Hit: A bizalom és hűség köteléke
Szárba szökken a hit, amikor bízunk Jézus Krisztusban, és virágba borul, amint őszinték és hűek vagyunk Hozzá.
Tizenhét éves koromban megegyeztem José Luis barátommal, hogy megtanítom úszni. Így aztán egyik reggel időt szenteltünk a gyakorlásra. Az úszásoktatás végeztével éppen szálltam ki a medencéből, amikor meghallottam a barátom segélykiáltását. A medence mélyebb végén fuldoklott.
Belevetettem magam a vízbe, s miközben felé úsztam, segítségért imádkoztam. Amikor megragadtam a kezét, hogy a felszínre húzzam, kétségbeesett barátom felmászott a hátamra, és szorosan a nyakamba kapaszkodott. Most már mindketten fuldokoltunk. Ahogy csak tőlem telt, igyekeztem a felszínre evickélni, közben pedig minden erőmmel isteni csodáért imádkoztam. Aztán lassan, de biztosan megnyilvánult Isten hatalma, amint éreztem, hogy egy kéz a medence sekély, biztonságos része felé terel minket.
Ez az élmény megerősített egy mélyreható leckét Nelson elnöktől: „Amikor ugyanolyan erővel nyújtjátok kezeteket felfelé az Úr hatalmáért az életetekben, mint ahogyan a fuldokló nyújtózik és kapkod levegő után, akkor tiétek lesz a Jézus Krisztustól származó hatalom.”
Drága gyermekek és fiatalok! Ma a Jézus Krisztusba vetett hit alapvető tantételéről szeretnék hozzátok szólni.
A hit Krisztusban azt jelenti, hogy bízunk Őbenne
Mit jelent Krisztusban való hittel rendelkezni? Vajon azt jelenti, hogy hiszünk Őbenne, vagyis bizonyságunk van az Ő valódiságáról? Kiindulásnak nem rossz, de azért ennél többről van szó. Előfordult már veletek, hogy a hitre bizalomként tekintettetek? Gondoljatok arra az emberre, akiben a leginkább megbíztok – talán egy családtagra vagy barátra. Miért bíztok benne? Valószínűleg azért, mert megtapasztaltátok az ő állandó szeretetét és segítségét.
Amikor hiszünk Krisztusban, felismerjük az Ő áldásait, és bizalmi kapcsolatot alakítunk ki Vele.
Hogyan erősíthetitek a Krisztusba vetett bizalmatokat?
Nemrégiben egy fiataloknak szóló áhítaton arra kértek titeket, hogy gondolkodjatok el az életetek egy olyan időszakán, amikor eljutott hozzátok a mennyei világosság egy sugara. Érdemes ezt kipróbálni!
Kezdjétek azzal, hogy elgondolkodtok Krisztusról és arról a boldogságról, amelyet az Ő engesztelése és evangéliuma hoz az életetekbe. Jegyezzétek fel továbbá azokat a „lelkileg meghatározó emlékeket”, amelyekben Isten ott volt, hogy segítsen nektek, a szeretteiteknek és a szentírásokban előforduló embereknek. No mármost, ezek a bizonyságok addig nem hoznak hatalmat az életetekbe, amíg a Lélek rá nem írja őket „szív[etek] hústábláira”. Gondoljátok tehát át és jegyezzétek fel, mi mindent mozgatott meg Isten azért, hogy ezek a csodák épp a megfelelő időben érkezzenek.
Ezt követően használjátok ezt a gyakorlatot arra, hogy közelebb kerüljetek Istenhez. Úgy imádkozzatok Mennyei Atyátokhoz, mintha az lenne az első alkalom. Fejezzétek ki a szereteteteket és hálátokat az áldásaiért. Még azt is kérdezzétek meg Tőle, mit érez irántatok és afelől, amilyen irányban az életetek halad.
Ha őszinték és alázatosak vagytok, hallani fogjátok az Ő válaszát, valamint személyes és tartós kapcsolatra tesztek szert Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal. És ez még nem minden, a vallási szokásaitok is jelentőségteljessé fognak válni! Példának okáért várakozással tekintetek majd az imáitokra, a személyes tanulmányozásotokra és a templomi hódolatra, mintegy lehetőségekként arra, hogy megismerjétek Őket és Velük legyetek.
A hűség gyarapítja a hitet
Figyeljétek meg, hogy szárba szökken a hit, amikor bízunk Jézus Krisztusban, és virágba borul, amikor őszinték és hűek vagyunk Hozzá. Ha igaz kapcsolatot szeretnétek Krisztussal, mutassátok meg ezt Neki úgy, hogy őszintén és hűségesen megköttök és tiszteletben tartotok szövetségeket. A Jézus Krisztussal kötött szövetségek reményt építenek. A szövetségek tiszteletben tartása is gyarapítja a hitet.
Hadd mondjak el egy személyes példát: Gyermekkoromban egy nap azt láttam, hogy édesanyám egymagában sír. Amikor megkérdeztem tőle, miért, lágy hangon így szólt: „Kérlek, légy jó fiú.” Még ha tudtam is, hogy édesanyám nem miattam bánatos, és mert mindenkinél jobban szerettem őt és bíztam benne, meg akartam könnyíteni az életét. Így hát könnyes szemmel és minden ünnepélyességgel, ami csak kitelik egy kilencévestől, aznap megígértem neki, hogy mindig igyekezni fogok a legjobb fiú lenni és büszkévé tenni őt.
