Amikor újjáteremtetnek mindenek

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza hivatalos megszervezése csodás élmények sorozatának a betetőzése volt. Az első ilyen élmény 10 évvel azelőtt történt New York állam északi részén.

1820 tavaszán egy Joseph Smith nevű ifjú az otthona közelében lévő erdőbe ment imádkozni. Kérdései voltak a lelke szabadulását illetően, és tudni áhította, hogy „az összes [egyház] közül melyiknek van igaza, hogy tudhassa…, melyikhez csatlakozz[on]”. Joseph bízott abban, hogy Isten megválaszolja az imáját és iránymutatást ad neki.

Kérlek, figyeljétek meg: Joseph nem egyszerűen azért imádkozott, hogy megtudja, mi a helyes. Azért imádkozott, hogy megtudja, mi a helyes – hogy azután megtehesse azt, ami helyes. Joseph hittel kérdezett, és eltökélte, hogy a kapott válaszoknak megfelelően fog cselekedni.

„[Őszinte] imájára válaszként az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus megjelentek Josephnek, és megkezdték mindenek újjáteremtését (lásd Apostolok cselekedetei 3:21), amint azt a Bibliában megjövendölték. E látomás során megtudta, hogy az eredeti apostolok halálát követően Krisztus újszövetségi egyháza elveszett a földről.” Joseph Smith megtudta, hogy jelentős szerepet fog betölteni a Szabadító ősi egyháza tanának, felhatalmazásának, valamint szövetségeinek és szertartásainak az újbóli visszaállításában.

Joseph határozottan fogalmazott: „[K]ét Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt. Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!”

E látomás és az azt követő mennyei élmények révén Joseph Smith megértette, hogy Isten és Jézus Krisztus egyénileg ismerik őt, törődnek az ő örök szabadulásával, és elvégzendő küldetésük van számára. Létfontosságú leckéket is tanult az Istenség tulajdonságairól, jelleméről és tökéletességeiről – valamint arról, hogy az Atya és a Fiú különböző és különálló Lények. Jézus Krisztus Isten szó szerinti Fia lélekben és testben.

Joseph Smith kijelentette, hogy Mennyei Atya és Jézus Krisztus testtel rendelkező lények. Ezt mondta: „Az Atyának húsból és csontból való teste van, tapintható, akár az emberé; a Fiúnak is; a Szentléleknek azonban nincs húsból és csontból való teste, hanem ő lélekszemély.”

Bizonyságomat teszem arról, hogy az Atya és a Fiú látogatása Joseph Smithnél a nyitánya volt mindazon dolgok pompázatos visszaállításának, „amelyekről minden szent próféta szája szólt, mióta a világ elkezdődött, az utolsó napokat illetően”.

A második azon csodálatos élmények sorában, melyek a Szabadító visszaállított egyháza hivatalos megszervezéséhez vezettek, a Mormon könyve lefordítása és előjövetele volt.

„…Joseph Smithnek megadatott Isten ajándéka és hatalma, hogy lefordítson egy ősi feljegyzést, mely a Mormon könyve – egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról. […] E szent szöveg… beszámolót tartalmaz… többek között Jézus Krisztus személyes szolgálattételéről, melyet a nyugati féltekén élő emberek között végzett, röviddel a feltámadása után. [A Mormon könyve] tanít az élet céljáról, és kifejti Krisztus tanát, amely központi helyen áll ebben a célban. A Biblia társszentírásaként a Mormon könyve bizonyságot tesz arról, hogy minden emberi lény egy szerető Mennyei Atya fia vagy leánya; hogy Neki isteni terve van az életünkre vonatkozóan; és hogy az Ő Fia, Jézus Krisztus ma is szól hozzánk, csakúgy, mint a régmúlt időkben.”

A Szabadító visszaállított egyházának a tagjaiként „hisszük, hogy a Biblia Isten szava, amennyiben fordítása helyes; azt is hisszük, hogy a Mormon könyve Isten szava”. A Mormon könyve egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról, megerősíti a Biblia igaz voltát, valamint visszaállít olyan világos és értékes igazságokat, amelyek elvesztek a Bibliából.

Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza azt tanítja, hogy a Szabadító által megalapított eredeti egyház, a maga isteni felhatalmazásával, tanával, valamint szövetségeivel és szertartásaival, elveszett a földről. A mindennek az utolsó napokban történő, megjövendölt visszaállítása részeként ősi próféták és apostolok személyesen ruháztak papsági felhatalmazást Joseph Smithre, és papsági kulcsokat bíztak rá. Ez volt a harmadik azon csodálatos élmények sorában, amelyek a Szabadító visszaállított egyháza hivatalos megszervezéséhez vezettek.

A papsági felhatalmazás meghatalmazza Isten szolgáit „[az Ő] képviseletére, valamint az Ő nevében történő cselekvésre”. „A papsági kulcsok azt a felhatalmazást jelentik, amellyel a papság Isten gyermekei javára történő használatát irányítják.”

Az Atya és a Fiú irányítása alatt 1829-ben a feltámadt Keresztelő János visszaállította a felhatalmazást az alámerítéssel történő keresztelésre a bűnök bocsánatára. Ugyanebben az évben az eredeti tizenkét apostol közül hárman – Péter, Jakab és János – visszaállították az apostolságot, valamint további papsági felhatalmazást és kulcsokat.

Hat évvel az egyház hivatalos megszervezése után a Kirtland templomban Mózes, Éliás és Illés átadta Josephnek azt a további felhatalmazást, amely Isten munkájának az elvégzéséhez szükséges az utolsó napokban.

Mózes Izráel egybegyűjtésének a kulcsait bízta rá.

Éliás Ábrahám evangéliuma adományozási korszakát bízta rá, beleértve az ábrahámi szövetség visszaállítását is.

Illés a pecsételő hatalom kulcsait bízta rá, megadva azt a felhatalmazást, amely lehetővé teszi, hogy a földön elvégzett szertartások az örökkévalóságban is kötelező érvényűek legyenek; ilyen például a családok olyan örök kapcsolatokban történő összekötése, amelyek a halál után is fennmaradnak.

Mialatt Joseph Smith a Mormon könyvét fordította, olyan kinyilatkoztatásokat kapott, melyek azt jelezték, hogy Jézus Krisztus egyháza újjáalapításra fog kerülni. Az Úr azonban azt az utasítást adta Josephnek, hogy ne szervezzék meg azonnal az Ő egyházát. Ehelyett az Úr „a prófétálás és kinyilatkoztatás lelke által… pontosan megmutatta [Josephnek] azt a napot, amikor… hozzá kell látn[ia] az Ő egyházának újbóli megszervezéséhez… a földön”.

Az egyház a megfelelő sorrendet követve, csak a papság visszaállítása és a Mormon könyve kiadása után került megszervezésre. A Mormon könyve első példányai 1830. március 26-án váltak elérhetővé, az egyházat pedig hivatalosan április 6-án szervezték meg.

„…Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza… Krisztus visszaállított újszövetségi egyháza. Ez az egyház Jézus Krisztusnak, az egyház fő szegletkövének tökéletes életéhez, valamint az Ő végtelen engeszteléséhez és szó szerinti feltámadásához van horgonyozva. Jézus Krisztus újra elhívott apostolokat, és papsági felhatalmazást adott nekik. Mindannyiunkat hív, hogy jöjjünk Őhozzá és az Ő egyházába, fogadjuk be a Szentlelket, részesüljünk a szabadítás szertartásaiban, és tegyünk szert tartós örömre.”

Az Atya és a Fiú megjelenése Joseph Smithnek, a Mormon könyve lefordítása és előjövetele, valamint a papsági felhatalmazás és kulcsok visszaállítása – mindezek szükséges előfeltételei voltak az Úr visszaállított egyháza éppen 195 éve történt megszervezésének.

