Szövetséges tanítványság általi öröm

2023-ban egy nap Altanszüh Ujanga éppen az észak-mongóliai Darhan városában dolgozott, amikor a mongóliai misszióelnök betoppant a munkahelyére. Saját elmondása szerint:

„Ahogy megláttam, felötlött bennem, milyen ragyogóan fényes az arca. Nagyon kedves és vicces volt mindenkivel, én pedig melegséget éreztem. Mielőtt elment, feltettem neki néhány kérdést. Pár nappal később ismét bejött a munkahelyemre, és megkérdezte, szeretnék-e ellátogatni istentiszteletre. Úgy gondoltam, hasznos lehet. Aggódtam a gyermekeim jövője miatt, hiszen úgy tűnt, hogy a társadalom feszültséggel és sötétséggel teli. Azt szerettem volna, ha a gyermekeim olyanok lennének, mint ez a férfi, világossággal az arcukon, örömöt árasztva a körülöttük lévőkre.

Egy nap aztán a misszionáriusok a tized törvényéről tanítottak. A gyermekeim izgatottan kiáltottak fel: »Tizedet kell fizetnünk, Anya!« Abban a pillanatban láttam a gyermekeim hitét. Mielőtt csatlakoztam az egyházhoz, hallottam Russell M. Nelson elnök beszédét az általános konferencián. Új templomokat jelentett be szerte a világon, és azt mondta, hogy új templom fog épülni a mongóliai Ulánbátorban. Nagyon örültem, és potyogtak a könnyeim, bár nem értettem, miért. Ez az öröm ráébresztett, hogy növekszik a hitem és a bizonyságom.”

Sok millió más emberhez hasonlóan Ujanga is része Izráel egybegyűjtésének, felkészülésként Jézus Krisztus második eljövetelére. Megkezdte útját a szövetség ösvényén, és Krisztus tanítványává vált. Mit jelent Krisztus tanítványának lenni? Tetszik nekem a tanítvány szó japán változata: desi, melyben a de azt jelenti: öcs, míg a si azt, hogy gyermek.

Jézus Krisztus kijelentette: „kezdetben az Atyával voltam, és én vagyok az Elsőszülött”. Amiatt, aki Ő, valamint amiatt, amit tett, mi Neki hódolunk, Őt tiszteljük, Neki adunk dicsőséget, és Őt követjük. Krisztus megváltott minket, mi pedig örökké hálásak vagyunk az Ő végtelen és engesztelő áldozatáért.

Van egy Mennyei Atyánk, aki a gyermekeiként szeret bennünket. Az irántunk táplált szeretete tökéletes. Jézus Krisztus és az Ő küldetése Isten irántunk tanúsított szeretetét szemlélteti. Ahogyan azt János is megírta: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Azon törekvésünk során, hogy megértsük, amit nem tudunk, időnként talán az ismerős halandó tapasztalatainkra, vagyis az általunk ismert dolgokra hagyatkozunk. Például saját szülői és halandó családi kapcsolataink révén megtudhatunk valamennyit az Atyaistenről. Azonban vigyáznunk kell, nehogy túl messzemenően alkalmazzuk ezeket a hasonlatokat, amikor megpróbáljuk megérteni Mennyei Atyánkat. Az Atyaisten jellemvonásai túlmutatnak a bukott ember valamennyi kevésbé tökéletes jellemvonásán. Az Atyaisten a tökéletes Atya. Tökéletesen szeretetteljes, kedves, türelmes, megértő és tökéletesen dicsőséges. Tökéletesen bízhatunk Őbenne. Krisztus szeretete az Atyaisten szeretetét tükrözi, és ennek a szeretetnek a megjelenítése.

Jézus Krisztus egyszerre példa és eszköz is. Krisztusban jobban megérthetjük az Atya és az Ő terve tökéletes jellemvonásait. Krisztus révén pedig megkapjuk a képessé tévő hatalmat a természetes férfi és nő hajlamainak a legyőzésére, hogy hasonlóbbá válhassunk az Atyához.

Akárcsak Mennyei Atyánk, Jézus Krisztus is tökéletesen irgalmas és igazságos. Az igazságosság és az irgalom ezen isteni jellemvonásai nem állnak ellentétben. Kiegészítik egymást. Az igazságosság és az irgalom is Isten gyermekei iránti, tökéletes szeretetét szemlélteti. Bízhatunk az Atyaistenben és Jézus Krisztusban, mert Ők mindannyiunkkal igazságosak és méltányosak.

Az Atyaisten és az Ő Fia, Jézus Krisztus, tökéletes összhangban vannak a céljaik és szeretetük terén. Mivel Isten és Jézus Krisztus szeretnek minket, igaz tanítványokként lehetőséget és kiváltságot kapunk arra, hogy szövetségeket kössünk Velük. Azáltal, hogy így teszünk, kiszélesedik a Krisztussal való kapcsolatunk: „És most, a szövetség miatt, melyet kötöttetek, Krisztus gyermekeinek fognak nevezni benneteket, az ő fiainak és leányainak; mert íme, ezen a napon nemzett benneteket lelkileg; mert azt mondjátok, hogy szívetek megváltozott a nevébe vetett hit által, mert tőle születtetek, és fiaivá és leányaivá lettetek.”

Amikor tanítványokként szent szövetségeket kötünk és tartunk meg, lelki hatalommal áldatunk meg. Különleges kapcsolat köt bennünket össze Krisztussal és az Atyaistennel, és olyan mértékben tapasztalhatjuk meg az Ő szeretetüket és örömüket, mely azok számára van fenntartva, akik szövetségeket kötöttek és megtartják azokat. Igazlelkű vágyainkon és tetteinken múlik, hogy képesek vagyunk-e érzékelni Isten szeretetét annak teljességében, illetve megmaradni az Ő szeretetében.

