A templomi szertartások egyesítenek, egybekapcsolnak és egybepecsételnek. Liahóna, 2025. szept.
Történelmi nézőpontok az Úr házáról
A templomi szertartások egyesítenek, egybekapcsolnak és egybepecsételnek
A templomi munka utolsó napi története arról a lelkesedésről és sorról sorra érkező kinyilatkoztatásról tanúskodik, mely a halottakért végzett, helyettes általi kereszteléseket kíséri.
Illusztrálta: Dan Burr
Betsy King Duzette begyalogolt a Mississippi folyó fagyos vizébe. Ezután ezt az 58 éves connecticuti özvegy megtértet megkeresztelték a nagybátyáiért, az anyósáért és a férje mostohaapjáért.
Joseph Smith próféta csak nem sokkal ezelőtt, 1840 augusztusában tanította a szenteket a halottakért végzett keresztelés tanáról. Ők pedig annyira izgatottak voltak, hogy a folyóban végeztek kereszteléseket, mivel a Nauvoo templom ekkor még nem készült el. Nők is keresztelkedtek férfiakért, férfiak pedig nőkért. Hamarosan azonban az Úr kinyilatkoztatta Joseph Smithnek, hogy az elhunyt ősökért a kereszteléseket felszentelt templomokban kell végezni (lásd Tan és szövetségek 124:28–35). 1845-ben pedig Brigham Young bejelentette, hogy a nők nőkért, a férfiak pedig férfiakért keresztelkedjenek.
Betsy férje, Philemon Duzette, hat évvel korábban hunyt el. Betsy bátran állta a jéghideg vizet, hogy megkeresztelkedjen a férje és a saját elhunyt rokonaiért. Közéjük tartozott Philemon mostohaapja, Jesse Peas, aki 50 évvel korábban hunyt el, amikor Betsy még kislány volt. Elképzelhető, hogy személyesen nem is ismerték egymást, de Betsy ismerte a nevét, valamint a kapcsolatát Philemonnal és a férje édesanyjával, Martha Winggel, Marthát pedig már személyesen is ismerte.
Szinte azonnal azután keresztelkedett meg Jesse helyetteseként, hogy elhangzottak a halottakért végzett keresztelésről szóló kinyilatkoztatások. Philemon és Betsy egyik gyermeke is Jesse-ről kapta a nevét. Philemon vér szerinti, azonos nevű édesapja meghalt, amikor Betsy leendő férje még csecsemő volt; Jesse Peas aztán hároméves korától lett a mostohaapja és segített Marthának felnevelni őt.
A mostohaszülőség gyakori volt a XVIII. és XIX. századi Amerikában. A magas halálozási arány és a magas újraházasodási arány azt jelentette, hogy sokan éltek mostohaszülőkkel és mozaikcsaládokban. Így hát a Duzette-Peas család kötelékei kétszer is újjá lettek fonva: egyszer, amikor Philemon édesanyja feleségül ment Jesse Peashez, másodszor pedig a halottakért végzett keresztelések révén.
Vázlat az eredeti Nauvoo templom keresztelőmedencéjéről
Megváltani szeretteinket
A helyettes általi keresztelkedés oly módon hozta össze ezeket a halandó kapcsolatokat, hogy azok az örökkévalóságra kitartsanak. Amint azt Joseph Smith írta, a halottakért végzett keresztelkedés egy „összekötő kapocs”, amely összeköti az élőket a halottakkal, „mert nélkülük mi nem lehetünk tökéletessé; és ők sem lehetnek tökéletessé nélkülünk” (Tan és szövetségek 128:18).
Joseph Smith azt tanította, hogy ezen összekötő kapocs nélkül átok sújtaná majd a földet – valami olyasmi, ami céltalanul teremtett pusztasággá tenné a földet (lásd Tan és szövetségek 128:17–18). E zord kijelentéssel állt szemben Joseph dicsőséges kinyilatkoztatása arról a hatalomról, mely Isten minden gyermekét egybeköti az örökkévalóságra.
Amellett, hogy mennyire fontosak ezek a helyettes általi szertartások az elhunytaknak, Joseph azt is kihangsúlyozta, hogy azok az élőknek is a javukra válnak: „És most, igen szeretett testvéreim, hadd biztosítsalak titeket arról, hogy ezek a tantételek a halottakkal és az élőkkel kapcsolatban nem vehetők könnyedén, ami a szabadításunkat illeti” (Tan és szövetségek 128:15).
Joseph Smith számára ezek a kinyilatkoztatások mélyen személyesek voltak. Legidősebb bátyja, Alvin, 1823-ban halt meg, Joseph pedig egész életében együtt élt ezzel a veszteséggel. Egy 1836-os kinyilatkoztatásban Joseph látomásban látta „Isten celesztiális királyságát, valamint annak dicsőségét”, továbbá „a… kapu mindent meghaladó szépségét” és a „királyság gyönyörű utcáit”. A celesztiális királyságról szóló nagyszabású látomás közepén olyan családtagokat is látott, akiket ismert és szeretett, köztük a bátyját, Alvint. Elcsodálkozott azon, hogyan lehet Alvin – aki soha nem keresztelkedett meg – „örököse… Isten celesztiális királyságának”. (Lásd Tan és szövetségek 137:1–7.)
A világ megalapítása előtt
Az élő és az elhunyt családtagok közötti kapcsolat az emberek szabadításának a fenséges kiterjedéséről tanúskodik, mert azok is számon vannak tartva, „akik az evangélium ismerete nélkül halnak meg” (Tan és szövetségek 128:5), és megváltásuk ösvénye már a földre jövetelük előtt elő lett készítve. Mi több, a halottakért végzett keresztelkedés is már „a világ megalapítása előtt” elő lett készítve a szabadításunkra (Tan és szövetségek 128:8). A halottakért végzett keresztelésre vonatkozó kinyilatkoztatásokat későbbi kinyilatkoztatások követték a pecsételő szertartásokról. A gyermekek szülőkhöz pecsételése egy mindent betetőző szertartássá vált, amely összekötő kapcsot képez mindenki között, aki valaha is élt (lásd Tan és szövetségek 138:47–48).
Egy, a 2018. áprilisi általános konferencián elhangzott gyönyörű beszédben Dale G. Renlund elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így jellemezte az e pecsételő kapcsolatok hordozta hatalmat:
„Isten a maga végtelen hatalmával eggyé pecsételi és meggyógyítja az egyéneket és a családokat a tragédiák, veszteségek és nehézségek ellenére is. […]
Engesztelő áldozata révén Jézus Krisztus mindenki számára felkínálja ezeket az áldásokat, a holtak és az élők számára egyaránt.”
Amint Betsy King Duzette is hitt és bízott, amikor a mostohaapósáért belegázolt a Mississippi folyóba, mi is – mindannyian – egybekapcsoltathatunk, egybepecsételtethetünk, összeköttethetünk és egybeforrasztathatunk az örökkévalóságra.