Megbecsülni az életet

Így folytatta: „Olyan sok szeretetet és támogatást kaptam az egyházközségi családunktól. Bámulatos volt! A püspököm és a Fiatal Nők elnöke tényleg mindent megtettek, hogy kimutassák felém a szeretetüket és támogatásukat. […] Láttam, hogy az Úr keze vezet engem és a családomat. […] Egy olyan egyházközség, mint az enyém, az a család, amelyre mindenkinek szüksége van, különösen egy hozzám hasonló helyzetben lévő fiatal nőnek.”

Ő, a családja és az egyházközségi családja szeretettel várták a kisfiát, aki most februárban meg is született.

Russell M. Nelson elnök ezt mondta: „Az Úr igaz és élő egyházát mindig is egy olyan szervezett erőfeszítés fogja fémjelezni, mely az Isten egyes gyermekeinek …nyújtandó szolgálattételre irányul. [Szeretetteljes szolgálattételt nyújtva az egyénnek], éppen úgy, ahogyan Ő is tette.”

Amikor egy egyedülálló nő megtudja, hogy egy nem várt gyermekkel várandós, akkor egészségügyi megfontolások, lelki felkavarodottság, szégyenérzet, pénzügyi aggodalmak, tanulmányi kérdések, házassággal kapcsolatos bizonytalanság, illetve az összetört álmok miatti szomorúság a fájdalom és a zavarodottság e pillanatában arra indíthatja őt, hogy olyan lépéseket tegyen, amelyek mély fájdalomhoz és megbánáshoz vezetnek.

Ha hallgat engem most bárki, aki megtapasztalta az abortuszban való részvétellel járó mély fájdalmat és megbánást, arra kérlek titeket, emlékezzetek erre: „Habár megváltoztatni nem tudjuk a múltat, Isten be tudja gyógyítani a múlt sebeit.” A megbocsátás az Ő engesztelő kegyelmének a csodája által jöhet el, amint alázatos és bűnbánó szívvel Őhozzá fordultok.

Gyakran kapcsolnak össze két szót a halandó születés szentségével: élet és választás. Az élet Atyánk tervének az egyik igen becses része, és az Ő elrendelése szerint mi megbecsüljük és megóvjuk az életet; valamint az élet folytatása mellett döntünk, amikor egy élet megfogant. Nagy becsben tartjuk a választás, az erkölcsi önrendelkezés ajándékát is, amely segít megerősíteni az isteni jóváhagyással meghozott igazlelkű döntéseket, amelyek örökkévaló boldogsághoz vezetnek.

Amikor egy nő és egy férfi egy ilyen törékeny időszakon megy keresztül, ahol döntő fontosságú választással állnak szemben, akkor a szavainkkal, a kezünkkel és a szívünkkel – lelkileg, érzelmileg és anyagilag – megáldhatjuk őket, hogy érezzék a Szabadító szeretetét, és ahogy Henry B. Eyring elnök mondta, segíthetünk nekik a lelki szemeikkel tisztábban látni, hogy ne „azt lássák, amiről azt hiszik, hogy látják”, hanem azt, „amit még nem láthatnak”.

Dallin H. Oaks elnök ezt mondta: „Az abortusszal kapcsolatos hozzáállásunk alapja nem egy kinyilatkoztatott tudás arról, mikor kezdődik a földi élet. […] Azon tudásunkon alapszik, miszerint Isten minden lélekgyermekének el kell jönnie erre a földre egy csodás célért, és hogy minden különálló személyiség már jóval a fogantatás előtt létrejött, és az örökkévalóságokban folytatódni fog.”

Az Úr azon szava a meg nem születetteket illetően, amelyet az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma tolmácsol, soha nem változott, és visszhangzik a próféták szavaiban a korszakokon át, isteni tisztasággal láttatva azt, amit az Úr kért tőlünk.

„Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza hisz az emberi élet szentségében. Az egyház ezért ellenzi a személyes vagy társadalmi kényelmet szolgáló, önként választott abortuszt, és azt tanácsolja az egyház tagjainak, hogy ne engedjék magukon elvégeztetni, és ők maguk se végezzenek abortuszt, valamint ne bátorítsanak erre másokat, ne fizessenek érte, és ne intézzenek semmit azzal kapcsolatosan.

