2025
Az Úr hazavezetett engem
2025 szeptember


Az Úr hazavezetett engem. Liahóna, 2025. szept.

Utolsó napi szentek történetei

Az Úr hazavezetett engem

Amikor követtem egy arra irányuló lelki késztetést, hogy hazatérjek Bolíviába, az Úr örök családi áldásokhoz vezetett el engem.

földgolyó fölött repülő repülő rajza

Illusztrálta: David Malan

Miközben a doktorimat csináltam és zenét tanítottam az Amerikai Egyesült Államokban, arra törekedtem, hogy az evangélium szerint éljek és érezzem Isten hatását az életemben. Távol voltam az otthonomtól, és időnként magányos voltam, de éreztem, amint az Ő szeretete és hangja utat mutat a döntéseimben.

Egy nap az az érzésem támadt, hogy vissza kell térnem a hazámba, Bolíviába. A visszatérés nem olyan döntés volt, amelyet könnyedén hoztam meg. Éppen minden nagyon jól ment. Miután azonban imádkoztam, erősen azt éreztem, hogy vissza kell térnem, mert valami fontos vár rám.

Hazatérésem után Bolívia egyik legjobb egyetemén elindult egy zenei alapképzés, ahol oktatói állást kaptam.

Az otthoni egyházközségemben hamarosan megismerkedtem egy fiatal nővel, akit addig még soha nem láttam. A szülei abban az időben tértek meg az egyházhoz, amikor jómagam évekkel korábban még éppen az Amerikai Egyesült Államokba készülődtem. Randevúzni kezdtünk, majd pedig összeházasodtunk, ami hatalmas áldás volt az életemben.

Két évvel ezelőtt a nagymamámnál rákot állapítottak meg. Mi ketten nagyon közel álltunk egymáshoz. Amikor fiatal voltam, azt mondta nekem: „Te mindig mellettem leszel, és tudom, hogy gondoskodni fogsz rólam.”

Mivel addigra hazatértem, így ott lehettem, amikor szüksége volt rám, és az utolsó hónapjai minden napját mellette tölthettem. Nem csatlakozott halála előtt az egyházhoz, de nagyon szerette a Liahóna folyóiratot, a Mormon könyvét és az általános konferenciát. „Mindent hiszek ebből” – mondta.

Később abban az áldásban volt részem, hogy a szüleimmel a Bolíviai Cochabamba templomban lehettem, amikor a nagymamámat a férjéhez pecsételték, aki még fiatalon halt meg. Nagymamám nem ment újra férjhez. Éreztem, hogy ott voltak velünk a templomban, boldogan és újra együtt. Gyönyörű volt látni, ahogy a szüleim ott állnak a pecsételőszobában, őket helyettesítve.

Mi nem tudjuk, hogyan fognak alakulni a dolgok az életünkben, de az Úr tudja, hogy hol kell lennünk. Azt is tudja, hogyan áldjon meg minket, és elvezet minket ahhoz, hogy az Ő helyében cselekedve megáldjunk másokat. Tudom, hogy amennyiben megbízunk az Ő bölcsességében és iránymutatásában, akkor Ő többet tud kihozni az életünkből, mint amire magunktól képesek lennénk.