El tudjátok képzelni, milyen erővel hatott rám ez az ígéret akkor – és mind a mai napig?
Ez a neki tett ígéret mutatja az utat az életemben. Mielőtt döntéseket hoznék, átgondolom, vajon a tetteim a kedvére lennének-e. Az ebből az ígéretből adódó kötelezettség és az édesanyámmal való kapcsolat jelentette viselkedésem horgonyát egész életemben.
Évekkel később, amikor jobban megismertem Jézus Krisztust, már tudtam, hogyan alapozzam meg az Őbelé vetett hitemet. Szövetségeket kötöttem az Úrral, és amint igyekeztem tiszteletben tartani azokat, Ő megbocsátotta a bűneimet, utat mutatott az életemben, és bensőm legmélyéig „eltöltött szeretetével”. Krisztus mély szeretetet, tiszteletet és hűséget ültetett belém maga iránt.
Értitek, miért alapszik a hit a cselekvés tantételén, és hogy „hit nélkül [miért] lehetetlen Istennek tetszeni”?
Ahogy megpróbáltok Neki tetsző módon cselekedni, azt fogjátok mondani, amit József mondott Egyiptomban, amikor Pótifár felesége megkísértette: „[H]ogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és [hogyan] vétkezném az Isten ellen?” Amikor pedig ellenállással szembesültök, azt mondjátok majd, amit az ifjú Joseph próféta: „…tudtam ezt, és tudtam, hogy Isten is tudja, és nem tudtam… megtagadni; legalábbis tudtam, hogy azzal megsérteném Istent”.
A Jézus Krisztusba vetett hit tehát egy bizalmi kötelék, amelyet a hűség és a szeretet kovácsol össze. Más szavakkal: hálával Isten irgalmas szeretetéért (ami a heszed), az Ő parancsolatainak a betartása által mutatjuk ki hűséges szeretetünket (ami az emuná).
Krisztus ezt ígéri: „A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, …azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” Ha elkötelezitek magatokat, hogy hűségesek lesztek Hozzá, akkor Ő ki fogja nyilvánítani az irántatok való szeretetét.
Hit a viszontagságok idején
De hogyan reagáljunk olyan kedvezőtlen helyzetekre, amelyekben az Ő csodáira van szükség? Bár a kihívások elkerülhetetlenek és olykor ijesztőek, egyszerűen csak rendíthetetlenül haladjatok Őfelé, éppen úgy, ahogy a 2025-ös FSY-konferencia mottója kéri: „Minden gondolatban reám tekintsetek; ne kételkedjetek, ne féljetek!”
Hogyan haladhattok rendíthetetlenül Őfelé?
Képzeljétek el, hogy felfedezők vagytok egy feltérképezetlen területen. Az előttetek álló akadályok leküzdéséhez szükségetek van egy fényforrásra. Az Isten iránti hűségetek és a Vele való állandó együttműködés táplálja a lámpásotokat. Amikor tehát sötét és veszélyes helyzetekben találjátok magatokat, ahelyett, hogy vakon járnátok, meggyújtjátok a Krisztusba vetett hit olajával teli lámpásotokat, hogy reménysugarak vetüljenek a bizonytalan ösvényre. A múltbéli tapasztalataitoknak köszönhetően fokozottan reménykedtek abban, hogy az Úr támogatni fog az utazásotok során.
Milyen messzire juthattok a Krisztusba vetett hittel és reménnyel?
Emlékeztek a medencés történetemre? Abban a kétségbeejtő pillanatban a csoda megadatott, ahogy arra számítottam; Isten azonban nem kezeskedik érte, hogy mindig úgy lesz, ahogy mi akarjuk. Hitünk középpontjában Krisztusnak és az Ő áldásaiban való reménységünknek kell állnia, elfogadva, hogy Ő dönt ezekről az áldásokról. Számítsunk csodákra, de engedjük, hogy „Isten uralkodjon az életü[n]kben”!
Isten ígéretei az Ő hithű népének
Fiatal barátaim, nagyon szeretünk titeket és bízunk bennetek! Isten családjához tartoztok, és a szövetség gyermekei vagytok. Higgyetek és bízzatok Jézus Krisztusban! Ő képessé fog tenni benneteket arra, hogy igazán az Ő tanítványaivá váljatok.
Arra kérlek benneteket, hogy még ma kezdjétek el ápolni a kapcsolatotokat Jézus Krisztussal. Kötelezzétek el magatokat, hogy soha nem hagyjátok el Őt!
Krisztus iránti hűségetek, szeretetetek, a Benne való bizalmatok az Ő mintájára formálja majd jellemeteket és azonosságtudatotokat. Magabiztosságra és erőre tesztek szert, hogy visszaverjétek Sátán támadásait. Amikor pedig hibáztok, az Ő bocsánatára áhítoztok majd. Végül pedig fényes jövőt reméltek. Rátok bízza az Ő hatalmát, hogy bármit véghez vigyetek, amit elvár tőletek; még azt is, hogy visszatérjetek az Ő színe elé.
Tanúságomat teszem nektek arról az örömről, amely a „megváltó szeretet éneké[nek]” énekléséből fakad, és abból, ahogy „szeretetének karjai örökkévalóan átölelnek”. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.