A kirekesztettségtől az összefogásig

„Az emberek eleinte nem voltak túl kedvesek – meséli Tyler. – Szemtől-szemben kedvesek voltak, de amint hátat fordítottam, máris rólam beszéltek: »Az új lány mormon, és nem iszik kávét.« Vagy: »Túl kedves, biztos, hogy csak megjátsza.«”

Eleinte Tyler csak annyit tudott tenni, hogy kedves maradt, és továbbra is a hitelvei szerint élt. Ahogy mások megismerték, apránként kezdett minden megváltozni.

„Lett néhány jó barátom a röplabdacsapatban, és ez segített nekem abban, hogy egész nyáron barátkozzam. Mihelyt több barátot szereztem és megmutathattam az embereknek, hogy ki is vagyok, elkezdtek kiállni mellettem. Kezdtek megismerni engem, és hogy tényleg simán csak kedves vagyok velük.”

Amikor az emberek kicsit jobban megismerték, elkezdtek őszinte kérdéseket feltenni neki a hitelveiről.

„Volt egy hosszabb óra, amikor hatvan percen keresztül mindenki kérdéseket tehetett fel nekem a hitelveimmel kapcsolatban – meséli Tyler. – Egyszerűen kíváncsiak voltak, mert úgy vélik, hogy a tanításaink annyira mások.”

Tyler azonban nem hagyta, hogy a reflektorfény zavarba hozza. „Csak őszintén válaszoltam nekik. Szóval, a tőlem telhető legjobb válaszokat adtam.”

Néhány beszélgetése valahogy így nézett ki:

„Te nem vagy keresztény.”

„De igen, keresztény vagyok. Hiszek Jézus Krisztusban.”

„De van egy másik könyvetek. Mi ez a könyv? Miről szól?”

„Ez egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról, abból az időből, amikor Ő ellátogatott az amerikai földrészre.”

„Micsoda? Krisztus járt Amerikában?”

„Igen!”

„Amúgy olvasod a Bibliát? Biztosan nem olvasod.”

„De igen, olvasom! A Jakab király-féle változatot.”

„Tényleg? Én is!”

Mivel a legtöbb új barátja és osztálytársa szintén keresztény, Tyler talált közös hitelveket, amelyekre lehetett építeni. „A legfontosabb közös pont az, hogy mindannyian hiszünk Jézus Krisztusban. Mindannyian arra törekszünk, hogy olyanok legyünk, mint Krisztus, és hogy a tanítványaivá váljunk” – foglalja össze a közös nevezőt.

Tylert és a barátait nemcsak a Szabadítóba vetett hitük köti össze, hanem az is, hogy segítik egymást olyan jónak lenni, amilyen jók csak lenni tudnak. „Mind próbálunk jobb emberek lenni, ami nem más, mint krisztusivá válni. Segítünk egymásnak.” Új barátai már meg is védik Tylert, és elfogadják vallási különbözőségeit! Tyler pedig ugyanezt teszi értük.

Hogyan segítik egymást Tyler és a barátai a különböző vallási hitelveiket illetően? Azzal, hogy a Szabadítóhoz hasonlóan jót tesznek, amerre csak járnak (lásd Apostolok cselekedetei 10:38).

„Egyszer egy csomó papírra bibliai verseket írtunk, és kitettük őket az emberek autóira. Ilyeneket írtunk, hogy Jézus szeret téged. Igyekszünk kedvesnek lenni, és segíteni azoknak, akik küszködnek.”

„Igyekszem jó lenni, mert Krisztus ilyen: egy jó ember. A barátaim is igyekeznek jobb emberek lenni.”

Tyler tudja, hogy mivel Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagja, ki fog tűnni, mert ő más. Azt is tudja, milyen érzés magányosnak és kirekesztettnek lenni.

„Igyekszem önmagamat adni. Mindenkire mosolygok, és kedves vagyok mindenkihez. Még azokkal is barátkozom az iskolában, akik nagyon mások, mint én. Megyek a folyosón, és amikor meglátom őket, köszönök nekik, és megkérdezem, hogy vannak. A mások iránti kedvesség és szolgálat egyszerű cselekedetei által mutatok példát.”

Tyler úgy éli meg a bizonyságát, hogy azt beépíti a mindennapi tevékenységeibe és az emberekkel való kapcsolataiba. „Tudom, hogy Krisztus személyesen szeret engem. Látom Őt a mindennapi életemben. Amikor az emberek megdicsérnek vagy valami kedveset mondanak, tudom, hogy rajtuk keresztül Ő szól hozzám, olyasmit mond, amire aznap szükségem van.”

„Tudom, hogy Mennyei Atya meghallja minden imámat, ismeri a gondolataimat és a szándékaimat. Ha igyekszem olyanná válni, mint Ő, akkor jobb ember lesz belőlem.

És miért ne legyek jobb ember?”