Rejtett kincsek
Mit tanulhatunk az izráelitáktól?
Nézd meg, mi történt, amikor elhagyták Egyiptomot.
A pészahi vacsora sietve történő elfogyasztásának a jelképrendszere
Az Úr szokatlan utasításokat adott az izráelitáknak a pészahi vacsorájuk elfogyasztásához: „[I]lyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt” (2 Mózes 12:11).
Miért kapták azt az utasítást, hogy sietve egyenek? Hamarosan elhagyják majd Egyiptomot? Nem volt bőven idejük enni?
Valószínűleg jelképes okok is eszedbe jutnak. A szentírásokban máshol is láthattad már az „övezzétek fel a derekatokat” metaforát (lásd például Tan és szövetségek 27:15–18). Az emberek feljebb húzták a köntösüket, és megkötötték a derekuknál, hogy készen álljanak a futásra. Az egyik jelentés itt az lehet, hogy soha nem tudhatod, mikor lesz rád szüksége az Úrnak, ezért mindig készen kell állnod.
Azzal, hogy az Úr arra kérte az izráelitákat, miszerint sietve fogyasszák el a pészahi vacsorájukat, talán arra emlékeztette őket, hogy álljanak készen az Ő szabadítására. Emlékezz, mit mondott később a második eljöveteléről: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok” (Máté 24:42). Készen kell állnunk! Az izráelitákhoz hasonlóan pedig mi is az élő prófétánkra tekinthetünk útmutatásért.
A csodák okot adnak az ünneplésre
Az izráeliták szabadok voltak! Az Úr megmentette őket az egyiptomiaktól azáltal, hogy egy félreérthetetlen csodaként kettéválasztotta a Vörös-tengert.
Válaszul az izráeliták ünnepeltek. Dicshimnuszokat énekeltek és köszönetet mondtak az Úrnak (lásd 2 Mózes 15:1–19). Miriám és más nők táncoltak és doboltak (lásd 2 Mózes 15:20–21).
Az Úr elvárja, hogy bizonyos dolgokat tisztelettel és komolysággal kezeljünk. Vannak olyan helyzetek, amikor a nevetés és az ünneplés nem helyénvaló. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tanítványnak állandóan komolynak kell lennie! Az evangélium „az öröm hangj[a]” (Tan és szövetségek 128:19). A szentírások tele vannak arra vonatkozó utasításokkal, hogy örvendezzünk:
„Ha vidám vagy, dicsérd az Urat énekkel, zenével, tánccal, valamint a dicséret és a hálaadás imájával” (Tan és szövetségek 136:28).
„Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret” (Zsoltárok 33:1).
„Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!” (Zsoltárok 32:11).
Bátran ünnepeld meg azokat a csodákat, melyet Isten az életedben véghez visz!
Bizonytalannak érzed magad? A válasz nem az aranyborjú
Amikor Mózes felment a hegyre, hogy beszéljen az Úrral, 40 napig volt távol (lásd 2 Mózes 24:18). Az izráeliták, akik bámulatos csodákat láttak, ám a hitük még mindig kialakulóban volt, attól tartottak, hogy Mózes soha nem fog visszatérni. Fellázadtak Isten ellen, és arra kérték Áront, hogy készítsen nekik egy aranyborjút, hogy az Úr helyett annak hódolhassanak (lásd 2 Mózes 32).
Más szavakkal, amikor a dolgok nehézre fordultak, pánikba estek, elfordultak Istentől, és visszafordultak a bűnös útjaikhoz.
Időnként mindannyian élünk át bizonytalanságot. Néha talán nem tűnik egyértelműnek, hogy mit szeretne az Úr, mit tegyünk. Néha válaszokért imádkozunk, és türelmetlenekké válunk, amikor azok nem jönnek azonnal.
Ilyenkor mit tegyünk? Ragaszkodjunk a hitünkhöz. Ragaszkodjunk ahhoz, amit már tudunk, miközben arra várunk, hogy többet tudjunk meg.
Lehet, hogy nem érzel kísértést arra, hogy készíts egy bálványt, és annak hódolj, amikor elcsüggedsz. De mi a helyzet a kísértéssel, mely szerint olyan dolgokat tegyünk, amelyek a tartós öröm helyett azonnali megelégedést nyújtanak?
Ne ess ebbe a csapdába! Várj az Úrra, ameddig csak kell. Válaszd azt, hogy bízol Őbenne. Ő mindig be fogja tartani az ígéreteit.