János 15. fejezetének a 9. versében azt olvassuk: „A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket”. Ezután pedig felhívást kapunk: „maradjatok meg ebben az én szeretetemben”.

A következő versből pedig megtudjuk, miként maradhatunk meg az Ő szeretetében: „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében”.

A 11. versben aztán meglátjuk, mi a célja a parancsolatok betartásának: „Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.”

Igaz szövetséges tanítványság által elkezdhetjük jobban megérteni Isten természetét, illetve azt az örömöt, amelyet Ő szeretne, hogy minden gyermeke megtapasztaljon. Olyan tantételeket is elkezdhetünk megérteni, amelyek elsőre zavarosnak tűnhetnek. Például hogyan lehet Istennél az öröm teljessége, amikor a gyermekei közül némelyek oly sokat szenvednek? A válasz Isten tökéletes látásmódjában és az Ő tökéletes tervében rejlik. Ő lát minket a kezdettől a lehetséges dicsőséges jövőnkig. Fián, Jézus Krisztuson keresztül módot biztosított mindannyiunk számára – az Ő gyermekei számára –, hogy legyőzzük halandóságunk fájdalmait, szenvedését, bűneit, bűntudatát és magányát. Isten biztosította számunkra az utat és a döntést.

Mindazok példája, akik megtapasztalták a tanítványság általi örömöt, segíthet nekünk jobban megérteni ezt az elgondolást. Talán hallottátok már a mondást, miszerint csak annyira vagyunk boldogok, mint a legboldogtalanabb gyermekünk. Tapasztaltam, hogy ennek nem muszáj így lennie. A 94 éves édesanyámnak több mint 200 élő leszármazottja van. Bármely adott pillanatban a 200-ból legalább az egyik boldogtalan lesz. Ha e kijelentés igaz lenne, édesanyám a boldogtalanság állandó állapotában volna, ami persze nem igaz. Akik ismerik őt, tudják, milyen víg kedélyű.

Most egy másik élményről szeretnék mesélni. 2019 januárjában a feleségemet, Debbie-t és engem behívtak Nelson elnök irodájába. A székét a miénkhez közel helyezte el, így leülve szinte összeért a térdünk. Miután Nelson elnök átadta a jelenlegi elhívásunkat, Debbie-hez fordult, és őrá összpontosított. Kedves, szeretetteljes, gyengéd és örömteli volt, akárcsak a tökéletes apa vagy nagyapa. Megfogta Debbie kezét, megpaskolta, és biztosította őt arról, hogy minden rendben lesz, és hogy a családunk áldott lesz. Abban a pillanatban úgy tűnt, mi vagyunk a legfontosabb emberek a számára, és a világon minden idejét ránk szánja. Azon a péntek délutánon a nyugalom, a szeretet és az öröm érzésével hagytuk el az irodáját.

Hétfőn aztán láttuk a hírt. Ugyanazon a napon, amelyet Nelson elnök velünk töltött, az egyik lánya rákban elhunyt. Teljesen ledöbbentünk. A szívünk túlcsordult, miközben vele és a családjával gyászoltunk. A szívünk ugyanakkor hálával is eltelt azért, hogy krisztusi figyelmet fordított ránk, miközben a szenvedő lányát siratta.

Ezen az élményen elmélkedve felmerült bennünk a kérdés: Hogyan lehet olyan kedves, szeretetteljes, sőt még örömteli is egy ilyen nehéz időszakban? A válasz az, hogy azért, mert ő tudja. Tudja, hogy Krisztus győzedelmeskedett. Tudja, hogy újra együtt lesz majd a lányával, és vele fogja tölteni az örökkévalóságot. Az öröm és az örökkévaló látásmód abból ered, hogy szövetségek megkötése és megtartása, valamint krisztusi tanítványság által a Szabadítóhoz kapcsolódunk.

Nelson elnök ezt tanította: „Miközben ‏a Szabadító egy olyan békességet kínál, »mely minden értelmet felül halad« [Filippibeliek 4:7], az öröm egy olyan átfogó és erőteljes mélységét is biztosítja, mely meghazudtol minden emberi logikát és halandó értelmet. Például lehetetlennek tűnik örömöt érezni akkor, amikor a gyermekünk gyógyíthatatlan betegségben szenved, amikor elveszítjük az állásunkat, vagy amikor a házastársunk elárul bennünket. A Szabadító mégis ezt az örömöt kínálja nekünk.”

Miközben szövetségeket kötünk és tartunk meg, természetes módon kifelé fordulunk, és vágyunk rá, hogy segítsünk másoknak érezni azon öröm és szeretet mértékét, amelyet a szövetséges kapcsolatainkban érzünk. Részesei lehetünk a legnagyobb ügynek ma a földön: Izráel egybegyűjtésének. Segíthetünk Isten gyermekeit Krisztushoz vinni. Jákób próféta tanítását idézve: „És áldottak vagytok; mert mivel szorgalmasak voltatok, velem munkálkodván a szőlőskertemben, és betartottátok parancsolataimat, és ismét elhoztátok nekem a természetes gyümölcsöt…, örömötök lesz velem, szőlőskertem gyümölcse miatt.”.

Amikor elkötelezzük magunkat amellett, hogy szövetséges tanítványokként cselekszünk – bármilyen mértékű is legyen a képességünk –, akkor gazdagodik az Atyával és a Fiúval való kapcsolatunk, fokozódik az örömünk, és kitágul az örökkévaló látószögünk. Ezután hatalommal ruháztatunk fel, és olyan mértékben érezhetünk örömöt, amely Isten igaz szövetséges tanítványai számára van fenntartva. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.