Közvetlenül a szemünk előtt

Fivérek és nővérek! Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek veletek. Szeretünk benneteket, hálásak vagyunk értetek, és áldottnak érezzük magunkat az imáitok által.

Russell M. Nelson elnök ezt mondta a legutóbbi konferenciánkon: „Látjátok, mi zajlik közvetlenül a szemünk előtt? Azért imádkozom, hogy ne szalasszuk el e pillanat fenségességét. Az Úr valóban egyre gyorsítja a munkáját.”

Gyorsítja a munkáját. A gyorsítás egy olyan szó, amely számít. Fürge haladást, fokozódó sebességet, sőt sürgetést sugall. Az egyház növekedésében és Krisztus tervében a gyorsítás jelenleg is zajlik. És mindannyian a részesei vagyunk.

1834 áprilisában, az Ohio állambeli Kirtlandben, Joseph Smith próféta az összes papságviselőt egy parányi, nagyjából 4x4 méter alapterületű iskolaépületbe gyűjtötte. Több tucat ilyen iskolaépület beférne ebbe a Konferencia-központba, és még maradna is hely. Joseph Smith ezt mondta: „Ma este csupán egy kis maroknyi papságot láttok itt, de ez az egyház be fogja tölteni Észak- és Dél-Amerikát – be fogja tölteni az egész világot.”

Ez a prófécia „közvetlenül a szemünk előtt” teljesedik be. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházában világszerte gyarapodik az egyháztagok és családok, missziók és misszionáriusok, gyülekezeti házak és templomok, valamint azok száma, akik beiratkoznak az ifjúsági, illetve felsőfokú hitoktatásunkra és egyetemeinkre.

Hálásak vagyunk, hogy akkor lehetünk a földön, amikor az egyház növekszik számokban és hatásában, valamint – ami még fontosabb – a tagjai szívében és életében. Jézus Krisztus tanítványaiként tartanak minket számon. Megosztjuk bizonyságunkat Őróla, az Ő egyházáról, az Ő útjairól és az Ő szövetséges ösvényéről. Az Ő népe vagyunk, Ő pedig a Szabadítónk.

Elámulok azon, amit Nelson elnök a „pillanat fenségesség[ének]” hív, és mélységes hálámat fejezem ki az Úrnak az Ő munkájáért. Arra buzdítom mindannyiunkat, hogy húzzuk ki magunkat az Ő tanítványaiként, szemtanúiként mind az ősi, mind az újkori prófécia beteljesedésének.

Vannak kétkedők, akik azt kiabálják, hogy „Ide figyeljetek!” és „Oda figyeljetek!”, pontosan úgy, ahogy azt Joseph Smith próféta idejében is tették. Ők azonban most és a jövőben is pusztán lábjegyzetek lesznek e nemes munkában. Emlékezzetek Joseph Smith próféta szavaira: „Nincs az a szentségtelen kéz, amely megállíthatná a munka haladását. Tombolhat az üldöztetés, …Isten igazsága azonban bátran, nemesen és függetlenül fog előrehaladni; míg minden földrészt át nem jár, minden égövet meg nem látogat, minden országban végig nem söpör, és minden fülben el nem hangzik; míg Isten céljai meg nem valósulnak, és a nagy Jehova azt nem mondja: a munka elvégeztetett.”

Az idei megbízásaim során első sorból nézhettem, amint az Úr egyre gyorsítja a munkáját. Az egyház példátlan iramban épít templomokat, több egyháztagnak adva lehetőséget arra, hogy az Úr házában hódoljanak. Másodszor, a misszionáriusi munka rendkívüli számban gyűjt embereket a Jó Pásztor, Jézus Krisztus nyájába. Harmadszor pedig, az egyházi oktatás számos változata új csúcsot ért el azok tanításában, akik „keres[ik] ezt a Krisztust”.

Az egyháznak jelenleg 367 temploma van a tervezés, építkezés vagy működés különböző szakaszaiban. És milyen célból? A válasz minden egyes templomon hirdetve van: „Szentség az Úrnak”. A templom megnyitja az utat azokhoz a legmagasabb szintű áldásokhoz, amelyeket Mennyei Atyánk mindegyikünk számára tartogat. Fivérek és nővérek! Meggyorsítjuk a szentségünket, amikor érdemesen élünk a templomra, amikor az Úr házában hódolunk, és amikor szövetségeket kötünk Istennel magunk, valamint a fátyol túloldalán lévő őseink részére.