Az Ószövetségben Dániel próféta megfejtett egy álmot egy kőről, mely kéz érintése nélkül lett kivágva egy hegyből, és amely betölti az egész földet. Egy évvel az egyház megszervezése után az Úr azt tanította Joseph Smithnek, hogy Isten királyságának a kulcsai ismét „az emberre bízattak a földön”, és hogy „tovább[gördül Jézus Krisztus evangéliuma] a földnek széleiig, akár a hegyből kéz nélkül kivágott kő”.

Tanúsítom: az Úr éppen valóra váltja az ígéretét. Világszerte épül a Szabadító visszaállított egyháza, és ez az az eszköz, mely által Isten „egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak”.

Az Úr utolsó napi munkája „olyan ügy, amely minden korban érdekelte Isten népét; ez egy olyan téma, amelyről próféták, papok és királyok különös élvezettel beszéltek; örömteli várakozással néztek elébe annak a napnak, amelyben most élünk; és mennyei és örömteli várakozástól fűtve énekeltek, írtak és jövendöltek erről a napunkról”.

Ebben, minden evangéliumi adományozási korszak közül az utolsóban és legnagyszerűbben kerül sor az „adományozási korszakok, kulcsok, hatalmak és dicsőségek teljes és tökéletes egységére és összekapcsolására, valamint kinyilatkoztatására, Ádám napjaitól egészen mostanáig. És nemcsak ezek, hanem azok a dolgok is, amelyek soha nem lettek kinyilatkoztatva a világ megalapítása óta…, ki le[sz]nek nyilatkoztatva… ebben, az idők teljességének adományozási korszakában.”

Joseph próféta továbbá kifejtette: „Minden szertartás és feladat, amelyet a papság valaha is megkövetelt a Mindenható irányítása és parancsolatai szerint bármelyik adományozási korszakban, meg kell, hogy jelenjék az utolsó adományozási korszakban…, véghez víve azt a visszaállítást, amelyről minden szent próféta szája szólt”.

Megkíséreltem összefoglalni az alapvető alkotóelemeit annak a legfontosabb és legdicsőségesebb örömhírnek, amelyet bárki, bárhol a világon valaha is kaphat – annak az üzenetnek, mely szerint az Úr Jézus Krisztus visszaállította evangéliumát és egyházát az utolsó napokban.

Mindenkit hívok, hogy ismerje meg és tegye próbára ezt az üzenetet. Megígérem, hogy azok, „akik imádságosan tanulmányozzák a visszaállítás üzenetét és hittel cselekszenek, meg fognak áldatni [a Szentlélek hatalma által] azzal, hogy saját tanúságot nyernek annak isteni mivoltáról és azon céljáról, hogy felkészítse a világot a mi Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus megígért második eljövetelére”. Miközben buzgón imádkoztok azzal az elvárással, hogy Istentől érkező választ kapjatok és aszerint is cselekedjetek, ahogyan azt az ifjú Joseph Smith is tette, fokozódni fog az arra való képességetek, hogy felismerjétek azt az isteni tanúságtételt, valamint reagáljatok is rá.

Tanúságot teszek arról, hogy Isten, az Örökkévaló Atya, a mi Atyánk. Bizonyságot és tanúságot teszek arról, hogy Jézus Krisztus az Atya Szeretett Fia, valamint az Ő Egyszülöttje a testben. Ő a mi Szabadítónk és Megváltónk.

És örömmel teszek tanúságot arról, hogy az Atya és a Fiú megjelent a fiatal Joseph Smithnek, ezzel kezdve meg Jézus Krisztus evangéliumának a visszaállítását az utolsó napokban. A Mormon könyve egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról, és Isten szavát tartalmazza. Ismét jelen van a földön a papsági felhatalmazás a Szabadító képviseletére és az Ő nevében történő cselekvésre. Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza pedig Krisztus visszaállított újszövetségi egyháza. Biztos tanúságomat teszem arról, hogy mindezen dolgok igazak, az Úr Jézus Krisztus szentséges nevében, ámen.