A Heti FF-ből
Három érzelmi készség, melyet érdemes elsajátítani a missziód előtt
Tanuld meg és gyakorold ezeket az érzelmi technikákat, hogy a szolgálatod során önellátóbbá, hithűbbé és érzelmileg kiegyensúlyozottabbá válj.
Dél-Amerikában nagyon szeretjük a focit! Amikor a nemzeti csapatainknak sorsdöntő mérkőzése van, az egész ország megáll, hogy nézze. Azok az igen jellegzetes, idegesen felfokozott pillanatok akkor következnek be, amikor a csapatok döntetlenre állnak, és a büntetőrúgások döntik el, ki lesz a győztes.
Ilyenkor a játékosok is heves érzelmeket élnek át, de a sikerüket nem csupán a pályán mutatott pillanatnyi teljesítményük határozza meg – hanem a technikájuk is. A következetes gyakorlással kifejlesztett technika segít abban, hogy bízzanak a saját képességeikben, és nyomás alatt is teljesíteni tudjanak, bármennyire is izguljanak éppen.
Pszichológusi munkám során kiváltságomban áll olyan jelölteket értékelni, akik misszionáriusi munkára készülnek. A labdarúgókhoz hasonlóan a fiatal felnőttek is elsajátíthatnak bizonyos érzelmi technikákat, amelyek segítenek felülkerekedni azokon a kihívásokon, amelyekkel kétségtelenül szembesülni fognak a missziójuk során.
De ahogyan minden készség, úgy ezek az érzelmi technikák is időt és gyakorlást igényelnek. Ne várj a kifejlesztésükkel addig, amíg el nem jön az ideje, hogy elmenj a misszionáriusképző központba!
Én ezeket a technikákat „több-kevesebb szabályoknak” nevezem, és úgy hiszem, hogy ezek segíthetnek érzelmileg jobban felkészülni a missziódra.
1. technika: Több egészséges szokás, kevesebb ellenállás a változással szemben
A mentális betegségek valósak és sok embert érintenek, emiatt fontos, hogy ilyenkor szakemberekhez forduljunk útmutatásért és segítségért. Ugyankkor a misszionáriusokkal végzett munkám során azt is tapasztaltam, hogy az érzelmi megterhelést néha egyszerűen a körülmények vagy egészségtelen szokások idézik elő, például a túl sok képernyőidő, a rendszertelen alvás vagy a társadalmi elszigetelődés.
Amikor a fiatal nővérek és elderek ilyen szokásokkal érkeznek a missziójukra, gyakran nehezükre esik alkalmazkodni a misszionáriusi munkához, és olyan érzelmi kihívásokkal találják szembe magukat, amelyekre nem számítottak.
Ezt azonban megoldható azzal, hogy a misszió előtt egészséges szokásokat alakítunk ki, például edzünk, jól étkezünk, igazodunk a misszionáriusi alvásrendhez, valamint otthoni feladatokat vagy munkát vállalunk, hogy növeljük az állóképességünket. Készíthetsz egy mentálhigiénés elsősegélycsomagot is az idegtépő helyzetekre azáltal, hogy ellazulási gyakorlatokat tanulsz, tudatos jelenlétet gyakorolsz, kedvenc szentírásokat mondasz fel, vagy felemelő lelki zenét hallgatsz.
2. technika: Több hit és kapcsolat Istennel, kevesebb kétely
Az egyik kérdés, amelyet felteszek a leendő misszionáriusoknak, az, hogy milyen aggályaik vannak a missziós szolgálattal kapcsolatban. Gyakori dolog a felkészületlenségtől való félelem – attól, hogy nem tudnak eleget a tanról vagy arról, hogy mit tanítsanak. Ez a bizonytalanság gyakran kételyhez vezet, amitől bárki szorongana.
Erre a bizonytalanságra gyógyír a hit megerősítése azzal, hogy egyre szorosabb kapcsolatot alakítunk ki Jézus Krisztussal, valamint az Ő engesztelésének a mélyebb megértése. A parancsolatainak való engedelmesség, a szentírások napi szintű tanulmányozása, valamint az imádkozás és a böjtölés mind építik a Krisztusba vetett hitet (lásd Alma 17:2–3).
Ha hasonló aggodalmaid vannak, ne feledd, hogy amit a szentírásokban tanulmányozol, akkor szilárdul meg az elmédben, miközben megosztod a tanultakat. Megoszthatod a meglátásaidat a szüleiddel, a testvéreiddel és a barátaiddal.
3. technika: Több szeretet, kevesebb közömbösség
Ha közömbösek vagyunk mások érzései és szükségletei iránt, az meggátol minket abban, hogy jószívűséget érezzünk irántuk, hogy mélyebb szinten kapcsolatot teremtsünk velük, és hogy a Lélek vezessen minket, hogy tudhassuk, miként segítsünk nekik.
János apostol ezt mondta erről: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is” (1 János 4:20–21).
A mások iránti jószívűség, Krisztus tiszta szeretetének az ápolása fokozza az érzelmi jóllétünket és a körülöttünk lévőkét, lehetővé téve számunkra, hogy egészséges kapcsolatokat építsünk ki. Ha nem vagy biztos benne, hogyan alakíts ki mélyebb szeretetet mások iránt, akkor kezdd a kedvesség és szolgálat apró cselekedeteivel. Mosolyogj és dicsérj másokat, segíts a szükséget szenvedőknek, igyekezz odafigyelni ahelyett, hogy csak szóhoz akarj jutni, valamint légy megértő és együttérző azokkal, akik más véleményen vannak.
A mások iránti jószívűség fejlesztése azt is jelenti, hogy fejlesztjük a saját magunk iránti jószívűséget. Ha nehezen elviselhető érzelmi kihívásokkal küzdesz, kérj segítséget Mennyei Atyától, légy együttérző magaddal, és beszélj nyíltan a családoddal és az egyházi vezetőiddel az érzéseidről. Ők segíteni tudnak elérhető eszközökhöz, például képzett terapeutákhoz irányítani téged, hogy segítsenek jobban érezni magad.
A focistához hasonlóan te is kihívásokkal teli pillanatokkal fogsz szembesülni a missziód során. Azokban a pillanatokban azonban emlékezz rá, hogy „ha fel [vagy] készülve, akkor nem fog[sz] félni” (Tan és szövetségek 38:30).
Tanuld meg és gyakorold ezeket az érzelmi technikákat, és a szolgálatod során egyre önellátóbbá, hithűbbé és érzelmileg kiegyensúlyozottabbá válsz.