Az [Úr] a következő [lehetséges kivételeket teszi]:

• A terhesség nemi erőszak vagy vérfertőzés eredménye, illetve

• egy hozzáértő orvos megállapítja, hogy a terhesség veszélyezteti az édesanya egészségét vagy életét, vagy

• egy hozzáértő orvos megállapítja, hogy a magzaton olyan súlyos elváltozások vannak, melyek miatt az újszülött nem maradna életben a születést követően.”

Az Első Elnökség így folytatja: „Az abortusz nagyon komoly ügy, melyet [még ezekben a ritka helyzetekben is] az érintettek csak az után vegyenek fontolóra, hogy …személyes imáik által megerősítést kaptak” és tanácskoztak másokkal.

Harminc évvel ezelőtt az Úr prófétái egy kiáltványban szóltak a világhoz, mely ezeket a szavakat tartalmazza:

„Kijelentjük…, hogy Isten megparancsolta, hogy a szent nemzőerő csak olyan férfi és nő között használható, akik férjként és feleségként törvényes házasságot kötöttek.

Kijelentjük, hogy a halandó élet megteremtésének módját Isten jelölte ki. Megerősítjük az élet szent voltát, valamint fontosságát Isten örök tervében.”

A meg nem született életről való gondoskodás és a védelme nem egy politikai álláspont, hanem erkölcsi törvény, amelyet az Úr az Ő prófétáin keresztül megerősített.

Ifj. J. Reuben Clark elnök, aki az első elnökségben szolgált, gyönyörűen írja le a mai fiatalokat: „Az egyház fiataljai éhezik a Lélek dolgait, sóvárognak az evangéliumi tudásra, és azt tisztán, hígítatlanul akarják megkapni. [T]udni akarnak… hitelveinkről, és bizonyságot akarnak nyerni [az igazságról]. Ők… kérdezők, az igazság keresői.” Beszéljünk gyakrabban – hittel és együttérzéssel – a fiataljainkkal otthon, valamint egymással a Segítőegylet és az elderek kvóruma gyűlésein az Úr nemi erkölcsösségről szóló törvényéről, az élet szentségéről, valamint a meg nem születettekről és édesanyáikról való gondoskodásról.

Egy kedves nővér írt nekem egy évtizedekkel ezelőtti élményéről: „17 évesen… teherbe estem, a barátomtól pedig szinte semmilyen támogatást nem kaptam. Szégyent és magányt éreztem, [de] soha nem gondoltam [abortuszra]. […] Velem volt a szerető családom és a püspököm, akivel gyakran találkoztam iránymutatásért. […] Istenhez fordultam. Tanulmányoztam a szentírásokat…, imádkoztam, [és] erőre leltem a Szabadítómon és a bűnbánat folyamatán keresztül. […] Egy olyan választ kaptam az [imáimra], amelyet nem tudtam megtagadni. […] Összetört a szívem, de tudtam, hogy örökbe fogom adni a lányomat. […] Bátorságért imádkoztam, [és] annyira tisztán éreztem a Szabadító szeretetét a bűnbánat során! Tudom, hogy Isten… megválaszolja az imákat és megerősít minket.”

Egy szerető pár örökbe fogadta ezt a drága kisbabát, és az evangéliumra tanították őt. Ez a lány ma már házas és saját csodálatos családja van.

Időnként az élet védelmével együtt járhat az elképesztő nehézség és a kínzó bizonytalanság.

Egy fiatal pár, akit Kathyvel nagyon szeretünk, nemrégiben írt nekem a becses babájukról, akivel várandósak voltak.

