabadítót
Mária készséges szíve – Hogyan lesz hit által lehetséges a lehetetlen
A legnagyobb csodák következhetnek be, amikor úgy döntünk, hogy a saját akaratunkat Isten akaratához igazítjuk.
Illusztrálta: Laura Serra. Másolatok készítése tilos!
Amikor Gábriel angyal elmondta Máriának, hogy ő lett kiválasztva Isten fiának a világra hozatalára, ezzel az erőteljes mondattal nyújtott neki bizonyosságot: „Mert az Istennél semmi sem lehetetlen” (Lukács 1:37). Azontúl, hogy hitre és bátorságra ösztönzött, ez a kijelentés egy olyan igazság is volt, amelyet Mária maga is megismerhetett, ha hajlandó volt rá.
Szerencsére Mária hajlandó volt elfogadni Isten hívását (lásd Lukács 1:38), noha nem rendelkezett minden válasszal. Hitének és alázatának köszönhetően pedig Isten szabadításterve – mely ekkor „teljes mértékben az ő tettein függött” – képes volt előrehaladni.
Mária akkor még nem tudta, hogy ez a szent felelősség olyan tapasztalatokat biztosít majd számára, amelyekben máskülönben nem lehetne része. Olyanokat, amelyeket kincsként fog őrizni a szívében (lásd Lukács 2:15–19, 41–51). Illetve olyanokat, amelyek fájdalmat okoznak majd neki (lásd Lukács 2:34–35). Azonban mindegyik közelebb fogja vinni őt Istenhez és ahhoz az isteni igazsághoz, amelyet fiatal nőként megismert, miszerint „Istennél semmi sem lehetetlen”.
Mert hajlandó volt
Mária hajlandósága arra, hogy elfogadja Isten akaratát, nem óvta meg őt a próbatételektől, a gyásztól és a csalódástól. Sőt, a Messiás édesanyjaként új kihívásokkal nézett szembe, köztük a Szabadító születésének az éjszakáján is. Jeffrey R. Holland elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította erről a pillanatról:
„Rögtön a gyermek után Mária a legfőbb szereplő, a fejedelmi királynő, az Anya – aki minden megindító pillanat e legfenségesebbike során ott áll a színpad közepén. És… – a szeretett férjét leszámítva – nagyon is egyedül volt.
Eltűnődtem, hogy ez a fiatal nő, aki maga is szinte gyermek volt és az első kisbabáját szülte, talán azt kívánta, hogy a vajúdásában mellette legyen az édesanyja vagy egy nagynénje vagy a nővére vagy egy barátnője. […]
Ám nem így volt megírva. Mindössze József járatlan közreműködésével ő maga segítette világra elsőszülött fiát, majd bebugyolálta abba a kevés ruhába, amelyeket magával hozott az útra, azután pedig talán egy kis köteg szalmára fektette.”
Mária próbatételei fiatal édesanyaként tovább folytatódtak, amikor Józseffel Egyiptomba kellett menekülniük a hazájukból, hogy megóvják Jézus életét. Azt is meg kellett tanulnia, mit jelent egy olyan isteni küldetéssel rendelkező Fiút nevelni, amely küldetésről úgy tűnt, hogy gyorsan érettebbé teszi a fiát, és amely sokat követelt felnőttként a fia idejéből (lásd Máté 12:46–50).
Édesanyjaként Máriának abban a kiváltságban volt része, hogy közel lehetett Jézushoz, és látta, ahogyan látszólag lehetetlen dolgokat tesz meg. Látta, ahogyan tanult embereket tanít a templomban, amikor még csak 12 éves volt (lásd Lukács 2:41–51; Joseph Smith-fordítás, Lukács 2:46). Tudta, hogy ha csodára van szükség, fordulhat Hozzá (lásd János 2:1–11). És ott állt mellette a keresztnél, amikor Ő lehetségessé tette a lehetetlent azáltal, hogy szenvedett az emberiség minden bűnéért, bánatáért és küszködéséért (lásd János 19:25–27).
Így nyertek hát új értelmet Gábriel angyal szavai, miszerint „Istennél semmi sem lehetetlen”. Isten nemcsak új életet hozhatott a világba, hanem életet hozhatott a világnak Jézus Krisztus engesztelő áldozata által.
Akaratunk átadása Istennek
Abban, ahogyan Mária készen állt Isten akaratának az elfogadására, ami lehetővé tette számára, hogy betöltse isteni lehetőségeit, visszhangzik Jézus saját hajlandósága arra, hogy elfogadja Atyja akaratát, ami lehetővé tette számára, hogy Szabadítóként betöltse isteni küldetését. Jézus alázatossága eredményeként látszólag lehetetlen dolgok történtek – köztük győzelme a halál felett a feltámadás által –, arra emlékeztetve minket, hogy ha el szeretnénk érni a bennünk rejlő lehetőségeket, és látni akarjuk, ahogyan a lehetetlen bekövetkezik az életünkben, akkor át kell adnunk az akaratunkat Istennek.
Ulisses Soares elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Bátor és készséges szív kell ahhoz, …hogy alávessük magunkat Istennek, és végül az Ő útjának az átvétele mellett döntsünk a sajátunk helyett. A tanítványságunk legfőbb próbatétele abban rejlik, hajlandóak vagyunk-e feladni és elveszíteni a régi önmagunkat és alárendelni a szívünket és a teljes lelkünket Istennek, hogy az Ő akarata a miénkké váljon.”
Akaratunk Istenéhez való igazítása nem mindig egyértelmű vagy könnyű, de ezt az átalakulást nem kell egyedül elvégeznünk. Amikor hitet gyakorlunk Jézus Krisztusban és az Ő engesztelésében, akkor elérjük az isteni lehetőségeinket, és azzá válhatunk, akivé Ő szeretné, hogy váljunk (lásd 2 Korinthusbeliek 5:17–19).
Russell M. Nelson elnök (1924–2025) így tett bizonyságot: „A Jézus Krisztusba vetett hit az ebben az életben a rendelkezésünkre álló legnagyobb hatalom. Minden lehetséges azoknak, akik hisznek [lásd Márk 9:23].”
Nelson elnök azt is tanította, hogy amikor „legfőbb vágy[unk] az, hogy engedj[ük] Istent uralkodni” az életünkben, akkor „oly sok ügy válik lényegtelenné”. A döntéseink kevésbé lesznek nehezek, jobban fogjuk kihasználni az időnket, és az összetört szívünk meggyógyulhat. Megígérte, hogy „amikor úgy döntötök, hogy engeditek, hogy Isten uralkodjon az életetekben, első kézből tapasztaljátok majd meg, miszerint Istenünk »a csodák Isten[e]« [Mormon 9:11]”.
Természetesen bátorságra van szükség engedni, hogy az Úr uralkodjon, ne pedig a saját képességeinkre támaszkodjunk (lásd Zsoltárok 118:8). Ez különösen akkor lehet igaz, amikor nem rendelkezünk minden válasszal, vagy amikor úgy hisszük, hogy van egy jobb ösvény az Istenénél. Ám mihelyt Őt választjuk, az életünk valójában könnyebbé válik. Mert amikor az akaratunk az Úr akaratához igazodik, akkor egyesülünk Ővele, és Ő megadja nekünk az Ő erejét, támogatását és hatalmát. Így egyre magabiztosabban haladhatunk előre, ahogyan Mária is tette, tudván, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.