„Közeledjetek hozzám”

Szeretett fivéreim és nővéreim! Örömömre szolgál veletek lenni Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának ezen az általános konferenciáján. Ez az Ő egyháza. Az Ő nevében gyűltünk össze épületekben és otthonokban világszerte.

Magunkra vesszük az Ő nevét, amikor szövetség által belépünk az Ő királyságába. Ő Isten feltámadt és megdicsőült Fia. Mi halandók vagyunk, kitéve a bűnnek és a halálnak. Mégis, mindegyikünk iránt való szeretetében, a Szabadító hív minket, hogy kerüljünk közelebb Őhozzá.

Így szól hozzánk intézett hívása: „Közeledjetek hozzám, és én közeledni fogok hozzátok; keressetek engem szorgalmasan, és meg fogtok találni; kérjetek, és adatik nektek; kopogtassatok, és megnyittatik nektek.”

Vannak időszakok, amikor közel érezzük magunkat a Szabadító Jézus Krisztushoz. Mégis, halandó megpróbáltatásaink során olykor némi távolságot tapasztalunk Közte és köztünk, és bizonyosságra vágyunk azt illetően, hogy Ő tudja, mi van a szívünkben, és hogy egyenként szeret minket.

A Szabadító hívása önmagában is utat jelent ahhoz, hogy szert tegyünk erre a bizonyosságra. Közeledjetek Hozzá azáltal, hogy mindig emlékeztek Őrá. Keressétek Őt szorgalmasan szentírás-tanulmányozás által. Szívból jövő imán keresztül kérjétek Mennyei Atyától, hogy közelebb érezhessétek magatokat az Ő Szeretett Fiához.

Van egy egyszerű módja annak, miként gondoljunk erre. Ez az, amit tennétek, ha számotokra kedves barátoktól kellene elválnotok egy időre. Megtalálnátok a módját, hogy tartsátok velük a kapcsolatot, nagy becsben tartanátok a tőlük kapott üzeneteket, és minden tőletek telhetőt megtennétek, hogy segítsetek nekik.

Minél többször, minél hosszabban kerülne erre sor, annál erősebbé válna a szeretetteli kötelék, és éreznétek, amint egyre közelebb kerültök hozzájuk. Ha sok idő telne el a becsben tartott kapcsolattartás és egymásnak való segítségnyújtás lehetősége nélkül, akkor a kötelék meggyengülne.

Jézus Krisztus mindegyikünket szeret. Felkínálja a lehetőséget, hogy közelebb kerüljünk Őhozzá. Ti szinte ugyanazt fogjátok tenni, mint egy szerető baráttal: Jézus Krisztus nevében a Mennyei Atyához intézett imán keresztül tartjátok a kapcsolatot, odafigyeltek a Szentlélektől érkező becses útmutatásra, és szívesen szolgáltok másokat a Szabadítóért. Hamarosan érezni fogjátok az abból adódó áldást, hogy közelebb kerültök Őhozzá.

A parancsolatoknak való engedelmesség egyszerű cselekedetei által már fiatalon megtapasztaltam az abból származó örömöt, hogy közeledtem a Szabadítóhoz és Ő is közeledett hozzám. Fiatalkoromban este volt az úrvacsorai gyűlés. Még mindig emlékszem egy bizonyos estére, több mint 75 évvel ezelőttről, amikor odakint sötét és hideg volt. Emlékszem a világosság és melegség érzésére, amint felismertem, hogy betartottam a parancsolatot, miszerint gyűljünk egybe a szentekkel, és vegyünk az úrvacsorából, szövetséget kötve Mennyei Atyánkkal, hogy mindig emlékezünk az Ő Fiára és betartjuk a parancsolatait.

Az aznap esti gyűlés végén elénekeltük a Maradj velem, az est leszállt című himnuszt, melyben ezek az emlékezetes szavak szerepelnek: „Ó, Jézus, maradj énvelem ezen az éjjelen!”

E szavak hatására már kisfiúként is elsöprő erővel hatott rám a Lélek. Azon az estén a Szentlélek nyugalmán keresztül éreztem a Szabadító szeretetét és közelségét.

Évekkel később újra fel szerettem volna éleszteni a Szabadító szeretetének és az Úrhoz való közelségnek ugyanazt az érzését, amelyet fiatalkoromban tapasztaltam azon az úrvacsorai gyűlésen. Így hát egy másik egyszerű parancsolatot is betartottam: kutattam a szentírásokat.

Lukács könyvében olvastam a Szabadító keresztre feszítése és temetése utáni harmadik napról, amikor is az Iránta való szeretetből hithű szolgái eljöttek, hogy megkenjék a testét. Amikor odaértek, látták, hogy a kő el lett gördítve a sírbolt bejárata elől, és nincs ott az Ő teste.

A közelben álló két angyal eképpen kérdezte őket rémületük okáról:

„Mit keresitek a holtak között az élőt?

Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.”