Ezt írta az apa: „[Amikor a feleségem] tízhetes terhes volt, megtudtuk, hogy a mi csodababánknak van egy 21-es triszómia nevű genetikai rendellenessége – közismertebb néven: Down-szindrómás. Éreztük a nyomást… az orvosok részéről, hogy vegyük fontolóra a művi vetélést. Néhány héttel később kiderült, hogy a meg nem született gyermekünknek… több szívműtétre lesz szüksége élete első évében. A folyamat során, amint buzgón imádkoztunk isteni segítségért, …éreztük, ahogy a Lélek megynyugvást ad nekünk. Kinyilatkoztatást és tudást kaptunk, hogy a lányunk Mennyei Atya egyik kiváló gyermeke, és nagy vágya van arra, hogy a családunkban legyen és a földre jöjjön.”

A baba anyukája ezt írta: „Teljesen ledöbbentünk és összezavarodtunk; és az igazat megvallva lesújtottak minket a hírek. […] Amikor 14 hetes terhes voltam, megtudtuk, hogy a babánknak több veleszületett szívfejlődési rendellenessége is lesz, amelyek közül az egyik halálos is lehet. Rengeteg orvossal és mindenféle szakemberrel beszéltünk a 10. és 18. hét között. […] Minden egyes időpontunkkor megkérdezték tőlünk, hogy szeretnénk-e folytatni a terhességet vagy elvetetjük a babát. […] A Szabadító meggyógyította a szívemet, és megadta nekem a béke és az izgatottság érzését a kislányukkal kapcsolatban. […] [Mennyei Atya] megmutatta nekem újra és újra, hogy van egy tökéletes terve a számomra, [és] én bízom Benne.”

Ma van pontosan egy hete, hogy izgatottan üdvözölték az újszülött kislányukat. Ő az övék, ők pedig az övéi, örökre.

Jézus Krisztus tanítványait egyebek közt rendíthetetlen hit és figyelemre méltó bátorság fémjelzik.

Az évek során kiváltságomban állt találkozni olyan férfiakkal és nőkkel, akik alázatosan igyekeztek visszatérni a szövetség ösvényére, valamint a papsági és templomi áldásaikhoz, több évvel azután, hogy elvesztették az egyháztagságukat.

Az egyik ilyen alkalommal az Első Elnökség megbízásából interjút tartottam egy férfival a papsági és templomi áldásai visszaállítása céljából.

Miután házasságot kötött a szent templomban és három csodás gyermeke született, ez a férfi hűtlen volt a feleségéhez és a szent szövetségeihez. Teherbe ejtett egy hajadon nőt, aki el akarta vetetni a gyermeket.

A férj aranylelkű felesége könyörgött a nőnek, hogy szülje meg a gyermeket, és megígérte, hogy a saját gyermekeivel együtt fogja felnevelni a kisfiút.

Az egyedülálló nő átgondolta ezt, majd beleegyezett, hogy nem szakítja meg a terhességet.

Ez már tíz éve történt. Az akkor velem szemben ülő nővér a sajátjaként szereti a kisfiút, és mesélt nekem a férje erőfeszítéseiről a dolgok jóvátételére, valamint arról az igyekezetéről, hogy szeresse és gondoskodjon róla és a családjukról. Az apa könnyezett, miközben a felesége beszélt.

Isten e nemeslelkű lánya hogyan fogadhatta a sajátjaként ezt a gyermeket, aki férje hűtlenségének a mindennapos emlékeztetője is lehetne? Hogyan? Úgy, hogy erőre lelt Jézus Krisztus által, és hitt az élet szentségében. Tudta, hogy a meg nem született gyermek Isten gyermeke – ártatlan és tiszta.

Drága fivéreim és nővéreim! A meg nem született gyermekek iránt világszerte csökkenő szeretet nagy aggodalomra ad okot. Isten megbecsüli az életet. Az Ő munkája és dicsősége, hogy véghez vigye a gyermekei halhatatlanságát és örök életét. Jézus Krisztus tanítványaiként megbecsüljük az életet. „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” Árasszuk ki még inkább a szeretetünket azok felé, akiknek oly kétségbeesetten szüksége van ránk. Szeretném kifejezni az irántatok való szeretetemet és Mennyei Atya szeretetét az Ő földre érkező gyermekei iránt. Jézus Krisztus nevében, ámen.