5 szentírásrész az Ószövetségből, amelyek napjainkban is teljesen időszerűek
Bár több ezer évesek, nem idejétmúltak – ezek a versek időtlenek.
Illusztrálta: Melissa Manwill Kashiwagi
Ebben a mai, széthúzásoktól terhes világban is van valami, amiben valószínűleg mindannyian egyetérthetünk: a világtörténelem szempontjából 3000 év igen hosszú idő.
Nagyjából ilyen régen történt az is, hogy Isten prófétái tanítottak bizonyos igazságokat, amelyek ma is teljesen időszerűek – talán különösen is azok.
Íme öt olyan szentírásrész az Ószövetségből, amelyre igaz ez az állítás. Amint elgondolkodsz azon, hogy mi történik ma a világban – vagy talán csak a saját iskoládban vagy otthonodban –, figyeld meg, hogy ezek a szavak a régmúltból milyen bölcsességgel szolgálhatnak a XXI. században.
1. „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből” (5 Mózes 6:5).
Lehet, hogy ez ismerősen hangzik. Ez az, amiről Jézus Krisztus azt mondta, hogy „az első és nagy parancsolat” a törvényben (lásd Máté 22:37–38). És jó okkal ez az első. Ha igyekszünk Istent szeretni – és mindenünkkel Őt szeretni –, az olyan alapot biztosít, amelyre egy örömteli és céltudatos életet építhetünk.
Mennyei Atyánk szeret bennünket. Ahogy egyre inkább megismerjük Őt, az Iránta – és az Ő Szeretett Fia, Jézus Krisztus iránt – való szeretetünk egyre természetesebbé válhat a számunkra. Azzal mutatjuk ki ezt a szeretetet, hogy betartjuk az Ő parancsolatait (lásd János 14:15).
2. „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben… haragot ne tarts…, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat” (3 Mózes 19:17–18).
Lehetséges, hogy ez megint csak ismerősen hangzik. Ez a 3 Mózesben található szentírás tartalmazza azt, amit a Szabadító a második nagy parancsolatnak mondott a törvényben, miszerint szeressük a felebarátainkat (lásd Máté 22:37–39).
Nem csupán az számít, hogy mit teszünk vagy mit nem teszünk másokkal – bár ez sokat nyom a latban. Azonban az Úrnak mindig fontos volt, hogy mit gondolunk és érzünk. Gyűlöletnek és haragnak ne legyen helye a szívünkben! Ezt megfogadva boldogabb lesz az élet, és áldások szállnak ránk illetve másokra.
3. „Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának” (5 Mózes 15:11).
Ez a parancsolat a „szeresd felebarátodat” egyfajta kiterjesztése. És ismét, ez egy olyan parancsolat, amely soha nem vesztette érvényét. A próféták minden korban elismételték. Az Úr az idők során különböző módszereket és eljárásokat adott az Ő népének a szegények és rászorulók megsegítésére. (Például napjainkban böjti felajánlások, jólléti és önellátási programok, szolgálattétel és egyéb segítségek állnak a rendelkezésünkre.) Az alapvető tanítás azonban nem változott: segíts a szegényeknek és rászorulóknak (lásd Máté 25:34–40).
4. „Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé” (Ésaiás 5:20).
Sátán a befolyásolás nagymestere. Azaz a céljainak megfelelően próbál valamit jobbnak vagy rosszabbnak feltüntetni annál, mint amilyen az valójában. Szándéka szerint mindig is igyekezett rávenni az embereket, hogy ne higgyenek Istenben és az Ő tervében, és szegjék meg a parancsolatait. Természetesen mindig is voltak olyanok, akik hajlottak rá, hogy kövessék az ellenség forgatókönyvét, és megpróbálták a jót rossznak, a rosszat pedig jónak feltüntetni.
E zűrzavart elkerülendő, erősen kapaszkodunk Isten igéjébe, amelyek a szentírásokból, valamint az újkori prófétáktól és apostoloktól származnak, és igyekszünk követni a Lelket.
5. „[Isten] gyönyörködik az irgalmasságban. …könyörül rajtunk; …Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket” (Mikeás 7:18–19).
Néhányan, akik olvasták az Ószövetséget, azt mondják, hogy Isten abban szigorúbbnak tűnik, és olyannak, mint akit jobban foglalkoztat az igazságszolgáltatás és a harag. Ő azonban ugyanaz az Isten, akinek ma hódolunk. Tökéletesen igazságos és irgalmas. Sőt, gyönyörködik az irgalomban. Meg akar bocsátani nekünk, ezért azt szeretné, hogy bűnbánatot tartsunk. Nem keresi a módját, hogy elítéljen minket, ellenben mindig lehetőségeket kínál a megsegítésünkre, és hogy hazajuttasson minket.
Azáltal öleljük magunkhoz Isten irgalmas természetét, hogy örömteli és felszabadító lehetőségként élünk a bűnbánattal. Elfogadjuk Jézus Krisztus engesztelő áldozatát, és törekszünk arra a kegyelemre és megbocsátásra, amelyet Ő lehetővé tesz.