Isten békességet adott nekem. Liahóna, 2025. szept.
Utolsó napi szentek történetei
Isten békességet adott nekem
A Mennyei Atyával élvezett kapcsolatom átsegített egy nagyon nehéz időszakon.
Amikor 2018-ban arra készültünk, hogy énekelni fogunk a Chilei Concepción templom felszentelési ülésén, az általam vezényelt fiatalfelnőtt-kórus minden tagjának ugyanaz volt a célja: elvégezni azt a zenei és lelki munkát, amely ahhoz szükséges, hogy a tőlünk telhető legjobb felajánlást nyújtsuk Istennek.
A kórus tagjaival, akik Chillán városának két cövekéből érkeztek, elköteleztem magam amellett, hogy olyan tiszta legyek, amilyen tiszta csak lehetek. Azt akartam, hogy az életem Krisztus világosságát tükrözze. Azt akartam, hogy az a felajánlás, amelyet Istennek teszünk az Ő szent házában, a lehető legtökéletesebb legyen. Tudtam, hogy ha megtesszük a saját részünket, akkor Mennyei Atya segíteni fog nekünk, és úgy énekelünk majd, ahogyan Ő szeretné, hogy énekeljünk.
A felszentelés során a hangunkkal és a szívünkkel énekeltünk. Szerintem angyalok énekeltek velünk. A kórus hangja tökéletes volt. Éreztük, hogy Isten kegyelme velünk van, és hogy Ő elégedett a felajánlásunkkal. Ez az érzés hosszú ideig velem maradt.
A templom felszentelése után azt éreztem, hogy a lelkem jól táplált, én pedig egységben vagyok Mennyei Atyával. Erősebb kapcsolatot éreztem Ővele, mint amilyet valaha is tapasztaltam. Ez a kapcsolat olyan erős volt, hogy lelki iránymutatást éreztem abban, hogy mit kérjek, amikor imádkozom (lásd 3 Nefi 19:24).
A templom felszentelésekor öthetes terhes voltam. Néhány hónappal később elvetéltem a kisbabámmal. Szörnyű időszak volt. Nagyon szomorú voltam, különösen akkor, amikor megtudtam, hogy talán nem is lehet több gyermekem.
Ez a nehéz tapasztalat azonban egy olyan időszakban történt, amikor a lelkileg legerősebbnek éreztem magam. Megértettem, hogy a templomban tett felajánlásunk felkészített erre a pillanatra. Az általam megtapasztalt lelki erő segített leküzdeni ezt a próbatételt, mert Mennyei Atya velem volt és békességet adott nekem.
Röviddel később Isten csodával áldott meg minket a férjemmel. Rendkívül örültünk, amikor a fiunk, Arturo, kapott egy hugicát, Danielát.
Nem tudtam volna kibírni a korábban történteket, ha nem élveztem volna ilyen szoros kapcsolatot Mennyei Atyával. Tudtam, hogy minden rendben lesz, és az Ő akarata szerint fog történni. Ahogy felidézem mindezt, az ma is örömmel és hálával tölti el a szívemet.