Aznap este alkonyatkor két tanítvány Jeruzsálemből az Emmauszba vezető úton haladt, amikor a feltámadt Úr megjelent nekik és velük tartott.

Lukács könyve lehetővé teszi számunkra, hogy csatlakozzunk hozzájuk azon az estén:

„És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?

Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?”

Elmondták neki, hogy szomorúak, mert meghalt Jézus, akiről bizton hitték, hogy Izráel Megváltója lesz.

A feltámadt Úr hangját minden bizonnyal áthatotta a szeretet, amikor e két bánatos, gyászoló tanítványhoz szólt.

Miközben folytattam az olvasást, e szavak megmelengették a szívemet, éppen úgy, mint amikor kisfiú voltam:

„Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.”

Aznap éjjel a Szabadító elfogadta a meghívást, hogy betérjen tanítványai házába. Az asztalukhoz ült. Vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Megnyíltak a szemeik, és megismerték Őt. Ekkor eltűnt a szemük elől.

Lukács feljegyezte ezeknek az áldott tanítványoknak az érzéseit: „És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?”

A két tanítvány ezután visszasietett Jeruzsálembe, hogy elmondja a tizenegy apostolnak, mi történt. Miközben beszámoltak az élményükről, a Szabadító újra megjelent.

Ott állt közöttük, és „monda nékik: Békesség néktek!”. Felidézte a küldetéséről szóló próféciákat, melyek szerint az Atya minden gyermeke bűneiért engesztelést hoz, és szétszakítja a halál kötelékeit:

„És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.

Ti vagytok pedig ezeknek [tanúi].”

Szeretett tanítványaihoz hasonlóan, Mennyei Atyánk minden gyermeke, aki úgy döntött, hogy belép a keresztelés kapuján, szövetség alatt áll, miszerint a Szabadító tanúja lesz, és a halandó élet során mindvégig gondoskodik a rászorulókról. Ezt az elkötelezettséget a Mormon könyve-beli nagy próféta, Alma évszázadokkal ezelőtt világossá tette számunkra a Mormon vizénél:

„[S]zeretnétek Isten nyájába jönni és az ő népének neveztetni, és hajlandóak vagytok egymás terheit viselni, hogy azok könnyűek lehessenek;

Igen, és hajlandóak vagytok gyászolni azokkal, akik gyászolnak; igen, és megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak, és Isten tanújaként állni mindig és mindenben és minden helyen, …méghozzá egészen halálotokig, hogy Isten megválthasson benneteket, …hogy örök életetek lehessen”.

Amennyiben hűek vagytok ezekhez az ígéretekhez, rá fogtok jönni, hogy az Úr betartja az Ő szavát, miszerint szolgálatotok során egy lesz veletek, így könnyítve a terheiteken. Meg fogjátok ismerni a Szabadítót, és idővel olyanná váltok majd, mint Ő, és „tökéletessé [tétettek] őbenne”. Észre fogjátok venni, hogy közelebb kerültök Őhozzá, amikor másoknak segítetek a Szabadítóért.

Sokatoknak vannak olyan szeretteik, akik letérőben vannak az örök élethez vezető ösvényről. Nem tudjátok, mi mást tehetnétek még azért, hogy visszahozzátok őket. Számíthattok az Úrra, hogy közeledni fog hozzájuk, ha ti hittel szolgáljátok Őt.

Talán emlékeztek az Úr ígéretére, melyet Joseph Smithnek és Sidney Rigdonnak tett, amikor az Ő megbízásából távol voltak a családjuktól: „…Sidney és Joseph barátaim, családotok jól van; az én kezemben vannak, és én úgy teszek velük, ahogyan azt jónak látom; mert énbennem ott van minden hatalom.”

Amikor bekötözitek a szükséget látók sebeit, az Úr hatalma megtart titeket. Kitárt karja a ti karjaitokkal együtt segíti és áldja meg Mennyei Atyánk gyermekeit.

Jézus Krisztus minden szövetséges szolgája részesül az Ő iránymutatásában a Lelken keresztül, amint Őérte megáldanak és szolgálnak másokat. Akkor érezni fogják a Szabadító szeretetét, és örömöt találnak abban, hogy közelednek Őhozzá.

Éppen olyan biztos tanúja vagyok az Úr feltámadásának, mintha én magam is ott lettem volna a két tanítvánnyal az Emmauszba vezető út melletti házban. Tudom, hogy Ő él.

Ez az Ő igaz egyháza – Jézus Krisztus egyháza. Az ítélet napján a Szabadító előtt fogunk állni, szemtől szemben. Nagy öröm ideje lesz ez azok számára, akik ebben az életben Őt szolgálva közelednek Őhozzá, és akik alig várják, hogy hallják szavait: „Jól vagyon, jó és hű szolgám”.

Erről teszek bizonyságot a feltámadt Szabadító, a mi Megváltónk tanújaként, Jézus Krisztus nevében, ámen.