Nelson elnök ezt mondta: „Az ellenség támadásainak ereje és sokfélesége egyre nagyobb mértékben növekszik. Soha nem volt még ekkora szükség arra, hogy rendszeresen időt töltsünk a templomban. Könyörgöm nektek, hogy vessetek egy imádságos pillantást arra, mivel töltitek az időtöket!” Az Ő házában az Úr megszentelt jelenlétét, valamint páratlan békességet érezhetünk.

Tavaly abban a kiváltságban volt részem, hogy én elnökölhettem az Argentínai Mendoza templom felszentelésén. Az üzenetemben visszautaltam Melvin J. Ballard elder 1926-os jövendölésére, mely szerint az Úr munkája egy ideig lassan fog növekedni Dél-Amerikában, „ahogy a makkból is lassan lesz tölgy”. „Nem fog egy nap alatt szárba szökkenni”, viszont ezrek csatlakoznak majd az egyházhoz, Dél-Amerika nemzetei pedig „erőt jelentenek majd az egyházban”. Közvetlenül a szemem előtt láttam ezt a próféciát beteljesedni.

Mendoza, mely egykor egy aprócska makk volt, hatalmas tölgyfává vált. Ez a növekedés ismétlődik meg földrészeken és a tenger szigetein át.

Látjuk, amint az Úr meggyorsítja a munkáját a missziókban. 2024-ben 80 000 misszionárius szolgált 450 misszióban. Ezek közül 36 újonnan megalakított misszió. Tavaly a misszionáriusi munka több mint 308 000 új egyháztagot hozott az egyházba. A számokon túlmutat, hogy az egybegyűjtés lelkülete lelkeket hoz Jézus Krisztushoz és az Ő evangéliumához.

Eszembe jutnak Brigham Young és Heber C. Kimball apostolok, akik 1839-ben elindultak misszionáriusként a Brit-szigetekre. Betegek voltak, és a családjukat is betegen és nyomorúságos helyzetben hagyták hátra. Mindazonáltal ők ketten felmásztak egy szekérre, és amíg még szeretteik látótávolságán belül voltak, Heber így szólt: „Keljünk fel, és biztassuk őket!” A két férfi talpra küzdötte magát, és ezt kiáltotta: „Hurrá, hurrá Izráelnek!”

Ugyanezt a lelkesedést láttam az Úr munkája iránt Peruban, Limában, amikor találkoztam a limai misszionáriusképző központ és missziók misszionáriusaival. Micsoda látványt nyújtottak! Közvetlenül a szemem előtt láttam a munka gyorsítását. Jelenleg csak Lima városában hét misszió van.

A gyűlésünk végén a misszionáriusok különleges meglepetéssel készültek számomra. Felálltak és így kiáltottak: „Hurrá Izráelnek!” Soha nem fogom elfelejteni ezt a pillanatot; bárcsak mindannyian ott lehettetek volna! Közvetlenül a szemem előtt voltak azok a misszionáriusok, akik félretették e világ dolgait, hogy szolgálják az Urat és segítsenek meggyorsítani az Ő eljövetelét.

Látjuk, amint az Úr világszerte meggyorsítja az oktatási lehetőségeket az egyháztagjaink számára, de még a más felekezetűek számára is szerte a világon. Az egyik dolog, ami egyházként megkülönböztet minket, az az oktatásra fektetett hangsúlyunk. Az Úr a visszaállítás korai napjaiban azt parancsolta, hogy „törekedj[ünk] a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is”. Ez történik napjainkban, és megérdemel egy harsány hurrát!

Jelenleg világszerte több mint 800 000 tanuló iratkozott be ifjúsági és felsőfokú hitoktatásra – mely a legmagasabb beiratkozási szám az egyház történetében. Fiataljaink sokféle módon gyűlnek össze: vannak kora reggeli, napközbeni és esti osztályok, továbbá online és otthoni tanulós csoportok is. Hatalmas és igazlelkű sereg ők, akik erőt nyernek egymástól, miközben Jézus Krisztusról tanulnak, követik őt, és bizonyságot tesznek Őróla Isten Fiaként.

Tavaly ősszel a Utah-i Egyetem egyik áhítatán egy arénányi ifjúsági és felsőfokú hitoktatási tanulóhoz és a szüleikhez intéztem beszédet. Részvételük sokat elmondott azon vágyukról, hogy megismerjék és kövessék Jézus Krisztust. E tanulóknak átadott üzenetem világos volt: Szánjatok egyenlő időt az Úrra! Azt tanácsoltam nekik, hogy a tanulmányaikat egyensúlyozzák ki egy igazán magasabb szintű tanulással, mégpedig az élő Isten Fiának a tanulmányozásával.

Ugyanezt kérem ma mindenkitől: Bármi legyen is a teendőitek listáján, szánjatok egyenlő időt – ne csak a maradék időtöket – az Úrra a személyes szentírás-tanulmányozásotokban, a Jöjj, kövess engem! családi tanulmányozásában, az imában, az egyházi elhívásokban, a szolgálattételben, az úrvacsorvételben, a templomi hódolatban, valamint az Isten dolgain való elmélkedésetek során. Urunk és Szabadítónk ezt mondta: „tanulj[a]tok [Rólam], …és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek”. Fogjátok Őt a szaván, és szánjatok Rá egyenlő időt.

Nelson elnök ezt mondta: „Kérve kérlek benneteket, engedjétek, hogy Isten uralkodjon az életetekben. Adjatok Neki egy méltányos részt az időtökből. Miközben ezt teszitek, figyeljétek meg, mi történik a pozitív lelki lendületetekkel.”

Látjuk e lendület fokozódását az ifjúsági és felsőfokú hitoktatásban, valamint az egyházi egyetemeken. Ilyen környezetekben az Úr elsődleges fontosságú. Mindegyikünk életében is annak kellene lennie.

Egy másik terület, mely azt jelzi, hogy egyre több ember számára elérhető az oktatás az egyházban, az a BYU-Pathway Worldwide. A beiratkozások száma elérte a majdnem 74 000-et világszerte, és továbbra is gyors ütemben emelkedik. A többségük egyháztag, és több mint egyharmaduk Afrikában él. A Pathwaynél minden az oktatáshoz való hozzáférésről szól. A kurzusok elvégzése munkához jutást jelent, a munkához jutás pedig jobb életet a családoknak, és több lehetőséget az Úr szolgálatára.

Amikor Ugandában cövekvezetőkkel találkoztam, megtudtam, hogy az egész cövekelnökség beiratkozott a BYU–Pathwayre. Minél felkészültebbek vagyunk fizikailag és lelkileg, annál inkább meg tudjuk hiúsítani az ellenség ravasz támadásait. Emlékezzetek Péter szavaira: „az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen”.

Tisztában vagyok vele, hogy az evangélium jó híre közepette vannak, akik küszködnek, és akiknek a hite kihívások elé állíttatik, kételkednek és olyan kérdéseik vannak, melyekre úgy tűnik, nincs válasz. Fivérek és nővérek! A válasz Jézus Krisztus. Kezdjétek Ővele. Keressétek az Ő kezét az életetekben. Hallgassatok Rá. „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” – mondta utolsó óráiban, a Gecsemáné előtt a tanítványainak, mielőtt keresztjét végighordozta volna Jeruzsálem utcáin, még a Golgota előtt, ahol bevégezte engesztelő áldozatát – melyet csak Ő, Isten Egyszülött Fia tudott bevégezni.

Tudjátok, hogy Ő mindent megért. Magára vette minden bűnünket, hibánkat, gyötrelmünket és nagyon szörnyű napunkat, hogy újra Mennyei Atyánkkal élhessünk az örökkévalóságban. Azt mondta: „Minden gondolatban reám tekintsetek; ne kételkedjetek, ne féljetek!” A Jézus Krisztusba vetett hit fel tud emelni titeket, és meg tudja gyógyítani megsebzett lelketeket. Bízzatok Őbenne, és meg fogjátok gyorsítani visszatéréseteket az Ő „szeretetének karjai[ba]”.

Újra kihangsúlyozom élő prófétánk szavait: „Látjátok, mi zajlik közvetlenül a szemünk előtt? Azért imádkozom, hogy ne szalasszuk el e pillanat fenségességét. Az Úr… egyre gyorsítja a munkáját.” Napjaink tanítványaiként kiáltsuk hurrát Izráelnek, miközben Urunk és Szabadítónk visszatérésére készülünk. Jézus Krisztus nevében, ámen.